Rég nem írtam. Okkal. Annyi volt a gond, hogy míg nem értünk a végére nagyjából, nem is bírtam és nem is akartam leírni...
Az utolsó bejegyzésben megírtam, milyen vizsgálatokat kért a Kaáli Intézet február 18-án. Akkor ugye egy kicsit (nagyon!) mérges voltam, hogy nem tudunk márciusban kezdeni a lapar közelsége miatt, de azt gondoltam később, hogy sebaj, legalább bőven lesz időnk mindenre. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy a sors keze nyúlt Boga doktor fejébe, amikor kiszabta ránk az egy hónapnyi luftot...
Mivel nem vagyok az a halogatós fajta, február 21-én már harcra készen be is vonultam a Vérellátóba vércsoport-meghatározás céljából. Másnap elmentem a Jósika utcába HIV tesztre, szerdán pedig kart karba öltve mentünk Ricsivel az SZTK-ba vérvételre Hep B,C-re illetve nekem egyéb eredményszerzésre. Még a vérvétel után Ricsi is berongyolt a Laboratórium Kft.-hez a HIV miatt, majd pénteken elmentem a háziorvoshoz az EKG-ért és a szakvéleményért. Ripsz-ropsz-ra lejártunk mindent, ismét büszke voltam magamra! Most már csak az eredményeket kellett bezsebelni és kész is vagyunk! Ahogy én az elképzeltem!
Az én eredményeim gyakorlatilag a következő hétfőre egytől egyig a kezemben voltak Ricsi Hepatitis-es leletével együtt, a HIV tesztjére viszont még hétfőn azt mondták, nincs kész. Nem baj, gondoltuk, van egy hónapjuk, hogy kiadják, de biztos meglesz holnapra, hiszen az enyém is három nap múlva meglett. Nos, lett is eredmény. Kedd délelőtt telefonált a labor vezetője Ricsinek, hogy meg kell ismételni a tesztet, mert az elsődleges vizsgálat alapján erős a gyanú, hogy HIV pozitív! Amikor Ricsi felhívott és elmondta, éppen Fehérvár és Dunaújváros között jártam. Hogy hogyan kerültem Dunaújvárosba, ott hogyan mentem végig és hogyan jutottam haza, nem nagyon tudom a mai napig sem. Gyakorlatilag kikapcsolt az agyam teljesen. A teljes rémület. Amikor hazaértünk mindketten, először nem is nagyon tudtunk mit mondani, aztán elkezdtük kielemezni, miért is lehet fals az eredmény. Az agyunk tudta, hogy így van, a laborvezető viszont mégiscsak azt mondta, hogy pozitív... Szerda reggel a laborban kezdtünk, gyors vérvétel, szánakozó pillantások, aztán az instrukció, hogy akár másnap vagy pénteken érdeklődhetünk. A péntek reggelig eltelt idő maga volt a pokol. Tudtam, hogy én nem hagyhatom el magam, így próbáltam minden erőmmel azon lenni, hogy kizökkentsem Ricsit a katatón állapotból. Ő alapon is egy elég pesszimista beállítottságú ember, nem nehéz őt letargiába taszítani, de ez a hír minden képzeletemet felülmúló módon kinyírta. Sokszor vettem észre, hogy csak néz maga elé és mérhetetlen rettegés tükröződik a tekintetéből. Igyekeztem lefoglalni, teljesen más témákról beszélni, dolgokat kitalálni, hogy eltereljem a gondolatait, a siker felemás volt. Aztán péntek reggel megtudtuk, hogy nem tudunk semmit, és nem is tudjuk, mikor fogunk bármit tudni... Ricsi olyan állapotban volt addigra már, hogy nem bírt elmenni dolgozni. A hétvége szintén pokolira sikerült. A szombati napra kitaláltam, hogy menjünk el valahová kirándulni, ahova Ricsi szeretne. Budapest lett belőle, Mammut és Millenáris. Pár órára jó volt mással foglalkozni, Ricsi is kicsit oldottabb lett, de hazafelé már megint megjelent a rettegés a szemében. Aztán lett vasárnap, aztán hétfő, mikorra is már odáig jutottunk az este folyamán, hogy mindketten sírtunk. Akkor már nálam is elszakadt a cérna, nem bírtam tovább tartani magamat. Miután hétfő délután bementem újra érdeklődni és újra nem tudtak semmit mondani, kedd reggel felhívtam azt a verifikáló labort, akit emlegettek a győriek, miszerint ők végzik a végleges vizsgálatokat. Egy nagyon szimpatikus úriember elmondta, hogy náluk van a minta, amin három vizsgálatot kell végezniük. Ebből már kettő készen van, mindkettő negatív, a harmadiknak pedig még aznap meglesz az eredménye, amint kész van minden, postázzák. Óriási volt a boldogság! Ricsi is majd' kiugrott a bőréből, mert bár nem volt még semmi a kezünkben, mégis megdöbbentően nagyot léptünk előre. Onnantól már sokkal felszabadultabbak voltunk és nem is hittünk mást, csak hogy negatív lesz a végleges eredmény is. Bár azt gondoltuk, hogy a fentiek alapján már kb. pénteken a kezünkben lesz a papír, sajnos még mindig nincs. Teljesen érthetetlen számunkra ez a bürokratikus ügyintézés! Azóta már kétszer voltam bent a laborban (úgy ismernek már, mint a rossz pénzt), egyszer csak érdeklődni, tegnap viszont már azért mentem, mert a telefonban azt mondták, megvan az eredmény, lehet érte menni. Mentem. Nem volt eredmény. Teljesen lepadlóztam. Aztán Ricsit felbőszítettem, hogy hívja fel a pestieket, mi a bánat van. Ők végre kijelentették, hogy minden megvan, negatív, és postázták már. Szuper. Akkor hol van? Ma reggelre aztán kiderült, hogy a labor Budapesten levő központjába ment a levél, de sürgősséggel küldik most már, futárral, aki legkésőbb hétfő-keddre leszállítja! HALLELUJA!!!!! Nagyon jó volt hallani, hogy végre kiderült, minden rendben, most már csak az lenne a hab a tortán, ha hétfőn ide is érne a papír, hogy kedd reggel vihessem a Kaáliba az uh-ra. De ez már nem is érdekel annyira, a lényeg, hogy győzött az igazság!!!
Kiderült (megnéztem a neten), hogy az első, ún ELISA teszt-et mindig sokkal érzékenyebbre csinálják, mint ahogy indokolt lenne, éppen azért, hogy véletlenül se csúszhasson át senki rajta, így nem készülhet ál-negatív eredmény. Ricsinek az alapbetegségéből adódóan viszont olyan immunos értékei vannak, ami miatt fennakadt a rostán, ez okozta a fals pozitív eredményt. Ezt finomították már a második teszt során, így már egyértelmű volt, hogy nem HIV fertőzésről van szó... Döbbenetes volt ez az időszak, nem kívánom senkinek!
Aztán még mindeközben akadt még egyéb finomság is: A nagy négynapos ünnep alatt betörtek Ricsiék cégéhez. Szörnyű pusztítások közepette elvittek egy csomó mindent, főként olyan eszközöket, amik a tényleges munkavégzést segítik. A hétfői napunk gyakorlatilag a cégnél zajlott (főként Ricsié, mert engem pár óra múlva hazaküldött), rendőrök, helyszínelők, a biztonsági szolgálat emberei váltották egymást sorban. A kár jelentős, milliós nagyságrendű, most igyekeznek talpra állni a sokkból.
Egy szó mint száz: nagyon kijutott nekünk ebben az időszakban a jóból! Jó lenne már egy kicsit megpihenni testileg és szellemileg is egyaránt, de nem nagyon fog menni, mivel újabb nagy feladat következik hamarosan: Kedden előzetes uh, aztán pedig ha minden jól megy, 28-29-e körül, az új ciklus második napján kezdődik a szurizás. Ez már azért egy édesebb teher lesz mindenképpen. Nagyon remélem (és így is fogom fel), hogy az elmúlt időszak kálváriája azért jutott nekünk osztályrészül, mert valami nagyon jó fog kezdődni hamarosan. Nagyon hamarosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése