Úgy tervezem, szülésig és azt követő pár hétig még biztosan ez volt az utolsó. Egyre inkább kezdenek nehezemre esni a dolgok, legalábbis egyre lassabban megy minden és az is egyre megerőltetőbb. És - ahogy a messzieknek is mondtam - nem az ottléttel van a probléma, hanem az oda és vissza vezető úttal. Ha nem kellene három órát utazni, naponta mennék. Kiváltképp Dorka miatt, aki igazán élvezi a szabad kintlét lehetőségét, neki maga a Kánaán az udvar. Hejjjj, de kellene nekünk egy családi ház...
Köszönhetően az utóbbi időkben tapasztalható keményedéseimnek Apa hajthatatlannak bizonyult és elkísért bennünket. Még úgy is, hogy kijelentettem, mindenképpen én fogok vezetni, mert nekem sehol máshol nem viselhető már a három óra, csak a vezetőülésben. Aki vezet, az érti talán, amit mondok, aki nem, az csak les, ha mondom, pedig tényleg így van. Így Apa végigülte a jobbegyen az utat, majd Kanizsára érkezésünk után pár órával vonatra ült és hazaindult Győrbe. Aztán meg szombaton busszal visszaindult hozzánk, hogy vasárnap a hátsó ülésen visszakísérjen bennünket. Nem tudtam lebeszélni, azt mondta, nem bírna elszámolni a lelkiismeretével, ha velünk bármi történne az úton.
A kicsivel több, mint egy hétnyi távollétünk összességében jól telt, egyedül az időjárás alakult rosszabbul, mint ahogy azt előrejelezték. Dorka vasárnap délután még fagyizott, aztán a szökőkút mellett rohangált először még szandiban-zokniban, aztán már csak szandiban (zoknija teljesen elázott), végül a hazavezető út felét mezítláb tette meg a járdán. Roppantul tetszett neki. Ehhez képest kedden már jól leromlott az idő és a hét hátralevő részében azt sem tudtam, mit adjak még rá, hogy ne fújja meg a szél és ne fázzon meg a hűvösben/esőben. A nagyszülőktől kapott homokozót is szinte alig tudta használni, nagyon nem tudtuk most kihasználni az udvar adta lehetőségeket. Jellemző, hogy most már javul az idő, de sajnos maradni nem tudtunk, ma védőnőhöz és dokihoz volt már jelenésem. Érdekes módon Dorka elkezdett tartani a szomszéd kutyától, pedig óriási libling volt. Gyanítom, volt egy rossz tapasztalata még itt Győrben és az maradhatott benne mélyen, mert folyton azt hajtogatta, hogy "Brúsz nem olyan, mint a goromba kutyus!", mintegy győzködve magát, hogy legyen vele bátrabb. Tény, hogy nagyon közvetlen a kutyákkal és nem is sejtette, hogy nem minden kutya kedves és barátságos. Azért remélem, elmúlik majd ez a rossz élmény belőle.
A beszéde mintha még tovább fejlődött volna ezalatt az egy hét alatt is, néha olyanokat szólt be, hogy csak kamilláztam. Egy szinte állandósult párbeszéd:
D: -Anya, deje jabdázni!!
A: -Pillanat Kincsem, csak befejezem a reggelimet.
D: -Anya, dejeeeee!!!! Ne könöjögjek máj!!!!
