Szép délelőtt a 21 és fél hónapossal és a 15 hetessel

Reggel lőttem most már képet a 15 hetes KisBóbita igen csak nagy lakhelyről (estére mindez majdnem a duplája, irgalmatlan) és persze nem maradhatott ki a kíváncsi Nővérke sem...

15 hetes

Őőőő, mit is mondott, hol lakik a kistesóm?

KisBóbitától ezúton is elnézést kérek, hogy sem most, de valószínűleg a jövőben sem fogok részleteket kimásolgatni netes oldalakról, hogy éppen mekkora és mit csinál. Az tuti, hogy hamarosan hallani fogja már a testvére kurjongatásait és lesz ideje szokni a folyamatos szövegelést. Láthatóan szépen (anya még szebben..) fejlődik, pedig Anya most már több mint egy hete diétázik szépen és örül minden napnak, amikor úgy ébred, hogy "jáááájdejóóóó, ma sem vagyok még vizes"!!! Visszanéztem, Dorkával 14+3 (!!!)-nál kezdődött és maradt is a további 20 hétre. Amúgy a hét elején felvetettem Ricsinek, hogy mi lenne, ha a MeglepiBabánk annyira meglepi lenne, hogy teljesen és nem is kérdeznénk rá a nemére. Tényleg mondom, annyira mindegynek érzem és mivel most nem kell babaszobát berendezni (csak kicsit átrendezni) és falszínt meg kistakarót meg anyámkínnyákat válogatni, pláne kibírnám, ha valóban csak akkor derülne ki a neme, amikor a doki megpillantja a külvilágban. Apuka azonban ezt nem támogatja, Ő szeretné tudni nagyon. Főként azért, mert igencsak nehéznek tűnik egyenlőre a névválasztás. Eddig összesen kb. 20 percet töltöttünk ezzel a témával (fiú-lány összesen), de megbeszéltük, hogy nagyon sérelmezzük, hogy nem lehet a másodszülött is Dorottya. Nemére tekintet nélkül. Mert az nekünk olyan evidens volt és most is az, hogy szépet választottunk, hamar és Az kapta, akire illik is. Nem is lehetne más. És pláne a fiúnév az, amit nehezen választunk, mert Apának semmi sem tetszik igazán. Így hát főként ezért érdekli a születendő gyermek neme, hogy fele annyit kínlódjunk csak, míg elnevezzük Őt. Még azt is mondta, hogy bejön velemultrahangra, előre bocsájtja a dokinak/szonográfusnak, hogy a kedves Anyuka nem szeretné tudni a gyermek nemét, a kedves Apuka viszont igen, úgyhogy a vizsgálat után suttogás útján avagy kis papírra leírva tudassák vele az eredményt, amit Ő majd jól magában tart. Aztán közöltem vele, hogy ez azért lenne necces, mert igen hamar rájönnék, mi a pálya, főként amikor a nevek boncolgatásánál az egyik oldal esélyeseit túl lazán venné és kevéssé hujjogatna. Szóval ez megdőlt, így valószínűleg két hét múlva kb. elmegyünk megnézetni a Legkisebb lábközét.

És meg a délelőttünk... Elmentem a két gyerekemmel buszozni motojjal. Azt meg úgy csináltuk, hogy bementünk gyalog a városba, felszálltunk a City Buszra (köszi Szandra) és elmentünk vele az egyetemig. Ott aztán megint sétáltunk, Dorka motorozott, megnéztük a Szeretjük boltot a Frigyládánál, majd vissza az egyetemhez gyalog, fel a buszra a Baross hídig, onnan pedig gyalog haza. Akkorát sétáltunk, hogy még. Mindehhez verőfényes napsütés és kb. 10 fok társult. Isteni volt. És még az, hogy ennyire még nem hatott meg mostanában a kislányom, ugyanis amikor felszálltunk a buszra, teljesen odavolt, magyarázott és mutogatott lelkesen és fülig ért a szája. Aztán kicsivel később ránéztem egy ilyen "kirohanás" után és megkérdeztem tőle: "Örülsz, hogy eljöttünk? Jól érzed Magad Kincsem?" És akkor Ő rám mosolygott, szorosan megölelte a karomat és azt mondta: "Szejejek Ana". És újra rám nézett és olyan kis hálás volt a tekintete... Majdnem kibuggyant a könnyem és egy gombóc volt a torkomban. Látszott rajta, hogy megpróbálta a legjobban kifejezni, mennyire örül és hálás a  kiruccanásért... Ez azon pillanatok egyike, amit szerintem sosem fogok elfelejteni...♡
Emellett büszke is vagyok Rá nagyon, mert annyit mentünk, hogy még én is elfáradtam kicsit és Ő is alig motorozott, az út nagy részét (kivéve busz) gyalog tette meg. Nem is emlékszem most hirtelen, mikor ült babakocsiban utoljára mostanában... Meg azért is büszke vagyok rá, mert tegnap meg megfodrászkodta magát (egy darabig utoljára, mert a fodrászlányunk áprilisban babát szül) és olyan ügyes volt közben, hogy egy hangja sem volt és szépen tűrte. Jófajta gyerek, meg cuki lett az új hajával. A teteje kicsit megmaradt, tekintve, hogy növesztés alatt áll. Édifej.