Ügyesedik, okosodik, továbbra is rosszul alszik

Olyan nehezen érek ide, hogy írjak, van úgy, hogy két napig a gépet sem kapcsolom be. Biztosan van, akinek mindenre van energiája, én asszem úgy döntöttem, hogy ráfogom a koromra, miért nincs mindenre. A legtöbbször most már, ha Dorkát leteszem este aludni, én is egy hamarvacsi után besurranok az ágyba és ott várom ki a következő negyvenperc utáni ébredését. Mert van neki olyan, több is.

Szóval okosodik. Mikor itt volt a védőnő nálunk, a státusztöltéskor mondtam neki, hogy igazán konkrétan nem mutat Dorka semmire, ha kérdezzük, hogy hol van ez vagy az, de sokszor már arrafelé néz. Mostanra viszont már (három hét múltán) határozottan és egy ujjal mutat a dolgokra, tárgyakra, állatokra. Még mindig imádja a lufikat (fent vannak még a szülinapi lufik és még nem eresztettek le, a gyermek imád rájuk mutogatni, nekünk pedig Ő a legfontosabb, úgyhogy kéretik nem röhögni hangosan), az utcán megcsodál minden sétáló galambot, rigót, kis-és nagy kutyát illetve a BUSZ-t csupa nagy betűvel és ezek jelenlétét hangosan kommentálja is, miközben hevesen mutogat. Amire pedig kifejezetten visít, az a városban egy hétig vendégszereplő Ötvös cirkusz plakátja. Bárhol kiszúrja és hangosan sikogat a képen látható oroszlán és tigris láttán. Imádja. És természetesen a fent említett élő és élettelen dolgokat rendszerint mind-mind előbb veszi észre, mint én, én csak a hangoskodásra figyelek fel és nézek körül, hogy vajon mi keltette fel az érdeklődését. Azt eddig is tudtam, hogy nagyon jó megfigyelő, de ez most egyre jobban látszik is.

Mozgás terén nincs változás, maximum gyorsabb és stabilabb minden mozdulata, de még nem áll és se nem jár egyedül. Nem baj, majd csinálja. Viszont ügyesen iszik egyedül vizet a kulacsából, egyedül eszi már a kiflit és az üres tölcsért, valamint tegnap elnyammogott egy fél banánt is. Egyre kevésbé okoz gondot a darabos étel, amiért azért hálás vagyok, mert kevésbé jó mindig pürésíteni mindent... A tápszert (junior italt) már szinte várja este és reggel, nagyon ügyesen eszik már a cumisüvegből, szerencsére túljutottunk ezen. Az esti adagja 270ml, a reggeli 240ml. Ritka kivételektől eltekintve az utolsó cseppig (szürcsölésig) üríti az üveget...

A szája... Na, az egész nap be sem áll. Egyre többet kommunikál, próbálja magát megértetni és az akaratát érvényre juttatni, ami persze néha nem egyezik az enyémmel és akkor nem vagyunk annyira jóban, de nagyon könnyen meg lehet békíteni szerencsére, nem az a hosszan hisztiző típus. Imád pápázni, kukucsolni és minden alkalmat megragad arra, hogy kiprovokálja a játékot,  mi pedig persze szíves örömest megyünk bele...:)

http://www.youtube.com/watch?v=tWg889yO-70

http://www.youtube.com/watch?v=Ak7T-8naVNU&feature=youtu.be

(valamiért nem teszi be rendesen a videót, csak így)

Ezen kívül megszereti a játékokat és táncol. Na, ez utóbbi nagyon cuki. Úgy tud nézni hasrázás közben, hogy megzabálom és mintha azt mondaná: "Jó kis zene, mi?" És legyen az bármi. Ha elkezdek énekelni neki BÁRMIT, akkor is rázza, de akkor is, ha a fiserprájszos csiga vagy az oroszlán kezd nótába. Mindegy, ő rázza magát. Hatalmas forma :)

Az éjszakák érdekesek. Főként azért, mert a végkimerülést elkerülendő beadtam a derekamat és a tegnap éjszakát kivéve az elmúlt két hétben Dorkanyuszi velünk aludt minden este kb. 11 órától. Merthogy addig minimum háromszor mentem be hozzá és altattam vissza húsz-negyven percekre. Lehet mondani rám, hogy szaranya vagyok meg gyenge meg következetlen. Kérem, hogy tegye ezt az, aki végigcsinálta velem az elmúlt öt hónapot és aludt naponta négy órákat, majd talpalta végig a napot az örökmozgó gyerekkel. Mikor már áthozom közénk, onnantól is megébred többször éjjel, de hamar vissza tudom altatni, sokszor elég egy-egy simi, meg az, hogy ráfekszik a karomra. Merthogy karfetisiszta. A bal karom az Ő alvósállatkája. Sokszor csak úgy odahúzza magához, ölelgeti és simogatja a könyökömet. De csak a balt. Nemtommér. De mindig abban is alszik el, talán ezért. Szóval sokszor elég ez is, meg iszik pár korty vizet, és alszik tovább, de itt is van olyan, hogy három-háromésfél órát van fent és jól érzi magát. Annyi a rossz ilyenkor, hogy folyamatosan résen kell lennem, nehogy lebukjon az ágyról, ilyenkor nem vagyok boldog és akkor finom voltam. Nem fogom sírni hagyni, nem akarom semmire se kényszeríteni, csak most jelenleg az van, hogy sodródom az árral. Még nincs annyi erőm, hogy kezembe vegyem az irányítást és kicsit rászánjak újabb éjszakákat a visszaszoktatáshoz. Lehet, hogy nem is menne. Most legalábbis biztosan nem. Tegnap még az is megfordult a fejemben, hogy megveszem a vidaági féle altatós praktikákat taglaló tanulmányát, azt, amihez van tanácsadás is. Asszem öt rugó. Hányszor adtam volna már akár a többszörösét is ennek az összegnek egy-egy átaludt éjszakáért... Még agyalok, bár Napsugár mondja (és igaza van, tudom), hogy el fog múlni. Biztosan igaza van és így is lesz. Csak nagyon-nagyon fárasztó és nehéz... Majd gyűjtök erőt, aztán... Nem tudom, mi lesz... Nem is tudom, mihez gyűjtök erőt, hiszen nem biztos, hogy kell bármihez is. Talán ez valamiért így van jól. De az egyedül és/vagy Apával elalváshoz mindenképpen kell erő, mert bármikor szükség lehet rá.

Ez kicsit olyan lett, mintha státuszt írtam volna, pedig még van hat nap a hófordulóig... Mindegy, akkor lehet, hogy megint nem lesz időm/erőm, a lényeg, hogy leírom, mi van Bóbickával...