A 13 hetes KisBóbita genetikai ultrahangon

Hát eljött ez az idő is! Szépen kipucolkodtam (már amennyire ez lehetséges volt), majd miután Ricsi is hazaért, elballagtunk 3 órára a Corvin utcába. Kicsit várni kellett, de megérte!

Busznyák doktor nagyon kedves volt ismét. Cipőt levettem, csípőcsontig letoltam a gatyámat (végre hasi uh!), aztán zselé, uh-fej és már ott is volt a Csipetkénk. Mintha csak várta volna, hogy mutogathassa magát. A doktor gyors megmérte az ülőmagasságát: 7,21 cm vagyis több, mint két centit nőtt aranyom az elmúlt héten! Eleinte elég nyugisan feküdt, párszor odaintett nekünk, hogy "Császtok", így a doktor könnyen boldogult vele. Még meg is lett dicsérve, hogy mintaszerűen viselkedik és tökéletesen fekszik, jól aládolgozik a doktorbácsi kezének. Meglestük minden féle nézetből, megláthattuk az okos buksiját, benne a brilliáns kis agyával, meghallgattuk a szívét, ami 152-t vert percenként, láttuk a gyomrát és a rekeszizmát, az ujjacskáit, a talpacskáját, gerincét és az orrcsontját. Mikorra azonban a tarkóredőt szerette volna az orvos mérni, belendült a bébi. Egyszerűen fogta magát és hátat fordított nekünk! Jó darabig nem láttunk mást, mint a gerincét, hátát, fenekét. Mintha direkt csinálta volna! Hiába minden rázogatás, köhécselés, konkrétan leszart minket! Szívem szerint csak röhögtem volna, mert nagyon bírom az ilyen renitens kiscsókákat, de hát ugye azt mégsem illett volna... Az illendőség kedvéért megkértem fennhangon, hogy legyen szíves a hátára fordulni, mert így sosem végzünk, de ez sem hatotta meg. Már most szarik a fejemre!  Aztán mikor nagy kegyesen megfordult, akkor viszont annyira, hogy szembe került velünk, így ismét mérhetetlen volt. Mindeközben persze kalimpált az összes kiálló végtagjával és biztos teli szájjal röhögött rajtunk... Imádom ezt a kölket! Szerencsére volt türelme a doktorbácsinak, így egy óvatlan pillanatban elkapta Kisbóbitát és megmérte még a mérnivalókat. A tarkóredője 2,2 mm lett, amire a doktor azt mondta okés, 3 alatt kell lennie. Megnéztük még (szintén nagy nehezen) a köldökzsinór-vér pulzálását is, majd a doktorunk nyomott egy "printet" és kezünkben tarthattuk a kétdimenziós babánkat.

Miután nagyjából minden adat bekerült a rendszerbe, a gép elkezdte a kiértékelést. Ennek eredménye a következő lett:

A méretek alapján a terhesség kora: 13 hét 3 nap

Szülés várható ideje: 2012. május 28. - ("Megegyeztünk babus!")

Lelet: élő magzat - Magzati szívműködés látható

FHR: 152/perc

Ülőmagasság (CRL) 72,1 mm

Tarkóredő(NT) 2,2 mm

Intracranialis translucencia jelen van

Köldökszinór 3 ér

Orrcsont jelen van

Koponya/agy: normál, Gerind: normál, Has: normál, Gyomor, látható, Kezek: mindkettő látható, Talp: mindkettő látható

A 21 (Down-szindróma), 13 (Patau-kór) és 18 (Edwards-kór) -as triszómia becsült kockázata:

Down-szindróma 1:6568

13-as 1:52074

18-as 1:16655

A lényeg, hogy a fenti nyavalyák esélye irtó minimális, így további extra vizsgálatnak (pl. amniocentézis) teljesen felesleges kitenni KisBóbitát.

Örvendezve jöttünk el és bár nekünk nem volt 4D-s átkattintás, legalább újra van képünk a Csöppről. De ez közel sem olyan fontos, mint az, hogy jól van a Mi Kicsinyünk, aki igazából már egy óriás, izgő-mozgó egészséges Csoda. A Mi Csodánk...