Hát így, meg ilyeneket bír mondani. Az egyik reggel pl. ébredés után beleült az ölembe és azt mondta: "Anya, beszélgessünk vajamijől! Mondjuk a Bodóésbabócájój!" Aztán tud még erősen gondolkodni is, olyankor mondja is, hogy "akkoj most gondolkodjunk", majd a szája elé teszi az egyik ökölbe szorított kezét és finoman elkezdi a mutatóújjával ütögetni az ajkait, miközben a szemeit jobbra-balra járatja. És gondolkodik. Meg aztán nekünk is kell. Ha valaki nem így csinál, akkor az nem gondolkodik, mert nincs látható jele szerinte... Apropó Bogyó. Teszkóban volt gyereknapi akció, kapott Irénke mamától Bogyó és Babócás könyvet, meg egy Anna-Petit is, a Kistestvéres részt. Onnantól fogva folyton azt kellett olvasni napközben is többször és este, lefekvéskor is (amúgy roppant büszke voltam, a nyolc Kanizsán töltött napból nulla alkalommal nézett tévét és nem is hiányolta!!) Olyan szinten bír figyelni, hogy szó szerint idéz mondatokat a könyvből és tudja, mikor kell lapozni, mert már elhangzottak azok a mondatok, melyek az adott oldalon olvashatóak. Nagyon jó megfigyelő, de ezt már eddig is tudtuk, csak mindig meggyőz bennünket róla. Olyan édes a sok és mindenféle szövegével és a fürtös hajával, hogy meg kell zabálni, bár néha igazi hisztipók és nagyon szeret ellenkezni is, akkor kevésbé csippantom. Volt rá precendens, hogy rácsaptam a szobaajtót, mert hiába mondtam szépen-csúnyán, hogy ne rángassa a redőnyzsinórt, mert tönkreteszi, csak röhögött és rángatta csakazértis. Akkor persze elkezdett sírni, én ültem az előszobában és vártam. Igazából jobbnak láttam ezt tenni, mert amúgy kevés választott el attól, hogy agyoncsapjam. Aztán kis idő múlva bementem hozzá, ő meg csak ült az ágy szélén a könnyeivel és mikor odamentem beleborult a nyakamba és azt mondta: "Anya, josszuj viselkedtem, többet nem visejkedek josszuj!" Hát, erre nehéz mit mondani...Azért elmondtam neki, miért mentem ki és most ki miért szomorú és örülök, hogy belátja, hogy nem szép, amit csinált. Aztán jól megölelgettük egymást. Még sosem volt ilyen élményem, de nagyon jó volt és örülök, hogy így oldódott meg, bár nyilván lesz ez majd még durvább is, meg ilyen se.
Közben múlt szerdán betöltöttük Kishugival a 30. hetet. A melegben jól bevizesedtem, ám a hűvös levitte. A hasam sokszor bekeményedett, de egy-egy magnézium-nospa kombó és ha lehet, egy kis pihenés segít. Jó nagy a pocakom, bár most fotót nem készítettem, de kezdek tényleg irgalmatlan méreteket ölteni. A védőnő mindenképpen a július végi szülést preferálná és bíztat, hát, nem tudom. Mondtam neki, hogy számomra most az elsődleges cél az, hogy el tudjak menni Dorkával a Győrkőc fesztiválra július 5-6-án, akkor már a 35. hetet is betöltjük. Aztán meg a július 15-e, mert akkor lesz a 8. évfordulónk Apával, akkor épp 37 hetesek lennénk mi együtt. Meglátjuk. Csak legyen most is minden rendben. Amúgy már a múlt héten is egyre többször lettem figyelmes arra, hogy szabályos ütemben történik mozgolódás a hasamban, aztán rájöttem, hogy ja persze, csuklik a Kicsinyem...:) Csak már elfelejtettem, milyen ez, pedig Dorka nagyon sokszor tette. Dorka egyébként egyre többet foglalkozik a testvérkéjével, egyre többet húzkodja a pólómat, hogy megsimizze és megpuszilja "Kisugit", illetve bele szokott kiabálni a köldökömbe, hogy sziaaaaa!!!! Mondanám, hogy várja, de igazán nem hiszem, hogy tisztában van azzal, mit is/kit is vár. Mindenesetre igyekszem felkészíteni, nem ráerőltetve meg súlykolva, hanem a beszélgetésekbe sokszor beleszőjük a testvérkéjét is és egyre több az "amikor majd megszületik" kezdetű mondat. A héten talán már gyerekszoba rendezés is lesz, nem félelemből, hanem szeretném, ha szokná Dorka az új felállást és a látványt is, hogy hol is fog majd a Kishúga lakni hamarosan. Védőnőnél minden rendben volt, dokinál szintén. Kaptam papírokat a 34. heti vérvételre, igazolást arról, hogy részt vettem 4 terhesgondozáson. Méhszáj továbbra is 3000-es, Baba szíve szépen vert. 32 hetes ultrahang 33+1-nél, június 20-án lesz esedékes, a kövi gondozás meg majd csak július 8-án, ami egyben az utolsó is lesz. Doktor szabin lesz június vége-július elején, védőnő szabija júli közepe, gyerekorvosunk nem lesz júli vége-augusztus eleje. Valamibe tuti beleesünk, de nem baj, majd lesz valahogy. Lehet, hogy fogok majd július elején Dorka kontójára kérni popsikenőcs meg fürdetőkrém receptet, aztán majd kiváltjuk, ha kell. Ha jól emlékszem, K vitamint meg úgyis csak egy hónappal születés után kell először adni, addig csak lesz orvos is...
Lehet, hogy már későn, de nagyon filózok a pocakfotózáson is, csak annyit filózok majd, hogy kifutok az időből. Már igy is bálna vagyok, és nem a guszta fajta. Nagyon megérdemli Kishugi is, hogy meg legyen örökítve a lakosztályában...
Biztos akartam még írni mást is, csak most nem jut eszembe. Majd később.
A beszéde mintha még tovább fejlődött volna ezalatt az egy hét alatt is, néha olyanokat szólt be, hogy csak kamilláztam. Egy szinte állandósult párbeszéd:
D: -Anya, deje jabdázni!!
A: -Pillanat Kincsem, csak befejezem a reggelimet.
D: -Anya, dejeeeee!!!! Ne könöjögjek máj!!!!
Hát így, meg ilyeneket bír mondani. Az egyik reggel pl. ébredés után beleült az ölembe és azt mondta: "Anya, beszélgessünk vajamijől! Mondjuk a Bodóésbabócájój!" Aztán tud még erősen gondolkodni is, olyankor mondja is, hogy "akkoj most gondolkodjunk", majd a szája elé teszi az egyik ökölbe szorított kezét és finoman elkezdi a mutatóújjával ütögetni az ajkait, miközben a szemeit jobbra-balra járatja. És gondolkodik. Meg aztán nekünk is kell. Ha valaki nem így csinál, akkor az nem gondolkodik, mert nincs látható jele szerinte... Apropó Bogyó. Teszkóban volt gyereknapi akció, kapott Irénke mamától Bogyó és Babócás könyvet, meg egy Anna-Petit is, a Kistestvéres részt. Onnantól fogva folyton azt kellett olvasni napközben is többször és este, lefekvéskor is (amúgy roppant büszke voltam, a nyolc Kanizsán töltött napból nulla alkalommal nézett tévét és nem is hiányolta!!) Olyan szinten bír figyelni, hogy szó szerint idéz mondatokat a könyvből és tudja, mikor kell lapozni, mert már elhangzottak azok a mondatok, melyek az adott oldalon olvashatóak. Nagyon jó megfigyelő, de ezt már eddig is tudtuk, csak mindig meggyőz bennünket róla. Olyan édes a sok és mindenféle szövegével és a fürtös hajával, hogy meg kell zabálni, bár néha igazi hisztipók és nagyon szeret ellenkezni is, akkor kevésbé csippantom. Volt rá precendens, hogy rácsaptam a szobaajtót, mert hiába mondtam szépen-csúnyán, hogy ne rángassa a redőnyzsinórt, mert tönkreteszi, csak röhögött és rángatta csakazértis. Akkor persze elkezdett sírni, én ültem az előszobában és vártam. Igazából jobbnak láttam ezt tenni, mert amúgy kevés választott el attól, hogy agyoncsapjam. Aztán kis idő múlva bementem hozzá, ő meg csak ült az ágy szélén a könnyeivel és mikor odamentem beleborult a nyakamba és azt mondta: "Anya, josszuj viselkedtem, többet nem visejkedek josszuj!" Hát, erre nehéz mit mondani...Azért elmondtam neki, miért mentem ki és most ki miért szomorú és örülök, hogy belátja, hogy nem szép, amit csinált. Aztán jól megölelgettük egymást. Még sosem volt ilyen élményem, de nagyon jó volt és örülök, hogy így oldódott meg, bár nyilván lesz ez majd még durvább is, meg ilyen se.
Közben múlt szerdán betöltöttük Kishugival a 30. hetet. A melegben jól bevizesedtem, ám a hűvös levitte. A hasam sokszor bekeményedett, de egy-egy magnézium-nospa kombó és ha lehet, egy kis pihenés segít. Jó nagy a pocakom, bár most fotót nem készítettem, de kezdek tényleg irgalmatlan méreteket ölteni. A védőnő mindenképpen a július végi szülést preferálná és bíztat, hát, nem tudom. Mondtam neki, hogy számomra most az elsődleges cél az, hogy el tudjak menni Dorkával a Győrkőc fesztiválra július 5-6-án, akkor már a 35. hetet is betöltjük. Aztán meg a július 15-e, mert akkor lesz a 8. évfordulónk Apával, akkor épp 37 hetesek lennénk mi együtt. Meglátjuk. Csak legyen most is minden rendben. Amúgy már a múlt héten is egyre többször lettem figyelmes arra, hogy szabályos ütemben történik mozgolódás a hasamban, aztán rájöttem, hogy ja persze, csuklik a Kicsinyem...:) Csak már elfelejtettem, milyen ez, pedig Dorka nagyon sokszor tette. Dorka egyébként egyre többet foglalkozik a testvérkéjével, egyre többet húzkodja a pólómat, hogy megsimizze és megpuszilja "Kisugit", illetve bele szokott kiabálni a köldökömbe, hogy sziaaaaa!!!! Mondanám, hogy várja, de igazán nem hiszem, hogy tisztában van azzal, mit is/kit is vár. Mindenesetre igyekszem felkészíteni, nem ráerőltetve meg súlykolva, hanem a beszélgetésekbe sokszor beleszőjük a testvérkéjét is és egyre több az "amikor majd megszületik" kezdetű mondat. A héten talán már gyerekszoba rendezés is lesz, nem félelemből, hanem szeretném, ha szokná Dorka az új felállást és a látványt is, hogy hol is fog majd a Kishúga lakni hamarosan. Védőnőnél minden rendben volt, dokinál szintén. Kaptam papírokat a 34. heti vérvételre, igazolást arról, hogy részt vettem 4 terhesgondozáson. Méhszáj továbbra is 3000-es, Baba szíve szépen vert. 32 hetes ultrahang 33+1-nél, június 20-án lesz esedékes, a kövi gondozás meg majd csak július 8-án, ami egyben az utolsó is lesz. Doktor szabin lesz június vége-július elején, védőnő szabija júli közepe, gyerekorvosunk nem lesz júli vége-augusztus eleje. Valamibe tuti beleesünk, de nem baj, majd lesz valahogy. Lehet, hogy fogok majd július elején Dorka kontójára kérni popsikenőcs meg fürdetőkrém receptet, aztán majd kiváltjuk, ha kell. Ha jól emlékszem, K vitamint meg úgyis csak egy hónappal születés után kell először adni, addig csak lesz orvos is...
Lehet, hogy már későn, de nagyon filózok a pocakfotózáson is, csak annyit filózok majd, hogy kifutok az időből. Már igy is bálna vagyok, és nem a guszta fajta. Nagyon megérdemli Kishugi is, hogy meg legyen örökítve a lakosztályában...
Biztos akartam még írni mást is, csak most nem jut eszembe. Majd később.
Hu, nem lehet konnyu de azert irigyellek is am picit. Itt van mar a finish es lassan 2 tunderi lany anyukaja leszel, ez aztan az aztan:) meg akkor is ha tudod nehez lesz meg mas lesz de valahogy csak lesz. :)
VálaszTörlés