34+2 és a pocakosfotók

Már tegnap este nyolc körül is megemlegettük Apával, hogy Dorkánál ilyenkor folyt el a magzatvíz mosogatás közben, a mai napon, azaz a várandósság ezen napján, 34 hetesen és 2 naposan megszületett Dorottya. Bár még nincs vége a napnak teljesen, de bízom benne, hogy ma már nem történik semmi váratlan esemény, és elmondhatom majd, hogy ennyire várandós még nem voltam...

Lőttem ma egy itthoni fotót, így nézünk ki jelenleg mi kettecskén:

Pénteken megejtettem az utolsó, 34. heti vérvételt, két hét múlva kedden, 35+5-nél lesz aktuális az utolsó terhesgondozás. Aztán pedig nst-k. Remélem, hogy e két utóbbit lesz szerencsénk megérni. A szeméremcsontom katasztrófa, egyre nehezebben közlekedem, a lábaim sajnos már olyan mint a Gyűrűk Urában a hobbitoknak, tök pufik, sajnos már szinte egész nap, de estére végképp.

Ha a tárgyi dolgokat nézzük, akkor mondhatjuk, hogy készen vagyunk a babavárás előkészületeivel, a gyerekszobát átrendeztük kicsit, bekerült ugye a kapott kiságy, múlt hétvégén vettünk bele új matracot is. A fóliát egyenlőre rajta hagytam, mert remélem, hogy még egy darabig csak porosodna a használaton kívüli lepedő rajta, majd Apa elrendezi, míg a kórházban leszünk. Baldahin és fejvédő/rácsvédő fent van már, illetve a héten összeraktam a kórházi pakkomat is. Összes kisruha kimosva és kivasalva várja új kis tulajdonosát, annyi még, hogy holnap már tényleg megírom a használati utasításokat Dorkához. Megvan már két ajándék is, melyeket Dorka fog kapni a Húgától. Az egyiket az első napon, mikor először találkoznak: egy kis kézműves horgolt cicát, amit Dorottya hónapokkal ezelőtt szemelt ki magának egy belvárosi boltban (megértem elvenni Tőle akkor, aztán megvettem, mikor nem látta), illetve hazaérkezésünkkor a Kishugi az új Bogyó és Babóca Foglalkoztató könyvet hozza ajándékba a nővérének. Előre megírtam már az Apa Gyes-lemondó nyilatkozatát (kipirosítva és kipontozva a dátumokat) és elkészítettem már a Tgyás igénylőmet is, kihagyva persze a gyermek születési dátumát. A neve viszont már belekerült. Kishugi a Bori nevet fogja viselni kinti élete során és már most is így hívjuk őt végre. De főként Borcsi Ő, pláne Dorkának. Nem lesz sem Borbála, sem Boróka, sem Borostyán. A Boróka amúgy szóba került, mert aranyosnak találtuk, de aztán kicsit ízlelgettem és bár tudom, hogy nem lesz mindig együtt említve a két gyerek, mégis olyan érzésem támadt, mintha nem tudnánk elszakadni az o-o-a magánhangzós nevektől és a "hogy hívják a gyerekeket" kérdésre ekkor adandó "Dorottya és Boróka" válasz kicsit nekem olyan "Lolka és Bolka" fílinget eredményezett. A Bori meg vagány név, kötelezi majd a Kishugit is. Bár amilyen bulikat bír csapni a belsőmben, szerintem tényleg nem kell majd félteni.

Mivel sajnos a húgom technikai okokból nem tudott rólunk pocakos fotókat készíteni, így körülnéztem és úgy döntöttem, megkérem én is Nórit pár kép készítésére (Ziziről is ő csinált képeket pár hete). A fotózásra múlt vasárnap került sor, először itthon, aztán a Bem téren készítettünk fotókat. Nórinak nem volt könnyű dolga, mert Dorka nem volt túl együttműködő, csomót nyűgösködött, sokat anyázott (szokás szerint), szóval kihívás volt mindenképpen. A fotós jól állta a sarat, örülök, hogy együtt tudtunk működni, és egy igazán kedves és ígéretes fiatal hölgyet volt szerencsénk megismerni. Ezúton is még egyszer köszönjük, hogy ránk szánta az idejét és hogy ilyen, számunkra kedves képeket készített.

Így vagyunk hát, tárgyi feltételek tehát adottak Bori érkezéséhez. A lelki része? Várom is, hogy mikor már, kíváncsi is vagyok, hogy mi lesz, milyen lesz, hogy sül el a szülés, a bentlét, a kintlét, milyen lesz a két lány együtt... Aztán meg tudom, hogy addig "nyugisabb" minden, míg így vagyunk, kettő az egyben, na meg jó lenne tényleg kihúzni még ezt a cirka három hetet, hogy ne legyen korababa.