Amikorra az ember vesz egy újabb nagy levegőt és elhiszi, hogy ezt is túléli, arra kap egy újabb fricskát, csak hogy ne unja magát. Épp hogy megírtam a magam kis pozitív szemléletét és volt három-négy nyugodtabb napom, eljött a hétfő. Nagy bőszen nekiindultam a világnak, amikor is délelőtt 9 tájban elkezdtem érezni a bal felső fogínyemnél valami feszítést hátul. Nem tudtam, hogy csak megsérthettem-e valamivel vagy újra fogom élni az októberben végig kínlódott (akkor bal alsó) bölcsességfog mizériát. A tavalyinál is az volt a baj, hogy szeretett volna kibújni, csak nem bírt, így a fogdoktor leégette az ínyemet, így szabad lett az útja. Ennek ellenére még mindig nincs kint teljesen, de legalább nem fáj.
A múltkori kb. 3 hetes kínlódást megelőzendő gyorsan felhívtam a doktort, hogy kukkoljon már bele a számba, mi lehet a nyomás oka. Dél körül mehettem is, amikor is aztán 2 másodperc után kiszállt a számból és jajgatva elindult a beutalós tömbjéért. És csak mondta és mondta, hogy ő ezzel ugyan nem kezd semmit és hogy ő ennek nem mer nekiállni és holnap reggel fáradjak el a szájsebészetre, ott majd mondanak valamit. Szóval akkor megint bölcsességfog? Az!
Na ez volt az a pillanat, amikor szívem szerint megkértem volna az első utamba kerülő embert, hogy fogjon egy bicskát és készítsen nekem egy kolumbiai nyakkendőt, mert ezt már nem hiszem el, hogy mindig van valami, amitől nem bírok nyugton lenni!!! Délután még filóztam is egy kicsit, hogy hagyom a csudába az egészet, hiszen alig észrevehető a fájdalom, de aztán rájöttem, hogy ha kell valamit csinálni, akkor azt még lombik előtt ejtsük meg, hogy addigra oké legyek. Ricsi kicsit beparáztatott azzal, hogy amikor ő volt egyéb okból a szájsebészeten (bentfekvősön), akkor több olyan volt, aki napokig volt ott bölcsességfog műtét miatt... Király - gondoltam - , ha úgy lesz, hát úgy lesz.
Ma reggel fél 8-kor már megjelentem az ambulancián, sorra viszont csak 9 körül kerültem. A kedves Dr. Tímár Zsolt - aki tényleg nagyon kedves, fiatal és rezidens orvosdoktor - belenézett a számba, aztán elküldött készíttetni rólam egy panorámaröntgent, és mikor újra bemehettem, elmondta, hogy elég rosszul próbálkozik kinőni ez a fog, és nem is fog neki sikerülni. Gyorsan leszögeztük, hogy a többi is ilyen lesz majd... Aztán megkérdezte, ráérek-e most vagy halasszuk-e más időpontra a fog kivételét. Itt és most megcsinálja? Nem kell befeküdni? És magától úgyis csak rosszabb lesz? Akkor ne várjunk semmire barátom! Ide nekem azokat a szurikat, aztán jöhet a kalapács és a véső!
Meg is kaptam az injekcióimat, mind a négyet, ebből egy ment a szájpadlásomba, ami azért nem volt annyira jó, mint a többi... Kb. fél órát vártam aztán kint, mire mehettem. Kicsit félelmetesnek tűnhetett volna a helyzet, ha nem lettem volna tiszta kóma. Úgy éreztem, menten elalszom. Ezt a doktor nem is nagyon értette, mivel szerinte épp hogy adrenalin van a szuriban... (bár ez szerintem badarság). Amikor megkérdezte, nem lesz-e melegem kardigánban (mindezt nyitott ablak mellett), akkor egy kicsit elgondolkodtam, mi vár rám... Kaptam a kis testem letakarására egy zöld lepedőt illetve a teljes fejemet is letakarták eggyel, amin csak egy lyuk volt a közepén, amit a számra helyeztek. Ekkor megérkezett a főorvos is, akivel ketten álltak neki a műveletnek. Igazán nem éreztem semmit egészen addig, amíg a szimpatikus Tímár doktor elő nem vette a vésőjét és a kis kalapácsát és éktelenül el nem kezdte ütni az agyamat. Legalábbis úgy éreztem, mintha ezt tette volna... Persze, túlzás az is hogy éktelenül, biztos, hogy csak akkor csinálta, amikor nagyon muszáj volt. Mondta is többször közben, hogy ne haragudjak, tudja, hogy ez kellemetlen, de nem tud mást csinálni, mert nagyon be van gyógyulva az állkapcsomba a fogam. Elég sokat (kb. negyed óra-húsz percet) küzdöttek, mire kijött. Aztán kaptam egy öltést is, így azt majd jövő kedden kell kiszedetnem.
Összességében szerintem nagyon jól tettem, hogy elmentem, mert kár lett volna halogatni. Most eléggé álmi vagyok. Már kiment a fájdalomcsillapító szurik hatása, vettem is be egy Advil Ultrát és Ricsi hoz majd nekem Cataflamot is, hogy az éjszakát is túléljem. Mert azért mert most jól vagyok, nem táplálok hiú reményeket, hogy nyomtalanul elmúlik húszpercnyi ütvefúrás sztressze...
Ja és a másik fontos dolog: ma reggelre, épp ahogy számoltam - 28. ciklusnap - meg is betegedtem (annak ellenére, hogy peteérés nem volt...). Így hát buzgón be is vettem az első fogámzásgátló gyógyszert, majd a "műtétke" után beszéltem a Kaálival. Kaptam uh időpontot április 15., reggel 8.45-re. Nem mondok már rá semmit. Nagyon örülök neki, de nem mondok tényleg semmit. De ebben is van jó dolog!!!! Annyira el vagyok foglalva a fogammal, hogy a menstruációs fájdalmat nem is érzem!
Ma újabb két feladatot abszolváltam. Bár ismét büszke vagyok magamra, azért legalább a hétre nem kérek többet, lécci-lécci...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése