Kedden a legnagyobb nyugalomban jelentem meg a fél 9-es szeánszon. Jó háromnegyed óra várakozás után mehettem felfeküdni a vizsgálóágyra, majd az egyik asszisztensnővel (aki nagyon aranyos) beszélgetve vártuk Boga doktort. Közben helyesen elbeszélgettünk, elmeséltem neki a HIV-es kálváriát, amin egy az egyben lehidalt, majd odabökte, hogy most akkor gyorsan megnézi majd a doktor, hogy van-e cisztám, és ha nincs, kezdjük a lombikot. Höhöhö, ciszta - gondoltam - nekem olyan sose vót, sínen vagyunk! Engem igazából az érdekel, hogy milyen a nyálkahártyám, használt-e a méhpempős kúra...
Megérkezett a doktor, lábak szét, ultrahang-fej be, kukkolás. CISZTA!!! 24X24-ES!! Azt hiszem, egy pillanatra még az eszméletemet is elvesztettem. Mi a ........????!!!!! Hogy lehetne már cisztám????!!!!!! Boga doktor megkérdezte, nem volt-e valami extra stressz mostanában, mert hát a tüszőkém szépen megérlelte a petesejtet, de csórikám nem tudott kilökődni, úgyhogy a tüsző ott éktelenkedik még mindig repedetlenül a jobb oldali petefészkemben cisztává fejlődve. ÖÖÖÖÖÖÖÖHHHHHmmmmmmm stressz?? Nos, nem is tudom.... Ja, tényleg!!! Hát ez a mocsok labor még a tüszőrepedésemet is tönkretette!!!! Innentől már nem volt érdekes, milyen a nyálkahártyám... Teljes agyi zsibbadtság mellett öltöztem, majd követtem az orvost a szobájába.
Diagnózis, tennivalók: 21 napig fogamzásgátlót kell szednem a menses első napjától, aztán ismételt uh, hogy felszívódott-e a kis jószágom, amit növesztettem, aztán ha rendben van, akkor nekiláthatunk. Megint egy hónap csúszás. És ne golyózzon be az ember! Aztán még hozzátette, ha Ricsi szedné a Proxeed nevű csodaszert, az igen dicséretes lenne... (pedig örültem, hogy eddig ezt megúsztuk, tekintve, hogy a két heti adag 17.250Ft és nem árt, ha legalább két-három hónapig szedi...). Aztán minden jót kívánt és viszlát.
Úgy jöttem ki a Kaáliból, mint egy zombi. Persze nem véres szájjal és karok-fül nélkül, de hogy agyam nem volt, az hótziher. Elindultam dolgozni, de sok értelme nem volt, mert csak ezen kattogtam. Aztán miután eljutott az agyamig, hogy mi a nagy büdös helyzet, behasítottam egy gyógyszertárba Fehérváron, hogy megvegyem a fogigátlót. Úgyis kell hamarosan. Az egy havi adagos kiszerelés hiánycikk. Van helyette háromhavis. Köszi nem kérem, helló. Nem akartam elhinni, hogy még ebben sincs szerencsém! Aztán hazajöttem és kiderült, hogy valóban hiánycikk. Utolsó reményem a belvárosi Aranyhajó patika volt, ami össze van egy kicsit fonódva a Kaálival, gondoltam, ők talán spejzoltak. Nos, nem spejzoltak, viszont ők olyan aranyosak, hogy felbontják a háromhavi kiszerelést és ha kell, egy havit adnak belőle! Beszaladtam és ha már ott voltam, megvettem a szurimat is (ami bár csak májusban fog kelleni, de átgondoltam, hogy addig már úgysincs semmi esélyem a spontán terhességre, így mindegy, mikor veszem meg), illetve volt nekik a csodaporból is, így azt is megvettem. Számla vége: 50ezer. És ezért nem gyereket vettem a feketepiacon, hanem gyógyszereket! Lassan, de biztosan elindítom magunk ellen a csődeljárást...
Összességében csodálatos napot tudhattam magam mögött. Lombik halasztva, egy vidéki munkás havi bérét otthagytam a patikában és még az egyik partneremnél is betámadt a konkurrencia nem gyenge módon. Úgy éreztem, mielőbb alszom, annál előbb kikapcsolhatom az agyam és lehet, hogy másnapra kiderül, hogy csak egy rémálmot láttam... Ennyit a "kéthónapésterhesleszek"-ről és a pozitív gondolatokról...
De nem ám!!! Ha valaki azt hiszi, hogy el lehet tántorítani holmi hülyeségekkel, akkor az nagyot téved! Kizökkenteni ki lehet, de nem adom meg magam! Ez is biztos azért volt, mert valamiért nem lett volna jó, ha most mehetünk. Biztos így van, legalábbis ezt akarom hinni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése