Amik vannak..

Gyermekek és Anya gyógyulva, legalábbis a korábban írt kórságból mindenképpen.

Borcsikám az, aki most kicsit problémás, bár erősen javuló tendenciát mutat. Egyrészt piros foltok kezdtek megjelenni a bal arcocskáján, aztán lett a jobbon is és majd az állán is. Reggelre mindig halványultak, de újra és újra előjöttek, a tetejük szárazkás, recés lett, nem szép és nem jó. Tudom, van akinek sokkal csúnyább a bőre, de akkor se normális ez. Amikor nálunk volt a doktornő a betegség kapcsán, megkértem, vessen erre is egy pillantást, akkor azt mondta, hümm, szóval nem tudta, meg tippek voltak leginkább, aztán három nap múlva újra megnézte (mikor visszamentünk hozzá kontrollra) és azt mondta, semmi extra, biztos a hidegtől vagy valami ruhadarab, télen ilyenkor simán sapka, sál, overál, írt vizes testápolót, hogy kenegessem. Meg a lábacskáit is. Merthogy azon is jelentkeztek valamik, más foltok, szintén száraz tetejűek. Arra is azt mondta, ez igazából semmi. Mivel a lábacskás dolog nemhogy javult volna, de egyre több kis foltocska lett, ráadásul a törzsén is megjelent már kettő belőle, felhívtam a bőrgyógyászatot, hogy mikor vihetném a gyermeket megnézésre. Hölgy mondta: augusztus. Ámde ha szerda vagy péntek reggel odamegy valaki a családból reggel hatkor és sorbaáll sorszámért (amit reggel 7-től osztanak), TALÁN mehet aznap, valamikor. Nem igazán értem, hova is osztanak sorszámot, ha előjegyzés van, meg hát mondtam is, hogy pl. augusztusig kettőször annyi idős lesz a gyermek, mint most, úgyhogy kihagyom újra az állami megoldást. Sajnálatos azért... Több dokit is hívtam, a magánosokat, mindenki, aki szóba jött volna, szabira ment, így lett, hogy szerda 11-re lett időpontunk a Kardirexbe. Ott a doktornő azt állapította meg, hogy a lábacska-törzs táján levő foltok szerinte vírusfertőzés eredményei (ejnye, de remek is volt ez a bölcsiből hozott kórság), kapott rá Borcsika nyugtató kencét, fürdés után kenem, most már az egész testét, jó tömény, zsíros, alig bírom elkenni szegénykémen. Nem vakarózik, tényleg csak abban bízom, hogy nem viszket neki. Doki szerint hat hét és elmúlik. Az arcán levő piros izéket ő is a ruházatra és a télre fogta (pedig komolyan mondom, nincs is olyan ruhája, amit a nyakáig, pláne nem az álláig felhúznék, sapit meg épp most váltottunk, nem hiszem igazán, hogy ez lenne) és kapott szteroidos kenőcsöt, amitől nagyon-nagyon irtózom. Mivel aztán tényleg nagyon piros szegénykémnek, így már kettő napja kenem neki napi kétszer és láthatóan sokkal, de sokkal szebb. Nagyon remélem, hogy a másik foltok is rendeződnek hamar.

A másik gond a székletével volt. Napokig bogyókat préselt ki magából szegénykém, mint egy kis én nyuszi és sajnos volt, hogy tette ezt sírva és nem egyszer volt olyan, hogy én segítettem neki, mert egyedül nem ment... Tegnapelőtt aztán kapott kamillateát (nulla eredmény), majd a védőnővel egyeztettem az új, hashajtós étrendet, azóta csak barack, körte, paradicsomos krumpli főzelék és szilva volt kis tejpéppel. Az eredmény tegnap este már meg is érkezett szerencsére, sok és normál, puha széklet, nagyon-nagyon örültünk neki. Továbbra is maradunk ezen az étrenden, beleveszem még a brokkolit, a karfiolt és a zöldbabot, úgy tűnik, székrekedésre hajlamos Borcsi, sokkal jobban kell figyelnem majd arra, hogy mit eszik mivel és extra figyelni kell a folyadékmennyiségre is. Amúgy az evéssel alapjában nincs baj, nagyon szépen eszik és amit eddig kapott, szívesen is ette. Az alvása nem túl jó, sokszor ébred, olyankor nyöszörög, néha még sírdogál is, amint felébred már nyomja is ki magát hason fekve, ringatózik jobbra balra, aztán négykézlábra nyomja magát és rugózik, és kínlódik közben. Szabályosan látszik, hogy szenved a mozgásfejlődéstől, annyira benne van, hogy garantálom, hogy ettől nem tud rendesen aludni és persze én sem, de ez sose számít annyira.

Dorkánál nagy fejlemények vannak szobatisztulás ügyben. Hétvégén Ausztriában voltunk, Andreast köszöntöttük meg az ötödik szülinapja alkalmából. A gyerekek szokás szerint remekül érezték magukat :) Mikor hazaindultunk, megkaptuk a Nagyfiú által már nem használt lépcsős wc szűkítőt. Igy már négyre nőtt a lakásban található gyerekeknek szánt ürítést segítő eszközök száma: a két bili és a rózsaszín szűkítő mellé lett egy ilyenünk is. És bár ez se nem Minnie-s, se nem csajos, mégis eredményt hozott. Hétfőn már kipróbáltuk, kedden reggel aztán Dorka maga úgy nyitott, hogy bugyit szeretne felvenni és pelust sose nem többet. Mondtam oké, nem szegem kedvét, majd max mosok és kérdezek sokat. Erre az lett, hogy jött mindig pisilni, ha kértem, sőt már szólt is. Tegnapra ott tartottunk, hogy már a köv. képpen zajlott a dolog:Dorka közölte, hogy "Anya, megyek pisilni", bement a wc-re, magára húzta az ajtót, egyedül letolta a nadrágját és a bugyiját, felmászott a wc-re, pisilt, majd letépett két kocka wc papírt, megtörölte magát szakszerűen, aztán lemászott és kijött. Annyi még a kis hiányosság, hogy a bugyiját és a nadrágját nem tudja mindig rendesen felhúzni, mert a Jennifer Lopez-es kis fenekébe általában beleakad a ruha és összepöndörödik és nem tudja onnantól felvenni. Tízszer volt kb. délelőtt wc-n, tény, hogy egy baleset is volt délelőtt, alvásig, de ez szuper már így is. Délután aztán az Apával való nagy játék hevében kétszer is besikerült a kisdolog a nadrágjába, mondjuk Apa sem figyel tán annyira, én meg nem voltam itthon, de nagyon büszkék vagyunk így is Rá. Kaki már volt a bilibe a hét elején, azóta valahogy mindig úgy jön ki, hogy a pelusba sikerül, abba a kis időben, de sebaj, most elsődleges feladatomként erre gyúrok, hogy kivárom a kakis időt is :) Most már látok esélyt arra, hogy egyszer majd Dorka is szobatiszta lesz, tán nagyon hamarosan, mert őszintén szólva eddig kicsit kételkedtem...

Amúgy még múlt héten (vagy mikor) foglaltam szállást a roppant bababarát Oxigén Hotelbe roppant apaésanyapénztárcabarát áron, legalábbis a bababarát szállodák árához képest, júniusban megyünk, négy éjszakára, már úgy várom, mint a Messiást. Dorkának már most mesélek arról, mik várnak ránk ott és már most szeretne biciklizni meg biciklis utánfutóban ülni Borival :) Holnap meg bábszínházba megyünk, most ketten, remélem így tényleg tetszeni fog Neki és jól érzi majd magát. Amúgy meg olyan okos, hogy nem bírunk betelni Vele, csak el kell vonatkoztatni a sok irgalmatlan hisztitől és akkor egy igazi Csodanő. Ma a piacon pl. az árus néninek segített, akinél vásároltunk, a néni pakolta fel a vásárlók cuccát a mérlegére, Dorkának pedig mondta a termék kilós árát számjegyekre tagolva (pl. ötös-kilences-nulla), Dorka ütötte be a mérlegbe, a mérleg meg ugye kidobta, hogy akkor az hány deka és mennyi így a fizetnivaló. Dorottya nyilván baromira élvezte, a néni később megkérdezte, mennyi idős és mikor mondtam neki, hogy áprilisban lesz három, akkor megkérdezte, hogy zseni-e a gyerek, mondom nemtudom, de okos. Meg a betűk közül is sokat felismer, rendszámokat rendre olvassa le, meg telefonszámokat, plakátokat imádja elemezgetni, értelmes na. 

Jól összecsapongtam magam, csak hűde fáradt vagyok. Nem bírom magam  utolérni alvásban, kész vagyok eléggé, dokumentálni meg kell. Nem olyan "have to", hanem az a belső kényszer, mert elmarad, lemaradok és elvész a feledés homályában... Pedig megint voltak olyan beszólások, hogy ajjaj, de megint nem írtam le és úgy sajnálom... A Dorka névnapról meg majd nemsokára, legközelebb..