Nem én, hanem az enyém. NagyanyaBóbita. Jött csütörtökön délben, hogy velünk töltse a hosszú hétvégét.
Még épp időben érkezett, már ami a hóhelyzetet illeti, bár már az Ő reggeli busza is kis kerülővel ért Győrbe. A lényeg, hogy ideért és bár Dorka az első kb. fél órában csak szemezett vele, nagyon hamar összehaverkodtak. Anya nagyon sokat foglalkozott Dorottyával, aki szemmel láthatóan nagyon szívesen vette, hogy más ingereket is kap és szombatra már simán elértünk odáig, hogy úgy tudtam a konyhában tenni-venni, hogy a Kisdednek eszébe sem jutottam. Ez nálunk igencsak nagy dolog és nagyon örültem neki.
Az idő nagy részét (köszönhetően többek között a zord időjárásnak) a lakásban töltöttük, csak szombat délelőtt mentünk el sétálni egyet, bár akkor is fújt a szél rendesen. Vasárnap aztán Csilluék is eljöttek és velünk töltötték a napot. Anya nagyon boldog volt, hogy újra az unokái és a lányai koszorújában lehet, a kiscsajok pedig halálian édesek voltak egymással. Dorka folyton ment Hanna után és magyarázott neki meg tapogatta-simogatta, Hanna pedig hősiesen tűrte, ráadásul több simit és puszit is nyomott a kicsi unokatesójának. Ahogy telnek a hetek-hónapok, egyre jobban látszik, hogy hamar "össze fognak nőni" és remélhetőleg több időt fognak majd együtt tölteni nagy egyetértésben.
A nap vége felé aztán Anya elment Csilluékkal kocsival Pestre és ott ült buszra, ami hazáig vitte. (bármilyen furán hangzik, így egyszerűbb Kanizsára jutni. Vicc.) Három teljes napot töltöttünk együtt. Mondhatnám, hogy jó sokat, ami a körülményekhez képest igaz is, de belül nagyon mást érzek. Főként, miután vasárnap délután mindenki elment, teljesen kiürült a lakás. Marha rossz volt. Ugyanilyen egyedül éreztem magam akkor is, amikor Anya két hét ittlét után ment haza. Akkor is kellett és most is kell minimum egy nap, hogy visszazökkenjek a régi kerékvágásba. Ennek a zökkenésnek pedig a mai okádék idő (eső, szél, borongósság) ippeg nem használ, úgyhogy úgy érzem, csak kóválygok. Dorka is aludt délelőtt két órát, biztos gondolta, hogy mit csináljak, ha nincs itt a Mama... Azért ő mindenképpen könnyebben zökken, mint én. De nincs mit tenni, ez van. Jönnek újra a mamátlan napok, én pedig el vagyok most kicsit Anyátlanodva... :(
Tudom mit érzel.... :( Örülök, hogy szép hétvégétek volt, és nemsokára itt a jó idő és gondolom mentek majd Ti is Anyudékhoz.... persze addig nehéz kibírni.
VálaszTörlésÉn is sejtem. Mi július vége óta nem találkoztunk :( Szépek a csajok az utolsó képen (is)!
VálaszTörlésMost gondoltam csak bele igazán, hogy Nálatok micsoda nőuralom van, amikor így összejöttök... :-)
VálaszTörlésMegértelek, hogy hiányzik Anyukád.
Egyébként dolgozik még vagy már nyugdíjas? Csak azért kérdezem, hogy nem jöhet-e szóba a Győrbe költözés?
( Mondtam már, hogy Dorkának micsoda gyönyörű szemei vannak???)
Nagyon szépek az unokatesók, a Mamával együtt!
VálaszTörlésKicsit irigykedem, az én tesóimnak még nagyon messze a babázás, mire náluk gyerkőc lesz, addigra az enyémek már nagyon nagyok lesznek.
Talán kicsit megvigasztal, a szándék mindenképpen az volna...
VálaszTörlésszóval talán intenzívebb a ritkább találkozás...anyu itt van, óvónő dolgozik ezerrel, plussz a Gyerekek Házába is aktív, plussz egyezer rendezvényre hívják, szóval itt van, szerdánként fixen ő megy a Liliért, kéthetente hazahozza mikor nem délutános, szóval mindig rövid és hát kapkodós.