Mindenféle a napokból

Lemaradtam kicsit az írással.

Először is Dorka jól van, az orrát már nem szívom és Sinupretet sem kap. Él és virul. Nagyon is. Folyton jön megy, be nem áll a szája és örök vigyor van az arcán. Szerencsére, teszem hozzá!! Az éjszakáink nem túl fényesek, s bár sokat javultak a betegségig, akkor újra elromlottak. Három napja éjjel például az egyhuzamban leghosszabb  alvással töltött idő egy óra volt, amúgy írd és mondd negyven percenként keltem a gyerekhez hajnali négyig. Azért csak addig, mert akkor már vissza se nagyon akart aludni. Aztán én győztem. Negyed hatra sikerült visszaaltatni és mint az urak, nyolckor keltünk. Tyuhéjj!!! Mióta aztán már éjjel nincs orrszívás, pár ébredés kimaradt. Reménykedem, hogy gyógyultként marad a három-négy kelés, persze a kevesebb esetén sem fogok eret vágni magamon...(Augusztusban lesz a szülinapom. Nem vagyok nagyigényű. Azt kérem ajándékba, hogy Bóbicka aludja végig az éjszakát. Bár aztán lehet, hogy sokat kérek... Mindegy, kicsit elábrándoztam...Asszem van pár ember, aki pontosan tudja, miről beszélek.)

Hármas tápszer már rég elfogyott, a nagylányunk már Junior italt iszik minden reggel és este. Ügyesen, Rossmann-os cumisüvegből és Nuk-os 0-6 hós cumival. Ez van. Vettem neki 6-18 hós cumit, ami neki való lenne. Akkora a bucija, hogy Dorka majdnem behányt tőle, mikor a szájába tettem. Ordított, hogy nem kell neki, úgyhogy visszacseréltem a régit, Apa pedig bökött arra még egy lyukat. Viccesek vagyunk, de eszik, szopi pedig már egyáltalán nincs április 24. óta. Egyszer kellett már fejnem egy kicsit, de azóta nem. 

Aztán Dorka kedden (30-án) annyi balesetet szenvedett el három óra leforgása alatt, mint eddigi kicsi életében sem. Jelesül:

• a nappaliban álló vaccsúj tricikli csomagtartó bödönkéjére sikerült úgy rátámaszkodnia (azon akart gyakorlatilag felmászni hátulról a járgányra), hogy az vele együtt leszakadt és Bóbickám lezuttyant vele együtt a földre úgy, hogy jól beverte az arcát a cuccba. Szegénykém sírt nagyon, s mikor felkaptam és vigasztalni kezdtem, láttam, hogy folyik a vér az orrából... Apa hozott gyorsan vizes ruhát az orrát törölni, én pedig roppant szakszerűen hátra hajtottam a gyerek fejét. (Nem tudom, miért nem tesznek kötelezővé, vagy jobban elérhetővé szülők számára szerveződő elsősegély tanfolyamokat, ugyanis Apa később olvasta, hogy előre kellett volna hajtani a bébi fejét, de akkor már mindegy volt, sőt kiderült, okafogyott is. De körülnézek és elmegyünk ilyenre, ha találok. A szerk.) Aztán mikor sikerült megnézni a síró Dorottyát közelről is, akkor látta ApaBóbi, hogy nem az orra vérzik, vagyis de, csak nem a klasszik értelemben, hanem van egy vágás az orrán és abból jön a vér. Szerencsére a vérzés hamar elállt és a mostanra már minimális sebbé változó sérülésből nem maradt vissza semmi. Se duzzanat, se kékség. Csak az ijedtség, mármint nekünk. Dorka kerek három percig sírt, aztán vihogva továbbállt játszani...
• friss sebbel az orrán sikerült fürdés közben úgy elborulnia a kádban, hogy lemerült a víz alá. Mivel ott ültem mellette, azonnal kikaptam és bár megijedt kicsit és köhögött párat, szintén ment tovább a játék. Na, ott és akkor mondtuk az apjával, hogy legyen vége ennek a napnak... 

A nóziját nem nagyon hagyja lefényképezni, itt is csak alig látható, ez amúgy másnap készült (bal orrlyuk bejáratánál van a friss bibi. A balesetkor ijesztőbb volt...):

A május elsejét csendben itthon illetve a városban eltöltött séta keretében töltöttük el. Bár nagy ellenzője vagyok a gyereknek adott édességnek, Dorka életében először fagyit ehetett a munka ünnepe alkalmából. Ez pár nyalintás citrom ill. erdei gyümölcs fagylaltot jelentett. Amikor aztán közöltük, hogy ennyit mára, akkor sírós hisztibe kezdett. Hát ez elég gáz volt... Mondtam neki, hogy nem igazán csípem a hisztis gyerekeket, úgyhogy sürgősen fejezze abba. Még szerencse, hogy hamar el lehet terelni a figyelmét, így valami csipogós-zörgős izével foglaltuk el. Amúgy úgy nyújtotta a nyelvét a fagyi felé és úgy ette, mintha világ életében ezt csinálta volna...

Ami pedig ma van, az az Anyák Napja. Illetőleg nálunk Anák napja. Édesek voltak Dorka és Apa, kaptam a kislányomtól egy kicsi virágcsokrot és szó szerint Ő adta oda... Ez nagyon jól esett. Pláne úgy, hogy tényleg a kezében volt, tényleg megengedte, hogy elvegyem tőle és nem harapott bele. Tudta biztos, hogy ennek most jelentősége van... Köszönöm Kicsi Gyöngyvirágom, hogy az anyukád lehetek és Apának is köszönöm, hogy Dorka anyukája lettem! 

És minden anyukának Boldog Anyák Napját!!♥