Nem azért írok csak most, mert a keddi események sokkjából csak most tudtam felocsúdni és nem is azért, mert eleddig ne láttam volna a könnyeimtől. Egyszerűen csak most lett időm és ha lehet, jobban vagyok lelkileg, mint valaha. Lehet, hogy akad, aki gyagyásnak, de mindenesetre "kicsit furcsának" gondol, sebaj. Hamar átgondoltam a cisztás történetet és rájöttem, hogy jobb dolog nem is történhetett volna velem!
A legnagyobb, egész életemet végigkísérő mondás a drága Mucimtól (aki a nagymamám) ered, miszerint: "Minden mérnek megvan az azérgya!" Ezt annál gyakrabban hozom észbe, minél idősebb vagyok és mostanában már a rossz dolgok történése után ez az első, amin elgondolkodom, hogy hogy tudom a magam javára fordítani az eseményeket. A Boga doktortól kapott kosár után a következő elhatározásra jutottam: Az április nem a babák hónapja lesz, hanem csakis a miénk!
Csúnya dolog, de igaz: le kell tenni a "gyógycigit". A gyógycigi az, ami segíti az emésztésedet, és nem lesz az ember bálna. Annyira viszont nem gyógy, hogy a babának is jó legyen! Az elhatározás már tavaly megszületett egyszer, sikeres is voltam két hónapra. Ám köszönhetően a "gyógycigi" hiányának, megindultak a kilók. Illetve nem indultak meg lefele, pedig nagyon kellett volna csinosnak lenni Csilluék esküvőjén... Én, az okostojás - a hiúság oltárán feláldozva magamat - újra elkezdtem reggelente elszívni egy-egy szálat. Meg is lett az eredménye: tanúként csinos voltam, kitartásból viszont egyesre vizsgáztam magam előtt. Akkor is sokat segített egyébként a nikotintapasz, amitől egy hónap után egyik napról a másikra allergiás bőrizéim lettek. Mivel nem akart múlni, elhagytam a tapaszt, de már jól bírtam nélküle is. A motoszka azóta is a fejemben volt, hogy lekelltenni-lekelltenni, de mindig jött a "majd ekkor, majd akkor". Az biztos volt, hogy lombikra már cigi nélkül megyek, de "mindig jött valami". Az utolsó dolog ez a HIV mizéria volt, amit aztán sikeresen abszolválva tudtam, nincs mese, cselekedni kell!
Március 17-én reggel feltettem a tapaszomat. Nem volt túl jó napom, tapasz ide vagy oda. Ezt csak az tudja, aki csinált már ilyet. Úgy gondoltam, mindegy, túl fogom élni, egyszer már ment, most pedig még erősebb leszek a babákért és magamért is. Úgy gondoltam, a tavalyi allergia csak azért volt, mert telítődött már egy hónap után vmivel a szervezetem, ezért jött ki, mostanra azonban újra van egy hónapom, mire kijön. Tévedtem. Este már egy nagy lángoló vörös téglalap volt a vállamon. Levettem, gondoltam holnap veszek másik fajtát, más összetevőkkel, biztos az a gond. Hát nem. Gyakorlatilag mindkét felkarom tele van piros téglalapokkal, amik lassan múlnak csak. Szerdán olvastam egy hangoskönyvről a neten, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy pasi 33 évnyi, napi 100 szál cigaretta elszívása után csak úgy fogta és letette a cigit. Aha persze, hallottam már mindenféle humbugot már én is, nem most jöttem le.... de annyira piszkálta a fantáziámat, hogy bementem a Libribe és megvettem ezt 3 cd-ből álló hangoskönyvet. Csütörtökön a kocsiban majdnem a 2.cd végéig eljutottam, de péntek reggel már alig vártam, hogy beülhessek az autóba és a végére érjek. Az akkori reggel is úgy indult, mint az azt megelőző 8 napban: felraktam a tapaszt a karomra. Ez a tapasz azonban csak 4 órát volt fent, ugyanis mire végére értem a cd-nek, úgy döntöttem, hogy még ez sem kell! És ez valami szuper! Azóta már eltelt több mint két nap és elképesztően jól érzem magam! Még kb 10 nap és az esetleges minimális elvonási tünetek sem fognak már piszkálni, mert addigra már éhen hal bennem véglegesen az a kis mocsok, akit egyébként eddig etettem (az én "nikotinszörnyem"). Ettől olyan boldog vagyok már most, hogy még! És nem mellesleg nem viszket és nem ég a karom sem a hülye tapasztól! Így 11 nap távlatából és az elmúlt év több, mint egy hónapnyi tapasztalatából kijelentem, hogy a cigiről való leszokás egyáltalán nem nehéz, csak az ember agya teszi nehézzé! Nem hiszem el, hogy ezt is jól csinálom!!! És még élvezem is!
Ez az egyik dolog, ami miatt szuper, hogy kaptam egy potya hónapot, mielőtt kismami lennék. Teljes tisztulás, ohne sóvárgás, ohne stressz! Ezen kívül elkezdünk mozogni, kocogás, bringázás, irány a szabad levegő! Bár ez a hétvége nem kedvez nekünk, de holnap elvisszük a bringákat a szervizbe átnézetni, felpumpálni, aztán elhatároztuk, hogy minden nap, ha az idő engedi, kitekerünk Dunaszegig meg vissza. Az ám kb. 30 km oda-vissza! De már most nagyon élvezem! És ezen kívül finomakat és egészséges dolgokat eszünk, elmegyünk talpreflexológiára és sokat pihenünk, meg sokat foglalkozunk egymással... És nem a babákkal, hanem egymással meg magunkkal! A babák meg úgyis jönnek májusban, ez már fix, megdumáltam velük...
Addig viszont fogyókúra, füstmentesség, sok mozgás, sok szerelem! Hát nem szép az élet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése