Egy hét Kanizsán a 29 hóssal meg a 2 hóssal

Ment az időjárás-nézegetés, aztán lett, hogy nem megyünk-megyünk-nem megyünk. Végül vasárnap reggel arra keltem, hogy mégis menjünk, lévén az egyetlen olyan hetünk mostanában, amikor nincs semmi tennivaló (doki, védőnő stb.). Apa elvitt minket (de szép is két gyereknek pakolni egy hétre való holmit...), majd ő visszajött Győrbe. Dorka az első egy két napban meglepetésemre többször is mondta, hogy "szejetnék visszamenni Győjbe", illetve egyszer azt is, hogy "nem tetszik a kedvem" - de aztán annál jobban belerázódott az ottlétbe. Sokmindent csináltunk, volt Mamával és egyszer velem is játszóházban, volt sok játék az udvaron és odabent is a mama által rendelt Csodatanyás játékokkal és mivel szinte minden kanizsai tartózkodáshoz hozzátartozik egy újabb tudomány megszerzése, immáron megtanult két nap alatt egyedül menni a háromkerekű bringával. Az elején nagyon döcögősen ment, de mára már kitűnően hajtja egyedül a pedálokkal a járgányt és már az elindulás sem jelent nagy gondot. Folyton csak azt hajtogatta, hogy " sokatsokat kejj gyakojojni, hogyha majd jön Apa, akkoj megjepődik, hogy milyen nagyon ügyes a Kisdojka!" Így is lett, Apának szinte könnybe lábadt a szeme, mikor értünk jött, de nyilván ebben benne volt az is, hogy nagyon hiányoztak neki a kislányai.

Az első napok amúgy nagyon durvák voltak Dorka szempontjából, nagyon bután viselkedett, folyton ellenkezett és szinte tombolt. Aztán ahogy anno Kanizsán volt az, hogy sokáig fenn volt este, most épp fordítva alakult a helyzet, és szerencsére itthon is tudjuk folytatni ezt a tendenciát: Bori fürdik fél nyolckor, Dorka nyolckor, rapid fürdés mindkettőnek, aztán tejecske és szundi, általában háromnegyed kilencre alszik. Az a Dorka, aki eddig 10 előtt nem került ágyba. Mit ne mondjak, jó dolog. Nyilván előfordul, hogy Borival még van teendő, de az egy az már mégsem kettő. Így van ez... Amúgy Bori is elvolt, neki ez volt az első hete Kanizsán. Az esték neki nem alakultak a legjobban, mert legtöbbször Irénke mama karjában ordított egy-két órát és csak így aludt el este, nem nagyon látunk benne rendszert, hogy miért bír ilyeneket csinálni. Ilyen esetekben nem használ semmi, sem cumi, sem séta, sem ringatás, sem ezek kombinációja, a szopit nyilván nem említem, mert az evidens, hogy megvolt. Ez mondjuk nem Kanizsa-függő, itthon is van, mikor műsorozik, pl. tegnap este is. Ilyenkor aztán egyszer csak fogja magát és elalszik. Azt már viszont észrevettük (nem volt nehéz), hogy ropppantmód szereti hurcoltatni magát, amint vízszintbe kerül, reklamál, de még az sem jó, ha úgy van ölben, hogy az ember esetleg urambocsá' leülne egy kicsit... Ricsi szerint magasságmérő van a gyerekbe beépítve és amint egy bizonyos szint alá süllyed, jelez. Szerintem igazsága van. De bánom is én, nyilván néha fárasztó (sokszor), de olyan hamar eljön az az idő, amikor fel szeretném venni és Ő meg majd nem akarja, mert "nem ér rá" vagy ciki... Dédi imádta, hogy ott vagyunk, Irénke mama és később már Laci papa (szerdáig Pesten volt) is nagyon-nagyon sokat játszottak Dorkával, Dorka pedig ki is használta minden szabad percüket. Nagyon szereti őket és viszont. Papa amúgy kicsit olyan, mint a Dr. Dolittle, csak Ő a gyerekek nyelvén ért rettenetesen és úgy szippantja maga mellé az apróságokat, mint a mágnes. És nemcsak imádnak Vele lenni, de szót is fogadnak neki és nincs egy nyekkenés sem vagy egy-egy kóbor ellenkezés. Nem értem, hogy csinálja, de ez szerintem genetika. Mindegy, bárhogy is van, nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen Papánk van, meg persze ilyen Mamánk is, csak olyan nagyon messze vannak...

