22 hónapos

Tegnap óta már ilyen nagyon idős gyermek, nemsokára két éves lesz. Már elkezdtem gondolkodni, milyen tortája is legyen majd, ajándékon még nem kattogott az agyam. Érdekes lesz az ünnepség, mert épp húsvéthétfőre esik Dorka szülinapja "ápilis huszonegyedikbe". Merthogy Őkisasszonyságát is foglalkoztatja ez, mióta megfigyelte, hogy egy műsorban a Minnie-nek is volt szülinapja. Akkor elmondtuk neki, hogy mindenkinek van szülinapja és azóta sokszor kérdezi, hogy "szüjinapod mikoj?" És mondja már egyedül, hogy ápilishuszonegyedikbe. Aztán persze mondja, hogy "anának is, apának is", de azzal nem stresszeljük egyenlőre, hogy új hónapokat és kétszámjegyű számokat jegyezzen meg, már így is ügyes, hogy a sajátját tudja.

Mérés szerint 12.780g, ruhái már tényleg 86-osak. Étvágya hullámzó, van, hogy egész nap alig eszik valamit, ám rendszerint este azért vacsoránál bepótolja. Ha tehetné, virslit enne virslivel, újdonság, hogy a joghurtot nem igazán csippantja mostanság. Bár ha szóba kerül, akkor elkezdi hajtogatni, hogy "áfonyásjoghurt", de ha megkapja (bármire simán rámondom, hogy dehátezáfonyás), már nem kéri. Nass, finomságok bármikor jöhetnének. Nem mintha el lenne ilyenekkel halmozva, de szívesen turkál bele az esetlegesen elöl felejtett krémtúrós dobozomba és azt mondja rá "cukoj, finom!" A legújabb most pár napja a fogalmunk sincs, honnan szedte ezt kategóriából, hogy felvesz egy roppant bánatos arcot, szenvedősre veszi a hangját és közli, hogy "Nem ad fagyit senki Dókának... Szegény Dóka..." Mondtuk persze, hogy hideg van, ilyenkor nincs fagyi, a cukrászdában is csak sütit árulnak, ha megennénk a fagyit, megfázna a torkunk, stb., nem igen hatotta meg, csak szenvelgett továbbra is. Tegnap délután aztán Apa hozott a boltból dobozos gyümölcsös sorbet-et fagyi gyanánt és nagy lelkesen odaadta a kislányának, hogy akkor hát mégiscsak van olyan jó fej ember a világon, aki ad fagyit Dorkának. Nyilvánvaló módon kb. 5 kanállal evett belőle a leány, aztán kész volt. De sebaj, már van fagyi. Erre mit nyög be ma délelőtt ugyanazzal a bánatos ábrázattal? "Nem ad piskótát senki Dókának..." Érthetetlen, ám egyben persze haláli vicces is nekünk...Pedig múltkor sütöttünk már együtt muffint is, amit nagyon élvezett és nagy kíváncsian figyelte a sütőben puffadó sütiket és büszke is volt magára, tegnap meg krémtúrót is csináltunk itthon sk., ami nem mellesleg nagyon finom és tök egyszerű is, abból is szívesen falatozik.

Valamiért mostanában Apát kevésbé bírja, persze amikor nincs itthon, akkor meg égre-földre keresi. De a korábban szokásos dolgokban ellenkezik, pl. nem akarja, hogy fürdesse, öltöztesse, etesse, és mondja is, hogy "Apa ne, anya igen", meg tegnap is elküldte az apját, hogy fürdés után ne öltöztesse, hanem inkább menjen és "csináljon tejeskét Dókának", mert hát Apának az a dolga. Néha nagyon durva műsorokat tud lenyomni, sokszor kiabálok is Vele, de csak ritkán hagyom magam felmérgesíteni. Sajnos igen gyakran nem megy csupán szép szóval, mert mikor már pl. harmadszorra megy le a járdáról az úttestre motorral fékezés nélkül, akkor azért igencsak rá bírok dörrenni és megkérdem tőle, hogy van-e neki normális esze és kívánja-e, hogy megrángassam a kapucniját, mert megteszem. És láttam már, hogy néztek rám nem szépen is idegenek, de pont nem érdekel ilyenkor, ki mit gondol, látom én ilyenkor, hogy direkt provokál a gyerekem és ezekben a veszélyes szitukban sajnos nem tudok ütyürüpütyürü lenni, mikor az életével játszik. Tényleg nem szólok már senki gyerekére, hogy ki milyen neveletlen, mert a legjobb szándékom ellenére is tud olyan szinten böszme lenni ez a kis angyalka, hogy még és fogalmam sincs olyankor, hogy milyen szörnyszülöttet nevelünk és honnan meríti ezt a rengeteg csintalanságot. Pláne ég a pofázmányom, mikor beáll a játszótér "kapujába", körülnézve látja, hogy minden játékot használ egy-egy gyerek és nekiáll fejhangon üvölteni (s közben rázza a kinyújtott karját), hogy "Neeeeeeeeeeee, enyém!!!" Na, hogy azt honnan szedte, hogy kizárólag neki épült a játszótér, fogalmam sincs, még itthon is rászólok, mikor a saját játékaival kapcsolatban mondja, hogy "enyém", mert ja, van az, hogy kié valami, csak azt nem kell mindig a másik orra alá dörgölni, meg jó lesz, hogy szokja a "közös" szót is, ha érkezik a kistestvér... Amúgy azt szoktam mondani, hogy "nem, mert az enyém, mert én vettem, de hagyom, hogy játssz vele, míg ekkora vagy." Szóval brutál a csaj sokszor. Amúgy meg mindentdemindent meg lehet már vele beszélni, mert annyira okosakat tud mondani és meg tudnánk zabálni azt az arany száját. Pláne, mikor pl. ma délelőtt is hazajön a sétából, belép az ajtón, rám néz és megkérdezi: "Hol jájtáj? (hol jártál)", meg amikor megkérdezi a pocakomtól, hogy "Szia KisBaba, hogy vagy?" Meg mielőtt elmegyünk itthonról, leülteti a konyhai kisszékre az egyik állatát/autóját és mondja neki, hogy "jövök hamajosan, vidázz a jakásja". Csomószor idéz mesékből, olyankor mindig úgy kezdi, hogy "azt mondta", akkor mindig meg kell kérdezni, hogy ki és mit mondott és akkor egész mondatban válaszol, s olykor roppant hasznos információkhoz juthatunk, pl. "Miki azt mondta Gufinak, hogy büdicipő". Amúgy tényleg. Bárki tüsszent, kérés nélkül mondja, hogy "egészségéje", sokszor már kérés nélkül is köszön az utcán/házban másoknak, ha kap valami (de néha akkor is, ha ad), mondja, hogy "köszöjö szépen". Imádjuk.

Az meg teljesen új, a legújabb, hogy le és fel tudja csavarni a vitaminok kupakját egyedül, mert ügyes. 

"Ana, fejébettem"

Örök barátnőm, Minnie

Dorkavigyor