Bori 14 hónapos

Bár a 13 hós kimaradt a lusta anyja miatt, ám ez most már levésődik az örökkévalóságnak..

Kilenc kiló fölött jár, legalább kilenc és fél kb., magasságát se nem tudom, mert nem mértem meg, de több már a 80-as, mint a 74-es ruci, pelusa 4-es. A haja, az a gyönyörű színű barna-vörös-bronz haja sokat nőtt, egyre gyakrabban teszek már bele kis csatot, hogy ne lógjon a szemébe elől, ha már valóban zavaró lesz, igazíttatok rajta, de levágásra nem hiszem, hogy sor kerül. (Megérjük most majd kivárni, hogy Dorka anno levágatott frufruja megnőjön, folyton a szemébe lóg, de még nem ér hozza a hosszúhoz, jajjj...) Huncut, örökmozgó, égetnivaló kis boszorka, folyton tesz-vesz, nem áll meg leülni és gondolkodni vagy bambulni, nincs maradása. Közben pedig a kezeiben cipel valamit, többnyire Dorka alsóneműit, zoknijait, szájában pedig az esetek 90%-ban idegen testet rágcsál (könyvcsücsök, padlóról felcsippentet szöszmösz, morzsa, BÁRMI). A lehetetlen nem létezik számára, mindenre felmászik, radiátor oldalából kijövő alsó és felső csőre felmászva csimpaszkodik, miközben hátraszegi a fejét és vigyorog, mindezt persze teszi a konyhában, hogy egyszer lecsússzanak a kis kezei és Ő hanyatt vágódjon a kőre. Alig várom. Ma pl. belecsimpaszkodott a sütőajtóba és addig rángatta, amíg valóban hanyatt is esett. Ejnye. Emellett a leghízelgősebb kislány a világon, a kiságyból úgy ki tudom venni, hogy meg se fogom szinte, mert csak belehajolok, Ő pedig annyira összekulcsolja a nyakam körül a karjait és csimpaszkodva húzza fel magát rajtam, hogy valóban szinte nem is tartom. Aztán a vállamra hajta a fejét és belebúgja a nyakamba, hogy Annnaaaaa... Hát, ilyenkor elolvadok... Dorka sose volt ilyen hízelgős és ragaszkodó kislány, nagyon mások ebben a tekintetben. Dorkát imádja és szerencsére ez az érzés továbbra is kölcsönös, a nővére csak ritkán sóz oda neki, számomra is szokatlanul nagy türelemmel viseltet az Őt érő inzultusokkal szemben. Mert hát Bori elég keményen szokta Dorkát terrorizálni, csupa szívszeretetből persze, nagy vigyorogva nekitámad, fel akarja falni, a hajába kapaszkodik, bújik belé, és csak azt hallani, hogy "Boriiiiii, jajjjjjneeeee, áuuuuuuuuuuuuuuuu, Anyaaaaa, Boriiiiiii, áuuuuuuuu, a hajaaaaaam, jajjmegharaaaaap, áááááááááá!!!!!" És megharapja... És akkor Dorka sír és még akkor sem tekeri ki a húga nyakát, pedig borzalmasan tud harapni még mindig. 

Étvágya változó, nem egy nagyétkű kislány, ráadásul a türelme három-négy kanálnyi bármire van hitelesítve, onnantól fogva tekereg, Houdini módra pillanatok alatt kimászik az legszűkebbre állított ötpontos biztonsági övből az etetőszékben és onnantól fogva állva-forogva folytatja az étkezést, de csak úgy, ha közben éneklek, állatos könyvet mutogatok, vitaminos üvegek kupakjait csavargatjuk és még az sem biztos, hogy így elfogy a kiporciózott adag. Mivel hála a magasságosnak már eszi a darabos ételeket is, így előszeretettel fogyaszt reggelire sonkás-vajaskenyér falatkákat, de azt is csak úgy, ha a szobában vagyunk, én nyújtom a falatot, Bori odafut érte vigyorogva, majd szájában a falattal elszalad a dolgára, két perc múlva pedig jelentkezik a következőért. Ha mindezt ülve próbáljuk, nem fogy semmi, mert erre Ő nem ér rá...Szopizik, folyton, sokat, mindig, éjjel pláne, de a vizet is szívesen issza, ám nyilván nem akarok a két folyadék közé egyenlőségjelet tenni és nem is gondolom, hogy ugyanazzal a céllal fogyasztja a kettőt. Néha már fárasztó, meg ha órákig lóg rajtam, akkor már szinte irritáló is, de összességében még nem bánom. Még adok neki pár hónapot, de azért hároméves koráig nem szeretném szoptatni, hogy őszinte legyek, ám most még el se akarom venni Tőle, fontos még számára, ez egyértelmű.

Alvása azért sem nagyon javult, mert gyakorlatilag szeptember 2. óta náthás Dorkával egyetemben, szakadatlanul megy a porszívó, most már "csak" hurutos köhögés van, de mivel mától ment újra oviba Dorka, gyanítom, nem marad így sokáig a dolog. Kapja a vírusokat rendesen... Pár napja volt egy olyan éjszaka, amikor fél egykor ébredt először, aztán fél négykor, majd hétkor. Csodás volt. A rá következő nap már úgy telt, hogy fél kettőig én személy szerint semmit nem aludtam, mert írd és mondd tíz ill. húszpercenként ébredt, felült, sírt, Annaaaa, kész voltam. Konkrétan kilátásba helyeztem, hogy kiugrom az ablakon... Aztán mikor végre elaludt kicsit hosszabban, Dorka elkezdett úgy köhögni, hogy annyi volt az addigi munkámnak. A rekordot múlt szombaton állítottam fel, összesen másfél óra alvással, azt három részletben kivitelezve. Tény, hogy akkor be is lázasodott a Csöpp, de akkor is... borzalmas. Sokat szédülök és érzem magam gyengének, csak fogyok folyamatosan, ami persze a szoptatás miatt is van, de tény, hogy nem is eszem túl sokat. Tegnap találtam egy bőven lombikozás előtt viselt farmeromat és épp jó rám. Borival való kórházba kerülésemhez képest 32 kilóval vagyok kevesebb, ennyi voltam, mikor elhatároztuk, hogy babát szeretnénk... Na mindegy, ez Bori státusza, nem az enyém, de érdekes mindenesetre. Bánni nyilván nem bánom...

Okos és rengeteg mindent megért már. Amikor hazaérünk és azt mondom neki, hogy hohó Bori, nem megyünk be a szobába, előbb le kell vetni a kabátunkat és a cipőnket, akkor már nyúl a kardigán cippzárjához, rángatja, majd leül és kiköti a cipőfűzőjét. Sok mindent meg tud már mutatni a "hol van a.." kérdésre, keze, lába, pocakja is akár, egyedül mos fogat, mossa a hasát fürdéskor, bodyt áthúzva a fején már nyújtja egyik, majd másik karját ügyesen. Zokni nem barát, azt folyton lehúzza a lábacskájáról és ha ráripakodok, hogy Te Borcsi, hol a zoknid?, akkor döbbenten lenéz a lábára, aztán rám, rámutat a lábára és ha a másik még fent van, akkor azt is lehúzza :D Kedvence Dorka fehérneműs fiókja, onnan folyton kipakolja a bugyikat, zoknikat, de ha megkérem, hogy pakolja vissza legyen kedves, akkor megteszi. Kockákat a dobozba úgyszintén. Szóval rendes gyerek, na. Emellett viszont nem beszél számunkra érthető nyelven, csak a saját babásat, de azt nagyon, anya mellett még most már a héten előjött az Apppa, Abba, is, ezt Ricsire egyértelműen. Dorkát egyáltalán nem hallunk ki sehogyse, pedig sokat kiabál neki, de mintha inkább az "Ada" lenne a nővére. Egyébként egyértelmű a két testvér közti imádat, nagyon-nagyon szeretik egymást, olyan boldog vagyok emiatt, nagyon jó ezt látni anyaként nekem, tényleg kevés a konfliktus. 

Mozgása tökéletesedik, teljesen felváltotta a mászást a járás, mászni már csak játékból szokott, vagy ha egy szitu megkívánja, de azonnal felpattan bárhol. Segítség nélkül leguggol és fel is áll belőle, roppant sietős neki mindig, ezért elég sokat esik, de nem veszi zokon, azonnal felpattan és rohan tovább szerencsére. Táncol. Zenét hallva azonnal rugózik a kis lábain, tekeri a csípőjét es elkezd körbe-körbe forogni, nagyon cukin csinálja. Ügyesen használja a kezét, kis segítséggel, de sokszor már egyedül formabedobózik a fürdőkádban bálnával és kupakot is le tud csavarni... Múltkor a radiátor alsó csövéről csavart le egy kis fém izét, jól megijedtem, hogy ez mi, akkor tudtam meg, hogy az le lehet egyáltalán csavarni, Ricsi elmondta, hogy ott kell lelégteleníteni amúgy... 

Édes, okos, hízelgős kisBori, a legszebb Borink a világon.

(most jöttem csak rá, alig készült kép mostanában, túl sokminden történt)