Pünkösdi kirándulás kis vírussal meg egyéb történések

Már nem is sopánkodom, hogy "Jaj, de régen nem írtam már", de igen nehezen szánom rá magam, hogy leüljek és írjak, pedig a több rövidet könnyebb lenne leírni, mint az egy hosszút... Na mindegy.

Az volt, hogy jött a hosszú hétvége, meg az azzal járó Hurráapasokatleszitthon, meg a jóidő és hogy menjünk el valahova. Szombaton még nem tudtunk, de akkor vasárnap. Este leültem böngészni és kinéztem, hogy közel is legyen meg jó is, kis kiruccanásnak klassz lesz: Dunaremete - Vadaspark. Mivel Dorkával mostanában rendszeres program elsétálni a vasútállomásra, ott felmenni a peronokhoz, leülni egy padra, vonatokat nézni és közben almaszeleteket fogyasztani, így még azt is kitaláltam, hogy legyen a programban vonatozás is, úgy hogy Dorka és én felszállunk egy vonatra és elmegyünk vele Móvárig, Apa pedig kocsival jön az ottani vasútállomásra, ahol felvesz bennünket és onnan már csak pár kilométer a célállomás, aztán pedig autóval haza. Így lesz benne minden. Jó lelkes is voltam. Aztán ahogy kell, még jó hogy előtte pár nappal gondoltam rá, hogy az én kislány milyen klassz csaj, hogy már vagy fél éve nem volt beteg... Szombat éjjel már nagyon nyűgös volt és hallottam, hogy az orra sem szelel rendesen. Reggelre már hőemelkedése is volt... Azonnal elkezdtem neki adagolni a Coryzalia-t, és lázcsillapítót is kapott. Nála a nátha így kezdődik mindig és egy lázas állapot után már csak orrszívás meg gyógyszer kell és más nem nagyon. Na meg türelem... Az orrszívással mondjuk igencsak meggyűlt a bajunk, mert a végletekig hisztizett miatta. Szörnyű volt, még hányt is, annyira öklendezett. Aztán kora délután jobban lett és mivel gondoltam, simán megfújta a szél és náthás lett, így megejtettük a remetei utazást. A vonatozás szuper volt, nagyon tetszett a lánykának, és még mi vártunk jó 10 percet Apára az állomáson, hogy utolérjen bennünket, mindezt ötszáz magyar forintért. Légkondival, kényelemben. Extra volt. Telefonos videó is készült.

A vadaspark sem lett volna rossz, ha addigra már nem lett volna nulla árnyék mellett 34 fok, és egy egyre nyűgösebb gyerek, aki pont letojta az állatokat, csak és kizárólag az ott levő, tűzforró játékokkal teli játszótér játékaival kívánt volna játszani. Mire hazaértünk Dorka újra lázas volt és még az autóban is elaludt, ebből gondoltam már, hogy ez nem olyan vicces. Később még kétszer hányt az orrszívástól, aztán Apa már a doktorbácsival is "beszélt telefonon", hogy jó lenne, ha hagyná magát és kevésbé kapálózna, mert egyrészt előbb szabadul, másrészt meg inkább mi szippantsunk itthon, mint az ő kollégái a kórházban. Akkor nagy nehezen belement és elkezdte mondogatni Apa tanácsára, hogy "kakaska-kakaska" (netes infó, hogy k betűs szavakra másként zárulnak valami izék az orr-garati részen és akkor tán jobb). Lényeg, hogy hétfő estig gyakorlatilag felváltva kapott kúpot és Nurofent 6-8 óránként, mert folyton belázasodott, az orrszívásos hányások száma pedig így is hatra gyarapodott. A híg széklet produkálás hétfőn délelőtt kezdődött, estig ötször volt hasmenése, az utolsót sajnos a fürdővízbe dobta az esti fürdés alkalmával (amúgy ilyen még sosem fordult elő). Reggel ugyan láztalan volt, de tettem fel neki egy vizeletes zacsit és elvittem az orvoshoz megmutatni Őkisasszonyságát. Sajnos pisit nem produkált addig, így írtak papírt a labornak, hogy majd mi ballagjunk el vele, ha lesz. Délutánig két zacsit is felraktam, ám minden pisi kifolyt, így semmi nem került a laborosokhoz... A doktornő amúgy azt mondta, hogy szerinte ezzel vége is volt egy vírusfertőzésnek, amit szerencsére Dorka gyorsan letudott bő két nap alatt. Bár az orrát még szívtam pár napig, de csak napi három-négyszer kellett, gyanítom, hogy megint a gyors homeós beavatkozás tette meg a hatását. Imádom ezt  a Coryzalia-t és Dorka nagyon jól is reagál rá. A végére már vigyorgott a tengervizes orrspay láttán és minden ikszfiksz nélkül hagyta kiszívni az orrát. Nem volt kakaska és öklendezés sem. Azért nem bánom, hogy annyival annyi is volt a dolog.

