A harmadik fog és már megint az éjszakai sirámaim

Most már tuti, hogy a bal kettese bújt ki Húsvét hétfőn. Nagyon nehezen tudom csak megnézni, mert összeszorítja a száját, ha közelítek. Mintha tudná, hogy mit NEM kell csinálni... Naponta többször bepróbálkozom és amikor kis sikerem van (egy-egy pillanatra), akkor látszik, hogy a bal egyese is napok kérdése. Annyira fehéren átsejlik már a fogacska éle az ínyében, hogy szinte mondanám, hogy órák kérdése, de már három napja ezt gondolom és mindig tud fehérebb lenni úgy, hogy nincs előbújva.

Hogy ettől-e, már abban sem vagyok biztos, de az éjszakák botrányosak. Szinte az unalomig hajtogatom ezt és olvasni is nyilván fárasztó már, bár bizton állíthatom, hogy közel sem annyira, mint át/megélni. Ma újra velem aludt  KisBóbicsek. Eredmény: másfél óránként üldögéltem előre-hátra dülöngélve törökülésben, ölemben a félálomban levő gyerekemmel. Egyszerűen hiába fekszem mellette, mondogatom neki halkan, hogy "ittvananyakicsimaludjszépen", miközben simizem finoman a hátát/fejét, nem jó. Ő csak sírdogál, felül csukott szemmel és addig nyöszörög, míg ölbe nem veszem és hozzám nem tud bújni. Amint belesimul a fejecskéje a bal könyökhajlatomba, szinte azonnal elalszik. Így vagyunk öt percet, aztán leteszem. Aztán kezdődik minden elölről... Nagyon fáradt vagyok. Igen, legtöbbször tényleg alszom én is napközben, amikor Ő. Csak mostanában az a heppje, hogy nem alszik többet, mint fél óra, csak akkor, ha babakocsiba kerül. Akkor viszont én nem tudok. És nem, nem tudok segítséget kérni senkitől, hogy vigyázzon rá, míg én pihenek. Amikor Apa itthon van délután, szinte tuti, hogy fél órás alvással letudja a második szunyát, illetve tegnap azt is megtette csupa kedvességből, amit eddig sosem: nem is aludt egyáltalán délután. Természetesen ettől még nem lett jobb az éjszaka (gondolhatná az ember, hogy jó fáradt volt, aztán majd alszik, de nem). És én sem alhatok mindig, mert akkor van a "olyan régen írtál, nem történik veletek semmi?" meg azért jó lenne főzni is valamit, mert nem ehetünk folyton szendvicset, plusz nem is kapunk annyi pénzt, hogy a donpepét meg egyéb éttermeket mi tartsuk el. Az sem baj, ha nem csak koszos és gyűrött ruhákban megyünk ki az utcára, illetve ha nem Dorka a bioporszívó és felmosórongy egy személyben itthon. Valóban, régen, amikor még volt háztartási alkalmazott és a nők csak a gyerekkel foglalkoztak, akkor volt minden. Most mégsincs minden, plusz még mosottszar is vagyok. Nem értem, más hogy bír még tortákat meg egyéb extra izéket is összerittyenteni egy gyerek mellett... Ja, bár ha belegondolok, nekem is volt karácsony előtt még energiám mézeskalácsot sütni, rendre vasalni, főzni meg órákat sétálni is. Igaz, akkor aludtam éjjel kb. 6-8 órát, mert Dorottya csak egyszer kelt 10 percre. Most meg 6-8-szor kel 10 percre... És igen, most is alhatnék, csak várnom kellett a kéményseprőt, hogy ellenőrizze a kéményt, úh. nem feküdtem le. Dorka már 9-kor elaludt. Most negyed 11 van, a pasek nemrég ment el (egyetlen perc alatt végzett), és Dorka még csak most ébred... Naná... Ha lefeküdtem volt, már 9.20-kor felébredt volna. Ez biztos.

Nyilván el fog múlni, mert még én sem láttam olyan gyereket, akit ovisan is éjjelente ötször kellett álomba ringatni, csak kérdés, hogy addig mennyire fogok kifeszülni..