MINTAgyerek

A 11 hós összefoglalóban említettem, hogy a miénk nem az. Tegnap kiderült, hogy pedig DE.

Este szokás szerint nyolckor ágyba került, majd jött a menetrendnek megfelelően az ébredés és ölben visszaaltatás 9-kor, majd negyed 11-kor. Ekkor jött az, ami már szerda éjjel is következett: ApaBóbi bevonult Dorkaszobába, Dorka pedig elterült a mi ágyunkon a kis zsákjában, én pedig melléfeküdtem hálótársnak. Elvek ide, elvek oda, egyrészt nagyon nehezen bírom már a másfél-kétóránként keléseket és Ikeás-székben visszaaltatásokat, másrészt pedig gondoltuk kipróbáljuk most azt, hogy Dorka mellettem alszik, hátha így nyugodtabb lesz az éjszaka. Korábban erre azért nem került sor, mert féltem, hogy az éjszakai kétórás rajcsúrozás alkalmával esetleg egyszer elbólintok, mielőtt Ő és jól lezúg az ágyról, de miután ezt már jó pár hete hanyagolja (órákig játék) és a hálózsák is - mint amolyan zubbony - rákerült akadékként, így megpróbáltuk. Amolyan mörfisen szerdán negyed 11 után fél 2-kor kelt és fél 4-ig röhögcsélt meg küzdött vihogva a zsákjában a fejem, én meg ki voltam bukva. Ennek ellenére csütörtök éjjel újra velem aludt, lesz ami lesz alapon.

Szóval ApaBóbi Dorkaszoba, Dorka ApaAnya-ágy negyed 11-kor. Anya ébred fél 1-kor, Dorka alszik. Fél 2-kor, Dorka alszik. Anya megnézi Dorka légzését, diagnózis: a gyerek életben van. Újabb ébredés fél 5-kor, de csak AnyaBóbi ébred... Aztán fél 7-kor ugyanez, addigra már nem is tudtam, mit higgyek. Majd 6.58-kor Dorottya kinyitja a szemét, belebámul a mosolygó arcomba, elmosolyodik és közli, hogy Pááááááááá!!! Aztán vigyorogva felül és tapsolni kezd. Édesbaba, azt hittem megzabálom... Össze-vissza puszilgattam, Ő meg azt sem tudta mi a bajom. Pedig történelmi pillanat volt az életünkben. 11 hónaposan és egy hetesen Dorottyka első átaludt éjszakáján voltunk túl. Bár én 2012. április 19. óta nem aludtam ennyit (az akkor még pisilésekkel töltött percek most kb. a biolégzésfigyelő üzemmódommal volt egyenlő időben), azért mégsem vagyok még igazán fitt. Nem telhetetlen vagyok, csak az elmúlt hónapokat nem lehet egy éjszaka alatt kipihenni...

S bár szinte biztos vagyok benne, hogy mostanában nem kell újra ennyire örvendeznem hasonló éjszakák okán (nem pesszimista, realista Anya), mégis a tény az tény marad. A gyerekem átaludta az éjszakát, mert képes rá. És ha képes rá, akkor tudja. Ha pedig tudja, akkor MINTAGYEREK. :)