A héten meg voltunk okmányirodában, átjelentkeztem állandóra ide, hogy tán akkor majd Kishugi is ide lesz lakcímkártyázva (apasági nyilatkozat készíttetésekor derült ki, hogy hiába szeretném, hogy győri lakos legyen, ha az anyukája állandóra pesti jány, akkor a Kicsinye is Pestre fog állandósulni). Nem lenne érdekes amúgy, ha az elején nem küldözgetnének mindenféle irományokat és akkor meg csak a macera, hogy hogyan jut ide. Szóval Willkommen in Győr Bóbianya. Meg csináltattam ügyfélkaput is magamnak, hogy könnyebb legyen itthonról ügyintézni, ha olyan van és nyilván lesz. Mindezt Dorkával ütöttük nyélbe, akire nagyon büszke voltam, mert míg én a nénivel ügykezeltem, addig Ő egy nagy asztalnál ült az ügyféltér közepén és hangosan Bogyó és Babócát olvasott mindenki örömére. Tegnap voltunk Krisztiéknél is végre és lehetett viháncolni, trambulinon ugrálni meg csúszdázni is, nagyon élvezte. Jól el is fáradt, fél nyolc magasságában egyszer csak azt vettem észre, hogy ül a hintában, szopja az ujját és csak néz maga elé... 

Kisebbik gyermekünk közben mai nappal 33 hetes lett, számomra minden nap egy áldás, amit bent tölt. Persze, nem így kéne gondolkodni, meg miért jönne előbb, de akkor is, nem tehetek róla, így érzek. Bár olvastam, hogy mostanra egyre kevesebbet mozog a csökkent helyhiány miatt, én ebből semmit sem veszek észre, mert bár a helye tényleg kevesebb lett, rengeteget rugdalózik és teszi mindezt roppant kellemetlen módon. Néha úgy érzem, hogy szinte a torkomig fel tud rúgni. Nagyon sokat járok pisilni, rettentően nyomja a hólyagomat, és sajnos továbbra is sokat keményedek. Azért remélem, hogy minden rendben van Vele. Holnap délben megyek a 32 hetes ultrahangra (így 33+1-en, de tök mindegy is), már nagyon várom, rég láttam már a Kiskisasszonykát. És bár tudom, hogy csak durva sacc, azért kíváncsi vagyok a méreteire is, mert ha magamra nézek, szerintem egy kisborjat készülök majd szülni, méretileg szerintem legalábbis közel lesz hozzá. Már borzasztóan unom, hogy mindenki csak sopánkodik, "Mikor jön a baba? Miiiiii????? Augusztus????Atyaúúúúúúristen!!!! Mekkora hasad van!!!!!!!" 

33 hetes pocak

És ezt naponta legalább kétszer-háromszor megkapom. Mintha én nem látnám, mintha nem én cipelném, nem én szenvednék az iszonyatos szeméremcsont-medencecsont fájdalomtól, nem én nem aludnék a sehogysejó pozícióktól meg a légszomjtól meg a folytonos pisilni járástól (az újra fél óránként inni kérő és álmában jajveszékelő, rosszul alvó nagylányról most már nem is szólok, pedig Ő is tarkítja szépen az éjszakákat). Dorka is a rossz alvás mellett folyton a nyakamban lógna, ha tehetné, tegnap a játszin is és Krisztiéknél is rámszólt, hogy "Anya, ne beszélgessél, Anya, figyelj jám!!!" Emellett jajveszékel mindentől, amit eddig Apával ketten csináltak (pl. fürdés), most Apa hozzá sem nyúlhat, csak anyaanyaanya....Nagyon nehéz lesz így elengednem és nyugodtan lennem majd a kórházban. Már az is eszembe jutott, hogy be sem kellene hozzák, míg bent leszünk, mert lehet, hogy csak rosszabb lesz neki, ha vége lesz a látogatási időnek és nem maradhat ott velem illetve én nem jöhetek haza vele. Pedig már trenírozom, hogy mi lesz majd, ha ez meg az lesz. 

A gyerekszoba is rendezésre került, a héten eljött Ricsi kollégája és az unokaöcsitől megörökölt kiságy összeszerelése illetve a bútortologatás megtörtént, így minden a helyére került. A kiságy 60*120-as csak, de így fér el kényelmesen és nem kellett pénzt adni érte. Az ideális nyilván az lett volna, ha Kishugi megörökli Dorka ágyát, a nagylány pedig kap egy igazi nagylányosat, ami legalább 80*160-as, de bárhogy sakkoztam, nem férünk el sajnos. Így marad ideiglenesen az ingyen kiságy, Dorka pedig már egy ideje úgyis "nagyjányos ágyban" alszik, és minden este elmondja mostanában, hogy "Azéjt vettük a jeesésgátjót a nagyjányos ágyamja"... Szóval kapott az Ikeából leesésgátlót és levettük az első rácsot. Így van most. Matracot viszont kap újat a Legkisebb kisasszonyka a hétvégén és akkor már teljes lesz a kép. Már összeírtam azt is, mit kell még venni a drogériában a kórházi pakkba, kispapa csomagot már múlt pénteken megvettük Dorkával, úgyhogy a hétvégén a táskámat is össze fogom pakolni. Hogy mennyire vagyunk korán, azt majd úgyis az idő igazolja, de én így leszek nyugodt. Imígyen vagyunk most:

Holnap délben tehát ultrahang, délután pedig elvileg pocakos fotózás. Azért csak elvileg, mert épp mikorra, na nem pont holnap délutánra mondanák az esőt meg a borult időt, amire az időpontot lebeszéltük... Na, majd meglátjuk. A lényeg, hogy a Kisbaba jól legyen.