Szilvásváradi pihenés

Még születésnapomra kaptam Csillutól egy két éjszakás pihenési lehetőséget, melynek elköltésére mostanáig nem kerítettünk sort. Miután azonban már kirajzolódtak az időszakos vizsgálati időpontok és KisBóbita is nagyobbacska lett, szállást foglaltunk 3 nap - két éjszakára a szilvásváradi Szalajka Liget Hotelben és csütörtök délelőtt elindultunk kikapcsolódni.

A helyszínválasztás fő szempontja az volt, hogy öt évvel ezelőtt nyáron többek közt itt töltöttük Ricsivel az első közös nyaralásunkat és nagyon szép emlékek kötöttek ide. Szerettük volna látni, hogy milyen ez a kivételes agymosó hely ősszel, amikor az ember talpa alatt séta közben ropog az avar.

A szálloda négycsillagos voltához méltóan nagyon klasszul néz ki, a recepciós hölgy irtó kedvesen fogadott és igazított el bennünket. A szoba teljesen rendben volt, a svédasztalos reggeli és vacsora finom és bőséges, az étterem személyzete szintén figyelmes és udvarias. Csütörtök délután - miután megérkeztünk - lecsettegtünk a Szalajka Liget Hotel-es köntösünkben a wellness részlegbe, ahol bár volt minden, túl sok mindent mégsem próbáltunk ki. Mivel orvosilag nem ajánlatos nekem a jacuzzi, a szauna és a gőzfürdő, így Ricsi sem ment bele szolidaritásból, pedig unszoltam, hogy használja őket bátran... Ehelyett beüldögéltünk a sókamrába és egy ennél is szuperebb helyre, az illatkamrába! Egy roppant izlésesen berendezett helység mennyezetéről mindenféle szárított növénycsokrok voltak lelógatva, melyek közül egyedül a levendulát ismertem fel csont nélkül, és közben valami üregből kellemes meleg áradt. Ez valami irgalmatlan jó dolog volt! Az ember el bírt volna ücsörögni itt naphosszat, az illatok pedig annyira jók voltak! Ilyenben még nem voltam, de nagyon jó ötlet!

A pénteki reggeli után kicsit elhevertünk még a szobában, mert eléggé megszédültem és kezdtem elgyengülni, ám fél óra után összeszedtem magam, jó alaposan felöltöztünk és lementünk a falu központjába, ahonnan indult a kis út a Fátyol-vízesés felé. Az út nem volt kevés - oda-vissza 7km - de nagyon megérte. Bár anno ezt a távot úgy tettük meg, hogy odafelé kisvasúttal, vissza pedig gyalog, most kisvasút híján (novemberben már csak hétvégén jár) a teljes utat lábon teljesítettük. Nagyon jól esett a séta a 0 fokos novemberi erdőben. Minden fából, levélből és az útunkat kísérő Szalajka patakból csak úgy szippantottam a nyugalmat és csak töltekeztem. Volt, hogy hosszú percekig csak sétáltunk csendben egymás mellett és ez nagyon jó volt. Találkoztunk dámszarvas-lánnyal  és a családjával (a hölggyel Ricsi sokat kacérkodott és folyton Bambinak szólította ), láttunk ugráló pisztrángokat, hártyásan befagyott felszínű tavacskát, mely sejtelmesen ködbe burkolózott valamint sebesen zubogó és befagyott vízeséseket egyaránt. Ilyen "körülmények" között töltöttünk jó három órát az erdőben...

A faluba visszaérve nem hagyhattam ki, hogy megkóstoljam a helyi tenyésztésű pisztrángot. Paprikás lisztben, valami lecsós szósszal mellékelve kínálták, nagyon finom volt. Az íze édesvízi, az állaga viszont száraz, tengeri. Mindemellett bár oda kellett azért figyelni, de túl sok macera nem volt vele szálka szempontból. Szóval betermeltem belőle egy derék példányt, természetesen kizárólag KisBóbita vitamintartalékait biztosítandó! 

Miután kellően elpilledve visszaértünk a szállodába, átöltöztem fürdőruciba, felöltöttem a már említett csecse köntöst és leballagtam khm... figyelem: Kismama masszázsra!, melyre előző este jelentkeztünk be... Mivel pénteken már egy teljes nappal meghaladtuk a 12 hetet, nagyképűen belibegtem a hölgyikéhez, hogy én már ugye tök jogosan kérem itt a kíméletes bánásmódot. Ötvenöt perc simizés (teljes test és arc). Bár jól hangzik ugyan, megmondom őszintén, egy kicsit azért többre számítottam, legalábbis utóérzetre... Nem tudom, miért kell egy masszőrnek végigdumálni a közel egyórás kezelést. Néha annyira el bírtam volna lazulni, a helyiség kellemes volt, az aláfestő zene úgyszint, a nőci viszont egyre csak rizsázott. Így hogy a piklibe tudjak kikapcsolni?! Mindegy, nem panaszkodom, azért jól esett, de Ricsi ingyen megteszi mindezt, ha szépen megkérem... Sőt, Ő még hálás is lesz, ha nem kell beszélnie... Míg én masszáltattam magam, az én Kispapám elnyúlt az otthoninál kb. két számmal nagyobb fürdőkádban és ott relaxált. Ő legalább tudott. Az estét vacsi után ágyban töltöttük a rajtunk levő fáradtság és KisBóbita társaságában.

Szombat reggel reggeli után összecsomagoltunk, majd mivel előre jeleztem, hogy nem kívánok azonnal hazamenni, így Eger belvárosába vettük az irányt. A jó másfél órás séta alatt  - felelevenítendő az öt évvel ezelőtti emlékeket - sétáltunk a belvárosban, felmentünk a várba és beütünk a Dobos cukrászdába egy kávéra. Jó volt minden, de azért az akkori 25-26 fokban jobban esett az andalgás, mint a mostani fagypontosban...

Összességében nagyon klassz kis három nap volt, méltó módon ünnepeltük meg a szülinapomat (Csillunak még egyszer köszi a lehetőséget), az elmúlt öt évet és KisBóbi 12 hetes nagykorúvá válását. Megbeszéltük, hogy legközelebb úgy jövünk vissza, amikor már Csöppünkkel felülhetünk hármasban a kisvasútra és együtt tudjuk etetni a kis dámszarvasokat!