A kép lényege: Bori Anya (!) régi kiságyában

Huncimunci

Csajok Mamával és Papával

Közben Dorka huszonkilenc hónapos lett, jövő hónapban megint félszülinapi sütit kell készítsek... Olyan nagy lány már... Bődületes a szókincse, fejből mond szó szerint meséket, énekel, Apával az égre mutogatva Scooterre táncol és gyönyörű. Emellett irgalmatlan hisztis, folyton ellenkezik, alig akar megállni egy pillanatra, folyton a kanapén ugrál, pedig többször kilátásba helyeztük neki, hogy ki kell fizetnie, ha tönkreteszi és leálltunk a szobatiszta projekttel is, mert láthatóan "lesz.rja". Pedig biztosan menne neki, de látszik, hogy neki ez most sok és nincs kedve. Védőnő tegnap volt nálunk és azt javasolta, hagyjam, szólni fog majd, ha már nem kell neki a pelus és akkor majd szinte egyik napról a másikra lesz szobatiszta. Nem is tudok, mit csinálni, mint hagyom, majd lesz valami, annak sincs értelme, hogy télvíz idején folyton pisit takarítok a szőnyegekből meg az ominózus kanapéból, mert Dorka csak akkor szól, hogy AnyaApapisilnikell, amikor már csorog is. Az meg nekem késő. Kaki dettó. Szóval ezt a témát most napoljuk. Kicsit hiszek a homeónak most, mert napról napra nyugisabb vagy inkább úgy mondom, hogy kezelhetőbb a viselkedése. Remélem, sikerült megtalálni a szerünket, amit most napi rendszerességgel szed (az eddigi heti helyett), úgy tűnik tán beválik. Az alvása kissé javult, de az sem az igazi még, bár bízom benne, hogy majd arra is kihat. Most már nem akarom lépten-nyomon kitekerni a nyakát (ja, volt ilyen pár nap) és már azt vettem észre magamon, hogy alapból is magas céről indítok nála, mert annyira ki voltam borulva a viselkedésétől, valóban vállalhatatlan volt az utóbbi időben és nagyon szégyenlem magam, hogy sokszor, nagyon sokszor kiabáltam, sőt üvöltöttem vele, mert tehetetlenségemben nem tudtam mást csinálni. És igen, többször vertem a fenekére, meg még volt, hogy a szájára is, mikor még este kilenckor is fejhangon üvöltve tudta csak közölni a mondanivalóját, csak azért, mert úgy gondolta, hogy ez vicces. És mikor már tizedszer kértem meg szépen, hogy legyen kedves ne ordítson, mert senki sem süket és meghalljuk emberi hangon is, ő akkor sem, sőt, annak ellenére még inkább ráerősített, hogy csak úgy dagadtak az erek a nyakán az ordítástól. Aztán akkor jól szájbavágtam. Ő meg meglepődött, majd sírt és akkor halkan közöltem, hogy mindig így fog járni, ha így csinál. Azóta még egyszer járt így, de alapjában nem így akarom normális viselkedésre nevelni, csak már nagyon sok. És fáradt is vagyok. Aztán meg édesbájos, bújik, nagyonszejetlekanya, jön mellettem okosan az utcán, segít tolni a babakocsit, fogja a kezem, nevetgél, poénkodik, bejön utánam a wc-re, ráteszi a kezét a combomra és közli, hogy "pisiljél csak Anya", aztán mikor végeztem, közli, hogy "jól van, ügyes vojtáj", ilyenkor meg annyira szeretem...Meg amúgy is, mikor hisztis, csak olyankor hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyire nagyon-nagyon szeretem Őt...Csak bízom benne, hogy megbocsát nekem a türelmetlenségemért. Nagyon várom már, hogy csináljunk megint közös csajos programot, ilyen lesz a vasárnapi Bogyó és Babóca film vetítése a BBMMK-ban, amire szerencsére sikerült most már jegyet venni, remélem, hogy élvezni fogja!!
Így tanult a Nagylány triciklizni:

