2011. november 7., hétfő

Félúton a vizsgálatok között - helyzetjelentés

Rég írtam megint, Ricsi már unszolt, hogy vessek azért "papírra" pár keresetlen gondolatot.

Ma vagyunk 10 hetesek és 4 naposak, az aggodalom azonban csöppet sem kisebb. Most is vannak napok, amikor optimistább vagyok és akkor azt hiszem, enyém a világ. Na ilyen napon van az, hogy még arra is vetemedem, hogy felkeressek Pesten egy kismama-outletet és nadrágokat próbálgassak. Aztán persze üres kézzel távozom, de mindenesetre merész vagyok. Aztán másnap meg jól fejbeverdesem magam, hogy hogyan tudok ilyen elbizakodott lenni...

A tüneteim nagyjából változatlanok. A múlt hétig még főként az volt a jellemző, hogy a hét 5-6 napján ébredést követő fél órával kb. elindult az émelygés és szakadatlanul megvolt délután 5-ig kb., majd 2-3 óra "átlagember-élet" után újra rámtört és nagyjából hányingerrel küzdve igyekeztem elaludni. E héten azonban egy kicsit mintha átalakulni látszanának a dolgok, bár lehet, hogy ez is csak átmeneti: a reggeli-délelőtti émelygés egy jó 3-4 órára korlátozódik, aztán délután a legváratlanabb pillanatokban tör rám elég intenzíven. Küzdök vele egy fél órát, aztán elmúlik. Majd később újra. Aztán vannak olyan napok is, amikor szinte semmi - ez max. egy nap hetente, de arra bőven elég, hogy meg tudjam magyarázni magamnak, hogy szegény gyermekem már "istentudja, lehethogymárnemis..." - szóval szörnyű. Naponta mennék ultrahangra, ha tehetném. Egyéb, állandó tünet továbbá a gombócszerű izé a torkomban (mint tudjuk, a sok progeszterontól), a folytonos büfizés és a mellfájás. Ez utóbbi a legkevésbé zavaró számomra. Sőt. A múlt héten elmentünk új melltartókat is venni, mert a régiekből saaaaajnos kiestek már a melleim... Ezek mellett üdvözlendő, hogy teljesen megszűnt a hajhullásom, ámde tinédzserkori pattanások annál inkább jelentkeznek. Szóval érdekes a helyzet.

Fejlemény még, hogy változott pár időpontom, az előző posztban leírtakhoz képest. Az október 28-i vérvételt áttettem kényszerű okokból november 2-re, mert sürgős és azonnali értekezletre kellett felmenni Pestre, ahol ott és akkor sajnos semmivel sem lettünk okosabbak, úgyhogy tök fölösleges volt. Aztán szerdán gyorsan levetettem a véremet a terhesgondozóban, majd felrongyoltam Pestre az újabb, szintén rapid jelleggel összehívott értekezletre. Nem volt jó élmény. A 3 főből álló üzletágunkat felsőbb utasításra két főre kellett a főnökünknek csökkenteni... Az üzletág-felelős értelemszerűen maradt, s mivel épp az ő javaslatára két héttel korábban - minden idegszálam tiltakozása ellenére - írásban bejelentettem felettesem számára, hogy anyai örömök elé nézek, így a törvényt figyelembe véve én voltam a második személy, aki maradt. Nagyon erős a gyanúm, hogy ha Kisbóbita nem lenne, akkor én húztam volna a rövidebbet 34 éves, gyermektelen nőként a 41 éves férfikollégával szemben, így most én tölteném utolsó munkahetemet... Kisbóbita megmentette az állásomat. Irgalmatlan ereje van már most ennek a Csöppnek...

Mindeközben leültünk Ricsivel, hogy kitaláljuk, mikor tudjuk végre felhasználni a Csillutól kapott üdülési utalványt. Osztás-szorzás-foglalás-visszaigazolás, a lényeg, hogy november 17-18-19-ét Szilvásváradon töltjük - még fura belegondolni most is és csak félve mondom, de - hármasban. Épp az indulás napján töltjük be a 12.hetet... Szép és nyugis pihenést szerettem volna, így kibuliztam magamnak azt is a doktoromnál, hogy áttehessük a nov. 22-i terhesgondozási időpontunkat 15-re. Így kedden megnézi a doktor Kisbóbitát, elmondja, hogy milyen 10 pontos leszúrt Rittbergereket képes ugrani a bendőmben, aztán két nap múlva elpályázunk a Bükkbe. Már nagyon várjuk!! Nem lehet másként! Annyira szeretném hinni, hogy tényleg megérdemeljük, hogy minden rendben legyen..

Szóval nagyon sűrű lesz a novemberünk, szerencsére! Egyenlőre igyekszünk apró lépésenként elérni a 12. betöltött hetet: pénteken védőnő, jövő kedden pedig a megváltó és megnyugvást hozó ultrahang. Azt hiszem  ilyesmire mondta '61-ben az a bizonyos Armstrong nevű pasi, hogy "Kis lépés az embernek, de hatalmas lépés Kisbóbitának, Apának és Anyának!" Vagy valami hasonlót...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése