Egy hét (rémálom) Budapesten

Szóval eljött hát a hét, amire két hónapja készültem. Kiderült, hogy húgomék nyaralni mennek augusztus közepén, így támadt az ötletem, hogy de jó lenne elmennünk erre az időszakra, vigyáznánk a lakásra, és persze lenne idő sokmindenre, megmutogatni Dorkának egy csomó mindent. Anna-Peti nyomában mindenképpen tervben volt a Libegő, a Margitsziget, amire vettem már olcsón kuponosan kisvonat-jegyet is, a Hajógyári játszótér, a Városliget, esetleges rossz idő esetére játszóház, mindezt a lehető legnagyobb arányban tömegközlekedve, mert az úgy izgi. Aztán ember tervez...

Vasárnap kora délután érkeztünk nagy kánikulában, és mivel a lányok aludtak egy órát a kocsiban, így gyors evés után vettünk két hetijegyet, majd csak úgy gyorsan, hogy a mai napot is kihasználjuk, elindultunk a vakvilágba. A vége az lett, hogy felültünk a Deák téren levő óriáskerékre, sétáltunk és fagyiztunk a belvárosban, a Duna-korzón, villamosoztunk, metróztunk, kisföldalattin is ültünk, remek kis délután volt.

Az idő aztán elromlott, másnap délután Tropicariumba mentünk, kb húsz perc alatt végigfutottuk, mert nem igazán érdekelte Dorkát, folyton mehetnéke volt, a végén meg meglepődött, hogy vége van...azért vezetett elektromos markolót, kicsit játszótereztünk, aztán hazafelé Ricsi kitett Dorkát és engem a Hengermalom útnál, hogy mi villamossal és metróval tegyük meg a hazavezető utat, Dorka imádta. Mire kiértünk volna a metróaluljáróból, már dőlt be az esővíz. Gyors mérlegelés után (látva, hogy nem fog ez az égszakadás csillapodni), esőkabátot adtam Dorkára és magamra is (felnőtt méreteket, ahogy kell) és irány a villamos. Mire hazaértünk, többször bokáig-lábszárig gázoltunk a vízben, bőrig áztunk, alulról mindenképpen, de Dorka még harmadnap is emlegette, hogy "Anya, ugye milyen jó volt, hogy megáztunk?"

Innentől aztán majdnem két napig esett, így kedd délelőtt elfutottunk Dorkával ovis cipőt venni a Köki terminálba, mire hazaértünk, Ricsi már teljesen készen volt, durva hasmenéssel küzdött, délután hányt is egy orbitálisat, mozdulni is alig bírt. Délután fogtam a csajokat és elvittem őket játszóházba, hogy azért ne szívjanak otthon és Ricsi is tudjon pihenni, de azért összeszedte magát annyira, hogy utánunk jött autóval, ami óriási szerencse volt, mert onnan este hazaérve Bori már lázas volt. Borzasztóan kínlódott, látszott, hogy nagyon nincs jól, másnap újra kétszer kapott lázcsillapítót, így telt a szülinapom, meg grízpudinggal és kérdőjeles gyertyával..

