Ez igazából már kedden volt, ma meg ugye vasárnap, de ami késik...
Védőnővel nyitottunk, mint mindig, pisi okés, vérnyomásom horror alacsony - 80/60, de legalább nem lesz toxémiám a védőnő szerint - ami pedig a mérlegelést illeti, hát az szörnyű. Olyan sok, hogy nem is merem leírni és szinte meg sem vártam, hogy reagáljon rá a védőnő, azonnal mondtam is, hogy most aztán diéta következik. Sejtettem sajnos, hogy ez lesz, mert most nagyon más volt az elmúlt időszak, mint Dorkával az elején. Akkor is volt ez a nagyon durva és egész napos émelygés, de most folyton azzal bírtam csak csillapítani, ha valami szénhidrátot nyomattam. És nem kell ahhoz orvosit végezni, hogy az ember megjósolja: a félárra akciózott tálcányi finom sütik és a tészta tésztával meg krémtúrók nem épp a barátja annak, aki még a hideg víztől is hízik. Meg is lett az eredménye. És mivel szerencsére szinte teljesen megszűntek a kellemetlen tünetek mostanra, nagy elánnal már kedden délutántól bele is fogtam a diétába, ami simán csak a drasztikus szénhidrátcsökkentésről szól. Aztán majd meglátjuk, nyilván jobban is fogom érezni magam. Egyenlőre jól megy és tudom, hogy így is lesz, ha szépen megszokom, mert nem először csinálom, eddig mindig eredménnyel. Annyi a bajom csak (kicsit), hogy míg Dorkánál két pofára bírtam zabálni a narancsot és a pomelót, többnyire azt ettem vacsorára is, mert azt kívántam, addig most inkább az édességre fáj a fogam, ami alapból nem annyira jellemző rám. Ennyiből mindenképpen nehéz a dolog. Pláne úgy, hogy ezt az édesség-éhséget egyéb gyümölccsel próbálom csillapítani, mivel a narancstól most kifejezetten ég a nyelőcsövem. Az egyéb lett a napokban pl. a banán, körte és az alma. Utóbbi kettőtől viszont annyira kikészültek a beleim most a hétvégén, hogy csillagokat láttam, úgy éreztem, hogy szét fog szakadni az egész hasam, olyan kemény volt. Amúgy is nagyon nagy már most a hasam (főként a felső rész durva, gyomor tájékon), így meg aztán pláne. Szóval nem könnyű, de muszáj lesz. Betegesen félek tőle, hogy mikor kezdek el vizesedni - nincsenek illúzióim, biztosan fogok és szerintem hamarosan - és pláne a magzatvíz mennyiségétől parázok. Más extra annyi volt csak, hogy kaptam papírt AFP-s vérvételre, ami aztán február 25-én lesz esedékes.
Délután meg doktorhoz mentem. Rákukkantottunk KisBóbira, aki roppant aktív volt ismét. Felvetettem a doktorbácsinak, hogy amint lehet, megint szeretnék tüdőérlelő szurikat kapni, mert állítom, hogy Dorkát azért nem kellett a légzésében segíteni a 34. héten, mert a harmincadikon megkaptam ezt a kúrát. Jó ötletnek tartotta, azt mondta, szóljak majd rá a 28. héten, kiírja és beadjuk. Azt hiszem, ez kis megnyugvás lesz. Legközelebb március elején megyek újra, bár addigra nem lesz meg a vérvétel eredménye, de mindegy, megnézi majd a 20 hetes uh-n.
Eddig minden oké, leszámítva az újfent nagy bendőméretemet, ami kicsit aggaszt. KisBaba a jelek szerint jól van, érezni még nem érzem, de a dokival megbeszéltük, valószínűleg kicsit később is fogom érezni, mert most elől tapad a méhlepény. Azért a múlt hétvégén már sikerült meghallgatnom itthon a szívdobogását, az nagyon jó volt. Tényleg úgy vagyok most vele, hogy az a jó hír, ha nincs hír.
HIrtelen azt hittem, hogy most kapsz tüdőérlelőt, jajj :D
VálaszTörlésNemére vonatkozólag mikor várható akármi?
Ha a doki azt mondta volna, h már most is lehet, akkor már be is adattam volna.
TörlésAmugy a szonografus a 12hetesen felajanlotta, h 16-17. héten ránéz a babara, ha szólok neki, akkor majd bepróbálkozom. Ha sikerul, jó, ha nem, akkor a huszhetesen. Sajnos most másra nem futja, de nem is őrülünk meg a kivancsisagtol erdekes módon.