Bár ismert okok miatt nagyon korainak tartom az ügyintézés beindítását, mégis úgy gondoltam, egyszer muszáj lesz elkezdeni. Győri viszonyoknak megfelelően így kinéztem neten a területileg hozzám tartozó védőnőt, a fogadóidejét, helyét. Így történt hát, hogy ma délelőtt negyed 12-kor megjelentem a Liezen-Mayer utcai terhesgondozó épületében és összetalálkoztam az ÉN VÉDŐNŐMMEL, T-né W. Mónikával.
Baromi mázlim volt, mert nem volt nála senki. Éppen leültem a váróban, mikor kikukkantott az ajtó mögül és mikor kiderült, hogy hozzá jöttem, beinvitált. Első blikkre (később másodikra is) kedves, szimpatikus hölgynek gondolom. Elővett egy valag papírt és elkezdte feltenni a keresztkérdéseit, majd töltögetett egy csomó papírt. A kérdések után elmondta, hogy akkor most ő csinált nekem beutalót többféle vérvételre, melyeket mostanság kell majd abszolválni illetve már az AFP-re is készített kérőlapot, ami majd a 15-16.héten lesz esedékes. Mondtam is, hogy nem aprózza el, meg hogy hova is ez a nagy sietség... Aztán újra besokkolt, amikor közölte, hogy akkor jövő héten már kérjek is időpontot a Down szűréses megbeszélésre, ahol adnak beutalót a spec. vérvételre és akkor már célszerű lesz a mostani kiírtakat és a Down-osat egyben levetetni. Ha pedig már ez okés lesz, akkor egyeztetünk időpontot a 12 hetes ultrahangra is, mindemellett persze menjek el a terhesgondozós orvosomhoz is, hogy ő is tudja igazolni az élő magzatom létét. Majd megkérdezte, hogy szeretnék-e az apukával (vagy nélküle) részt venni a 25. és a 30. hét között tartandó szülésfelkészítő tanfolyamon fejenként 2500Ft-ért illetve ugyanebben az időszakban ugyanennyiért kismama-tornán, mert akkor jelentkezni kellene rájuk...
Kicsit besokalltam. A fenti sok-sok vizsgálat és infó nem hogy ivás, de egyenesen vedelés előre a medve bőrére. Mondtam is a védőnőnek, hogy szívem szerint én a 12.hét végéig csak otthon kuporognék, hisz napról napra élek, nemhogy akár hetekre előre időpontokat egyeztetgessek!! Még az általa kitöltött és átadott " A várandós anya gondozási könyve" is égeti a kezemet, mert félek tőle, hogy meddig lesz az enyém. Én még Lilipájos vonalzót sem merek csinálni...
De aztán úgy döntöttem, jó is, hogy ennyi mindent kell csinálni, mert így újra lesznek időpontok, melyekre lehet várni. És ezek az időpontok mind korábbiak, mint az ominózus november 17., amikor is a 12. hetet töltjük KisBóbitával. Így jóformán minden hétre adódik feladat, talán így gyorsabban telik az idő.
Szóval elmondta a főbb vizsgálatokat, majd megmérte a vérnyomásomat. 90/60, a szokásos infarktus-közeli értékem... Aztán megkért, hogy álljak rá a mérlegre... Asszem, ha a két mérés fordított sorrendben történik, a vérnyomásom a mért duplája lett volna. Azt hittem, lezúgok a mérlegről! Olyan durva, hogy ilyet még nem láttam. Tényszám nélkül közlöm, hogy az elmúlt másfél év fogigátló és cigi eldobásának, vitaminbombázásának és hormonkezeléseinek áldásos eredményeként 20 kg-os súlygyarapodást könyvelhetek el. És a szép az egészben, hogy innen indul a terhesség! A védőnő azt mondta, hogy ez a lombikosoknál tök tipikus, de ezzel nem nagyon vagyok előrébb. Valószínűleg jobban tudnám kontrollálni az étkezéseimet is, ha nem küzdenék már másfél hete kínzó émelygéssel és gyomorsav-túltengéssel, melyeket igyekszem hol ezzel, hol azzal csillapítani, amikről persze utólag mindig kiderül, hogy tök fölösleges volt. Nem zabálok csokit, nápolyit, chipset, cukros vagy sós szarságokat és/vagy üdítőket. Vizet iszom, levest és főzeléket eszem a legszívesebben illetve most pár napja otthoni almát. Nem eszem magam halálra, nem is bírnám, mert minden csak ideig-óráig jó. Úgyhogy gáz vagyok, minden értelemben.
Megkérdezte a védőnő, hogy vannak-e terhességi tüneteim. Hm. Napok óta mások sincsenek...Szinte tankönyvi esetnek vagyok mondható a tüneteim vonatkozásában, egyenlőre a székrekedésen kívül mindent produkálok. Jó egy hete annyi savam van, hogy ölni lehetne a leheletemmel, illetve állandóan büfizni kell. Ricsi megnézte a gugliban az okát és kiderült, hogy a magas progeszteronszint miatt valószínűleg a renyhült a nyelőcsövem és ez okozza ezt a kellemetlen jelenséget. Mindemellett egyfolytában úgy érzem magam, mint akin fél nap múlva kitör az influenza - betegnek és levertnek. Orrdugulás, szuszogás szintén megvan, mellfájás nem vészes, de van, hasfájás ókor-ókor. Ezek tetejébe lassú és feledékeny lettem, nem gyengén... Nem panaszkodás ez, de azért marhára kibírtam volna, ha tünetmentesen is ugyanúgy fejlődik a magzatom... De már megszokhattam volna, hogy nekem sosem az egyszerűbb utat dobja a gép...
Egy és negyed órát töltöttem a védőnőnél. Nem volt gyenge! De legközelebb már biztos nem lesz ennyi. A kövi lépés tehát, hogy felhívom a doktoromat, hogy terhesgondozzon, aztán Kyncs Kft-t, hogy adjon időpontot konzultálni Down szűrés miatt. Védőnénihez legközelebb akkor kell majd menni, mielőtt újra mennék majd a doktoromhoz, de akkor már pipilni is kell itthon pohárkába. Csak el ne felejtsem, mint minden mást!!!
S bár nagyon félek mindentől, nagyon-nagyon igyekszem hinni és bízni KisBóbita erejében, aki már így is egy hős, hogy hajlandó egy medveanyu magzatának szerepét bevállalni, ezen kívül segíti őt (és bennünket) Kismálna is, úgyhogy nem történhet baj! Egyszerűen nem lehet baj és kész!
JA és a lényeg! Védőnéni kimondta a D-nap idejét: 2012. június 1. Várjuk!!! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése