Már megint egyéves lett a Dorkanyuszi

Itt lett hát a múlt hétvége, amikor Csilluék és Anyuék jöttek Dorkát köszönteni. Egy valaki nagyon hiányzott, a Dédike, aki sajnos lebetegedett (tüdőgyulladása lett), így csak a távolból és lélekben volt velünk.

Dorka igencsak meglepődött, hogy már megint mi ez a felhajtás és itt igazán a hirtelen népszaporulatot és jövés-menést értem felhajtás alatt, a szülinapi dekort (lufik és hepibörzdéj felirat) már egy hete nézegeti és ügyesen mutatja is kérésre, hogy hol vannak a lufik. Sütöttem husit meg rizst, anya hozott töltött csirkét meg gombát, a húgomék pedig a tortát. És ez lett a szülinapi torta. Na, nem hülye vagyok, nyilván világos, hogy azért hozták, de úgy volt, hogy én is sütök Dorkának pillangó formájút. Nagyon készültem rá, már megvolt a Cserpes-dílerem is, akitől a hozzávalókat akartam beszerezni, ám csütörtökön még nem volt az sem biztos, hogy jön-e egyáltalán valaki a dédi és KisBóbi betegsége miatt. Mire pedig eldőlt, hogy akkor mégiscsak lesz zsúr, addigra már a tuti echte tejszínt nem tudtam megrendelni (két nappal előbb kellett volna). Nem flancolni akartam, csak minőségi alapanyagokat akartam használni, hogy az azokból készült tortából Dorka is ehessen. Hát nem így lett. Nagyon bántam akkor, aztán meggondoltuk Apával és rájöttünk, hogy így utólag bőven elég volt az egy torta is, másrészt pedig lesz gyereknap, esetleg megsütöm arra.

Szóval ettünk ebédet, tortáztunk, ajándékoztunk, majd Hanna ment aludni, Dorka pedig ezer fokon égett. Olyannyira, hogy csak fél öt körül sikerült letennem aludni... Volt is móka éjszaka, millió fentlevés, hozzá persze orrszívások, szóval remek volt. De nyilván nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy a Csöpp nagyon jól érezte magát, a torta direkt Neki-Róla készült (hihi), hála a jó gépeknek és a lelkes fotósunknak (Csillu) végre lett normális családi képünk is, nem csak időzítővel készült. Készült videó is, amit majd megnézek valamikor, de még a múlt hetit sem sikerült idő hiányában, szóval van pótolni valóm. Végre a húgom is tudott kicsit Dorkázni, mert Hanna nagyot aludt, KisBóbi nagyon bírja a húgomat és Jani szintén nagy favorit volt. Esküszöm, néha szinte kellette magát ez a kis nőszemély... Aztán öt körül tesómék hazaindultak, ám szerencsére a Papa és a Mama maradtak vasárnap késő délutánig. Nagyon örültem, mert egyrészt olyan ritkán látjuk őket, másrészt pedig nem kellett megosztaniuk a figyelmüket az unokák közt, tudtak CSAK Dorkára koncentrálni. Szegény Bóbickám sajnos mindkét családnál (Ricsinél és enyémnél is) kissé háttérbe szorul egyenlőre a nagyobb gyerekek miatt, de nyilván ha majd "összenőnek", ez már nem lesz így. Mindenesetre most volt idő (persze nem elég) sokat játszani, mondókázni, sétálni a nagyszülőkkel, sőt vasárnap délelőtt (elnézést a kedves lakóközösségtől) a Papa felfúrt Dorottyának egy polcot, az új Bóbitás órájának és a majdnemkész képkollekciójának pedig egy-egy szeget. 

Nagyon jó volt, csak kevés. MINDIG KEVÉS. Olyan sokat vagyunk egyedül Dorkával, ezek az alkalmak (ünnepek, mamák, nagynénik látogatása) mindig ad egy kis élményt, frissességet, aztán olyan hamar vége lesz... Bár, amilyen gyorsan telik az idő, úgyis mindjárt kétéves lesz a Kisded, szóval nem is panaszkodom...

És a képek a hétvégéről:

A torta

Ajándék  Mamától és Papától

Bóbitás falióra, amit a Mama készített Dorkának sk. ♥

Dédike ajándékai

Adriennék ajándéka - ötfunkciós okos kocka

Óvasnak a csajok

Lufinyuszi

Pózol

Csilluval és Janival

:)

Séta az ajándék bringával és nagyszülőkkel

Boldog, mert sok a foga

Bóbitáék ♥