Csütörtök reggelre Bori jókedvű és láztalan lett, így mivel az eső is elállt, elindultunk a Margitszigetre. Dorka mondta, hogy fáj a torka, de ivott egyet és nem mondta többet. A Nyugati térnél már Dorka is lázas volt... visszafordultunk. Borzasztóan elesett volt, hazafelé már az apja ölben hozta, mert olyan gyenge volt, aludt egyet és mikor lement már a láza, elvittem a Heim Pál kórház ügyeletére, hogy ha kell, kaphasson vmi gyógyszert, mert következő hét kedden ovis beszoktatás, addigra legyen vége... Diagnózis torokgyulladás, sok folyadék, tantum verde, lázcsillapítás. Hatóránként kapott lázcsillapítót, de néha kevésnek tűnt, másnap délelőtt, pénteken (ekkor mentünk volna Libegőzni) már fehér hólyagokat láttam a torkában... Visszavittem a kórházba, hogy szerintem már tüszős a mandulája, ám a doktornő inkább levette a zokniját és megnéztük, hogy apró pöttyök vannak a lábfején és a tenyerében is, kiderült, hogy száj nyálkahártyáján még sok helyen és nagyon fájnak is ezek, így az új diagnózisunk immár kéz-láb-száj vírus lett... gyógyszer nincs, gyógyulás 7-10 nap, valószínűleg ovis beszoktatás ugrott... Szombaton délelőtt azért még elmentek Apával repülőket nézni autóval, immár akkor nem volt láza sem és a hangulata is jobb volt, nyolcóránként kapta a Cataflam cseppeket, hogy ne fájjon a szája, de így is többször sírta el magát, hogy nagyon fáj és könyörgött, hogy fújjam be azzal a tantum verdével a száját és a torkát, ami miatt először fél óra könyörgés után konkrétan le kellett fogni és úgy beadni az első adagot... Délután azért elmentünk kacsákat etetni a Városligetbe és kicsit sétáltunk is,de borzasztó hisztibe fulladt, mint ahogy az előző nap is, aztán később a másnap is (akkor kezdtem gyanakodni, hogy ez a gyógyszer lehet a ludas, mert tény, hogy nem egyszerű a leány, de szinte önkívületi állapotban bírta dobálni magát és visított néha látszólag ok nélkül, így azt mondtam, legyen inkább más fájdalomcsillapító egyenlőre, hátha, és érdekes, abbamaradtak ezek a botrányok...). 

Így hát vasárnap reggel összepakoltunk, lefertőtlenítettem és kitakarítottam, amennyire tudtam és hazajöttünk Győrbe. Se libegő, se Margitsziget, ellenben két beteg gyerek, egy majdnem ovis, aki hiába készült és egy végtelenül csalódott Anya, aki nem tudta megmutatni a kislányainak, amire két hónapja készült...

A hét folyománya, hogy hétfő reggel elvittem itthon is természetesen orvoshoz a lányokat és Dorka mellett megmutattam Borit is, akinek a dolgait elkezdtem fejben összerakosgatni. Említettem a doktornőnek, hogy a Kicsi is volt lázas, de csak másfél nap és ennyi, hogy két napig alig evett és sokszor felsírt, éjjel pedig volt, hogy nem akart szopizni, sírt mellemmel a szájában, azt hittem, kevés a tej és éhes és türelmetlen. Megmutattam azt is, hogy három icipici piros pontot látok összesen a testén, erre a doktornő az Ő torkába is belenézett és atyaég, borzasztóan nézett ki, amit én csak egy pillanatra láttam... Édes kisbaba, bőven rosszabbul is lehetett, mint Dorka volt bármikor is, ha a torkából indulok ki, mi meg azt hittük, hogy valami vírus és kész... Így kell egy ilyen vackot kihordani "lábon" úgy, hogy a szülő nem is tudja, 4-6 napig lappangni, láztalanul közösségbe is vinni akár, hisz semmi baja, közben meg fertőző beteg, csak  nem tudja mondani, hogy fáj a torkom, Anya... Így esett, hogy a mai ovis beszoktató hét kezdése helyett itthon tüske-építőztünk a lányokkal, Dorka legkorábban pénteken mehet beszokni és esetleg még hétfőn, de onnantól már élesben megy. Bíznom kell benne, hogy így is menni fog, bíznom kell Benne. Most nekem kell nagyon összeszednem magam, mert én vagyok most jobban kétségbeesve, erre nem voltam felkészülve, péntekig még gatyába rázom és felszívom magam. 

Ilyen remekül telt hát a hetünk Budapesten, javítás/pótlást mindenképpen tervezünk, ennél szinte már csak jobb lehet bármi, akár az idő,akár az egészség oldalát nézem, Borcsika mindenesetre megtanult nagy unalmában járni, és ez sem utolsó szempont, nemde? :)