Kora-utógondozás, cumisüveg, nyavalya

Akkor így most mindent egybe.

Hétfőn délelőtt voltunk (elmaradt, hogy megírjam) a kórház immáron új szárnyában az egyéves koraszülött utógondozáson. Dorka nem hazudtolta meg magát és -  bár szóról szóra az történt, amit mondtam neki, hogy történni fog: kedves a doktorbácsi, ha bemegyünk, fogja mondani, hogy "Szervusz Dorottya! De nagyot nőttél!" - már a vizsgálóasztalra ültetve elkezdte az ordítást és távozásig abba sem hagyta. Pedig semmi nagy egrecír nem történt. Volt méricske: súlya 9300g, hossza 73cm (nem lesz az a hosszúcombú típus, elnézést mindenkitől, de hát mint tudjuk, a jóból csak kicsit adnak!), buksi és mellkas méretét nézték, majd kikérdeztek minket, miket csinál a gyermek. Megbeszéltünk mindent, majd távoztunk azzal a kéréssel, hogy majd a kétéves kontrollra kérjünk annak idején időpontot. Szépen fejlődik, meg voltak Vele elégedve, akárcsak mi.

A cumisüveg témában van előrelépés. A héten vettem a rosszmanban nóném 300milis cumisüveget, amin kettes (Dorkának való) cumi volt hétszázért. Gondoltam, ezzel próbálkozom először, hátha, minden egyéb megoldás (új Nuk-os üveg, új Nuk-os cumi, új Aventes cumi) ennél mind drágábbak lettek volna, ráadásul sem biztos, hogy beváltak volna. Szóval este elkészült az új készségben a tápszer, aminek cumija hiperszuper módon ortodonikus forma. De annyira az, hogy Dorka sokadik próbálkozásra becuppantotta, aztán láttam, hogy szívja csak szegénykém, mint az őrült és kb. tíz szippantás után volt egy nyelés. Mondom, mi lehet, tán eldugult... Elvettem tőle és jó anya módjára megszívtam én is az cumit. Na, azt a vackot!!! Egy bazi nagy buci, rajta egy szar kis lyukkal... Sűrűn elnézést kértem a gyermektől és mivel akkor már nagyon éhes volt, bevetettem az Avent variábilisát, amibe majdnem belefulladt, de két perc alatt lefolyt nála a 200 ml, aztán volt szundi. Később aztán tök véletlenül rájöttem, hogy a nóném (bocs, van neve: Rossmann) cumisüvegre passzol a Nuk-os fej! Na, ez aztán akkora királyságnak bizonyult, hogy két napja ezzel a kombóval eszik a gyermek és az unszolás ugyan még mindig megvan (konkrétan én nyomom bele a cumit a szájába), az ellenállás egyre csekélyebb és szépen befalja a szabott adagokat. Ezáltal ma hajnalig elmondhattam magamról, hogy már két napja nem szoptattam meg a lánykámat. Most gondolkodom, hogy azért veszek majd egy kettes Nuk etetőcumit, mert amivel most eszik, az a minibabáknak való egyes és szeretem, ha az ölemben fekszik, de azért biztos Ő is jobban örülne, ha ennél azért gyorsabban ehetne (ismerve az Ő tempóját)... :)

És hogy miért is tört meg a kétnapjanemszoptatok dolog. Nincs mit szépíteni a dolgon, max. ha jó fej lennék, hallgatnék az okokról, de mivel rohadt mérges vagyok, nem bírok jó fej lenni. Dorka beteg, kedd este-éjjel már hallottam, hogy kissé szörcsög az orra, mikor levegőt vesz, aztán szerdán már szívni kellett az orrát és azóta is ez megy, csak persze egyre többször. A tegnap éjszaka mindent felül múlt, 4 órát voltunk fenn egyhuzamban, mert vagy az orrát szívtam, vagy altatni próbáltam, de mire a tisztított orrával el bírt volna aludni, újra akadni kezdett a légzése. Már 8 után is húszpercenként mentem hozzá tízig, aztán éjfél után kicsivel kezdődött a maraton. Borzalmas volt és nem a nemalszominkábbviháncolok Dorka volt, hanem a fáradtvagyokbetegvagyokanyasegíts Dorka. Láza szerencsére nincs, de mint tudjuk, ez a nátha a kicsiket eléggé meg tudja viselni. A tegnap esti tápszert is kétszerre tudta megenni, mert egyszer közben még orrot kellett szívni, mivel nem tudott levegőt venni evés közben. Nagyon-nagyon sajnálom szegénykémet és az a legrosszabb az egészben, hogy ez az, ami most rohadtul elkerülhető lett volna. Ezt az állapotot ugyanis a szülinapjára kapta vasárnap az unokatestvérétől, aki párszor telibe köhögte kb. 20 centiről az arcát. Az anyukája akkor gyorsan leszögezte, hogy ez igazából semmiség, csak kicsit megfázott, mikor rövidujjúban rohangált, de ez az én gyerekem szempontjából édes mindegy. A legbosszantóbb az, hogy még csak esélyünk sem volt kérni vagy nem kérni a szituból, mert érkezés előtt elfelejtették megkérdezni tőlünk, hogy akkor jöjjenek-e, ha ugatva köhög a gyerekük... Akkor pedig, mikor a lányka belekapta a cuccot a pofijába, már édesmindegy volt. És ez most nem az én családom, te családod dolog. Ha az én húgom vagy anyám vagy bárkim veszi semmibe a gyerekemet (mert ez nekem annak minősül), akkor nekik is megmondom és elkerítem őket. Meg hát ilyenkor még én vagyok a szarszemét, ha szólni merek vagy esetleg megköszönjük a későn beérő meglepit, mert ugyanmár ne legyek vádaskodó és ellenséges... 

Szóval most rohadt mérges vagyok, bár anyu mondta, hogy ne bosszankodjak, de nem megy, amikor az ölemben fekszik az aludni nem, de megfulladni nagyon is bíró gyerekem, mert nem az a gáz, hogy három órát ülök éjjel a ikeás fotelben, hanem a rosszullevő kislány. És ez az, amin igencsak nehéz túllépni.. Holnap így várjuk az "én családomat" és igyekszünk egy jófajta hétvégét rittyenteni és újfent megünnepelni ezt a Gyönyörűt...