Hosszas gondolkodás után, átrágva a Győr-Csorna-orvos háromszöget, végül úgy döntöttem, hogy Busznyák doktort választom orvosomnak. Emberségből csillagos ötösre vizsgázott (akkor teljesen vadidegen dokiként) és orvosilag is a maxot nyújtotta Kismálna elvesztésekor. Nem mellesleg Győrben van, ami nem annyira a kórház emberbaráti, mint inkább távolságbeli mivolta miatt fontos.
Szóval még múlt hét hétfőn kaptam okt. 25-re, este 7-re időpontot Busznyák doktortól, így nagyon vártam már a találkozást. Persze, Vele is szívesen találkoztam, de a legfőbb dolog KisBóbita miként léte volt, annál is inkább, mert egy para az egész életem. Tökéletes példája vagyok azon embereknek, akikre azt mondják, hogy még a szar is paszírozva kellene nekik... Egyébként épp ma kaptam egy frankó "a terhesség 9. hete" hírlevelet, amiben a kövi van írva: "Kettős időszak ez lelkileg: egyrészt azt kívánod, bárcsak megszabadulhatnál az állandó émelygéstől, másrészt ha enyhülnek a tünetek, azonnal a kicsi miatt kezdesz aggódni." Na, éppen erről beszélek!!! Ez a mondat jellemzi a mindennapjaimat, úgyhogy már nagyon rámfért, hogy valaki (leginkább egy orvos) meggyőzzön arról, hogy gyagyás vagyok és paranoid.
Természetesen már 6:40-kor berongyoltunk a rendelő várójába (ami tőlünk kettő perc gyalog). Hárman voltak előttünk, egy bent. Hííííí, na mindegy, asszem megvárjuk... Később még ketten jöttek, gondoltam, szegények, mekkora szívás! Aztán később kiderült, hogy neeeeeeeem, nekünk szívás, mivel ők még elénk voltak bejegyezve... Köszönhetően annak, hogy melegem volt, a gatya feszítette a pocakomat és az esti émelygésemre sikerült egy tömény mentaszaggal belengetett váróban ülnöm akkor már kb. háromnegyed órája, sikerült egy félhangos és nem túl úriasszonyos "nabammeg"-et elejtenem (persze nem a dokinak), amitől Ricsi nem volt túl boldog. Később azért elmagyaráztam neki, hogy tudom én, hogy nem volt szép, de ha egy perce is a bőrömben lenne, maxra megértene. Mindegy, ez vagyok én..
Szóval 8 körül, utolsóként kerültünk be, a doktor sűrűn exkuzálta magát a késés miatt, és elmagyarázta, hogy a jövő keddi ünnep miatt van így besűrűsödve a program. Megbeszéltük az alap dolgokat, aztán jelentőségteljesen rámnézett és megkért, hogy vetkőzzek! Régen örültem így férfi szájából invitálásak! 
Gyorsban ledobtam a textilt, aztán már mehetett is a móka! Kisbóbita újra szinte azonnal megjelent a monitoron. Aztán elhangzottak a legédesebb mondatok: "Egy élő terhesség... Szépen dobog a szíve... És szépen mocorog..." Majd odahívta Ricsit is és úgy fordította a monitort, hogy mindketten lássuk és újra megmutizta a babát, ahogy vert a szíve és izgett-mozgott. Arany babám csak úgy tekergette magát a petezsák jobb "sarkában"! Mondhatnám, hogy cuki volt meg aranyos, de ez olyan csöpögős kismamás szöveg lenne, hiszen egy fekete-fehér mozgó kis alak egyik sem bír lenni. Ellenben megható! Na, az igen! És fölöttébb ügyes és persze tökéletes!! Ezt a doktor is alátámasztotta és miután megmérte a babus ülőmagasságát, az ott kapott 17mm-t klassznak, a korának tökéletesen megfelelőnek ítélte. És hát ez a lényeg! Jófajta gyerek!! Megtartjuk!!
Ezt követően megdicsért, hogy már kiskönyvem is van, úgyhogy már abba jegyzetelt és megvan az első pecsétünk is! Átbeszéltük, hogy mik a további lépések (vérvétel, Down szűrés a Kyncs-ben), és bejegyzett bennünket következő alkalomra november 22-re. Nagyon örült, hogy már be is vagyunk jelentkezve megbeszélésre a Corvin utcába (Kyncs Kft.) és elmondta, hogy csütörtökönként ő csinálja ott az ultrahangot, úgyhogy hozzá is tudunk majd időpontot kérni, ami remek! Majd előrevetítette, hogy el kell majd mennünk genetikai tanácsadóba is, de emiatt főként Ricsi aggódik, én kevésbé. Egyszerűen nem lehet semmi baja ennek a Csöppnek!
Összességében nagyon boldogan és nyugodtan jöttem el. Most meggyőződtem róla, hogy ha van egy-egy kevésbé émelygős napom, akkor ne pánikoljak, hanem hálálkodjak inkább a jobb és emberhez méltóan eltölthető napért. KisBóbita szépen fejlődik és ez így is kell maradjon. Nagyon büszke vagyok rá és bízom Benne, hogy Ő is annyira szeretne nálunk maradni, mint amennyire MI várjuk Őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése