Óvodás Dorka

Jó sokára jutok ide... Ott tartottam ugye, hogy hétfőn voltunk orvosnál a kéz-láb-szájas gyerekekkel, Dorka kapott igazolást, hogy pénteken már mehet közösségbe. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz, mert ahhoz képest, hogy korábban milyen bőszen akart már ovis lenni, az utóbbi hetekben gyakran hangoztatta, hogy Ő bizony nem akar óvodába menni... Nem piszkáltam vele, de ha valamilyen okból szóba jött, biztattam, hogy dejólesz, meg hogy milyennagylányvagymár, de nem nagyon hatotta meg, így szabályosan görcsben volt a gyomrom, hogy nemhogy nem akar menni, de ráadásul az öt nap helyett csak kettő maradt arra, hogy "beszokjon".

Péntek reggel csodálatos módon roppant lelkesen ébredt a Nagylány és kérdezte, hogy "Ma megyünk oviba?", mondtam ,hogy igen és már készülődött is. Apa hazajött, hogy Borira vigyázzon, míg mi fél 9 és fél 12 között az oviban leszünk, aztán kocsival együtt mentünk végül, mert a sok munka miatt Borcsikának is menni kellett a dolgozóba. Az autóból kiszállva hosszas integetés és lelkes sziázás ment, én meg rendesen éreztem, hogy hasmenésem lesz az idegtől...

Beérkezés után az óvónénije fogadta a csoportban, felrakta a sünis táblára a jelét, hogy megérkezett, elhelyezkedtünk a szekrényében és bement a csoportszobába, ahol tüzetesen körülnézett. Az óvónővel váltottam pár szót, nem voltam ott összesen tíz percet, amikor Dorka azt mondja: "Szia Anya"... Ejnye mondom, akkor mennem kell... Az óvónéni javasolta, hogy a biztonság kedvéért a szekrénykék előtt várakozzak, így is tettem egy óra hosszáig, aztán kijött Vanda néni és azt mondta, a gyermek remekül elvan, menjek el nyugodtan. Hazamentem, Ricsi hozta Borit, majd a Kicsi alvása után negyed 12-re visszamentem az épp lelkesen az udvaron libikókázó Dorkáért. Remekül viselkedett, nagyon jól érezte magát, minden rendben volt a legnagyobb boldogságomra.

A hétvége után hétfőn már nagyon várta, hogy mehessen, a program neki ugyanaz volt, ám én már semennyit sem maradtam. Megbeszéltük, hogy másnap már ott is alhat az oviban, aminek nagyon örült. Mikor hétfőn hazaértünk, alváskor már hallottam, hogy fura az a levegővétel, aztán később be is igazolódott a gyanúm: Dorka jól be is náthásodott... Így van hát, hogy két délelőtt az oviban, amiből a felét udvaron töltötték és már beteg is a gyerek... Úgy döntöttem, kedden itthon tartom, elmentünk inkább az orvoshoz, aki szerdától már simán ki is írta, hogy mehet, ha nem lesz lázas, felirattam a Zizi által említett immunerősítőt, amit azóta már nemcsak Dorka, de Bori is szed. És milyen jó is, hisz mostanra már Borcsikám is egy merő nátha... Dorka végül szerdán már ment oviba, de akkor is és ma is elhoztam ebéd után, hogy ne aludjon egy helyiségben még húsz gyerekkel, ráadásul nem fogja senki se kiszívni, se kifújni, se befújni az orrát alvás előtt, így csak rossz élmény lenne neki. Elvileg úgy tervezem, hogy hétfőre már bőven lesz úgy, hogy teljes napot is ott tud már tölteni. Már alig várja... Azóta is remekül érzi magát és nagyon büszkék vagyunk Rá, mert az óvónénik nagyon megdicsérték, milyen ügyes és udvarias, hogy kikéretőzik, ha ki szeretne menni a csoportból, szól, ha wc-re kell mennie és nagyon aktív tagja a csoportnak, illetve ügyesen kezeli a ruháit is. 

Tegnap délután szülői értekezletre mentem, ahol újabb infókkal lettem gazdagabb az elkövetkezőkre vonatkozólag, többek közt úgy néz ki, jelentkezem majd az ovi szülői kórusába is. Itt már azt is elmondta Ildikó néni, hogy Dorka roppant ügyesen beilleszkedik, olyan, mintha régóta ide járna, mindenkihez odamegy, beszélget, barátkozik, rendezkedik, és szól, ha nem azt csinálja valaki, amit az óvónéni kért (khmmm... erről azért még beszélek Vele, nekem ez azért kevésbé szimpi, a kis spionok meg szokták ütni hamar a bokájukat, nemtom, honnan ez a rendszeretet,), nagyon meg vannak Vele elégedve, hogy milyen kis közösségi ember és remekül beleillik a csoportba. Az azért látszik számomra, hogy a nagyobbak azért nyilván ügyesebbek például öltözésben, úgyhogy mondtam is Dorkának, hogy gyakorolnunk kell majd azt is, hogy a felsőruházatát is egyedül tudja már fel és levenni (fel még hagyján, de levétel az hisztibe fullad), bugyit, nadrágot, cipőt ügyesen vesz már fel és le.

A lényeg, hogy bár nagyon féltem az előzmények miatt, ám remekül kezdődött az ovi lelki része, az egészségi már kevésbé, de az sajnos várható volt. Bízom benne, hogy a vitaminok és az immunerősítő azért segít kicsit, de főleg abban, hogy ez a kezdeti lelkesedés minél tovább kitart.

a mi ovis Nagylányunk ♥