Mindemellett és egyáltalán nem utolsó sorban Borcsikánk betöltötte a második hónapját is. Ruhatárát 62-esre cseréltem, pelusa még mindig 2-es, de ez leginkább azért, mert még mindig van másfál csomag kettes fehér Pampersünk. Ha elfogy a fél zacsi, nincs mese, átállunk a hármasra, bár a szívem szakad meg az ötrugós pelus miatt, amit ajándékba kaptunk, de csak azért nem nyomorgatom bele Borit, mert van. Eladása eddig még nem sikerült, mármint a pelusé, pedig azt kéne, akár nyomott áron is. Bori egyre cukibb és formásabb kislány, szépen hullajtja elfele a születési hajacskáját (akárcsak Dorka tette), szép lassan meg fog kopaszodni Kisbabám. Múlt hétfőn fürdéskor kifakadt a bcg oltása is, szépen begyógyult azóta. Ma voltunk ismét tanácsadáson, súlya immáron 5700g, szépen gyarapodik. Doktornő ismét megkérdezte, hogy "és tényleg csak anyatejes?" Az. Pedig nem zabáltatom. Nappal kb. háromóránként eszik, van hogy több is eltelik, de nem azért mert éheztetem vagy kivárok, ha kellene neki, adnék én gyakrabban is. Este általában 8-9 között eszik "utoljára" és 2-3-kor legközelebb (néha van, hogy korábban), majd onnantól 3-4 óránként ismét. Egyre többet van ébren, akkor bizony igényli a társaságot, legtöbbször ölben kell legyen, de sokszor elnézeget már a pihenőszékben is. Nagyon cukin dobja a vigyorokat, igazi édespofa, rengeteg puszit kap, mert zabálnivaló... Kértem neki időpontot a december elejére a hasi uh-ra, aztán meg majd jön ugye a hallásvizsgálat is, azzal mondjuk várok kicsit, nem akarok lyukra futni. Bár most megmérte a védőnő a buksiját a kérésemre, 40 cm, a hallásnéni meg azt mondta, hogy a 39-et el kell érni, hogy kb. mérhető legyen, szóval az megvan. Bár mondjuk a jobb fülét akkor is meg tudta mérni, mikor még csak 38 volt, szóval erről ennyit... A lényeg, hogy október közepe előtt szerintem nem viszem. Ma amúgy megkapta a két kötelező oltását is és előtte szájon át a Rota ellenit is, mivel azt Dorka is megkapta. Ügyesen benyelte, nem volt vele gond, a szuriknál azért sírt rendesen. Utána gyorsan felöltöztettem és még ott a rendelőben meg is szoptattam, remélem nem fog belázasodni. Most kevés séta után hazajöttünk, aludt három órát, felkelt enni és újra alszik, bágyadtka rendesen. Szép és eseménytelen estét kívánok magunknak. Legközelebb jönnek a háromhós oltások. Meg aztán - ami Kanizsán elmaradt, mert Ricsi kérte, hogy még ne - szeretném jövő hónapban neki is belövetni a fülbevalót, már előre látom, milyen édes lesz vele. Egyenlőre azt gondoljuk, hogy ugyanolyat kap, mint Dorkáé, nem azért, mert tesóknak legyen egyforma, hanem egyszerűen még mindig az a fülbevaló tetszik a legjobban. Ez szerencsére nem olyan, mint a névválasztás, ebből lehet mindkét lánynak ugyanolyan is :) Találtam itt Győrben is olyan helyet, akik a kanizsaihoz hasonló áron lövik ezeket a swarovski-s ékszereket ugyanezzel a hangtalan technikával, szóval megoldódik itt is. Én már megcsináltattam volna, mert szerintem minél előbb, annál jobb (kevésbé emlékszik rá, meg kevésbé is nehéz lefogni), de Apa azt kérte, várjuk meg Borival is azt a kort, ami Dorkánál volt. Bár egyet nem értek, de nem ellenkeztem, az Ő lánya is és neki is lehetnek kívánságai is. Szóval még három hét, már vágom a centit... :)
Ilyen (is) tud lenni a mi Újgyerekünk:

Hordozós bájos

Hurkacombibébi, Dorka szerint "Kis Csijjagjány" ♥

És egy közös kép Apával, a kanizsai túráról való hazatérés után:

♥♥♥

Teljesen véletlenül belefutottam ma egy idézetbe, ami most már az enyém is lesz egyben, nagyon tetszik és nagyon igaz, a blogom mottójává is teszem. Így:

"Néha, ha ránézek más emberekre és az életükre, és azokra a dolgokra, amiket valóra váltottak, és én nem tettem, elbizonytalanodom.

Aztán ránézek az egyik gyerekemre és tudom, hogy egyetlen napot sem vesztegettem el, és hogy milyen fontosak még az előttem álló napok..."

Ámen.

Fejlemények

Dorka szobatisztulása halad. Már volt olyan, hogy majdnem két napig egyáltalán nem kellett ruhát cserélni, érezhető, mennyivel jobban meg tudja tartani a vizeletét, mert mikor pisilni megyünk, egy csomót sikerül produkálnia. A minap egyszer már kaki is landolt a wc-ben, nagyon büszke voltam rá (azért is) és perszer Ő is magára. Tegnap késő délután megkockáztattam egy közeli boltos bevásárlást is pelus nélkül és nagyon ügyes volt, mikor hazaértünk, még akkor sem pisilt, csak később. Igaz, szólni elég későn szól, ezt még szoknia/gyakorolnia kell, de a tartás már egyre jobban megy, nem ereszti el úton-útfélen. Örülök, hogy belevágtunk, nem egyszerű, de nyilván senkinek sem az, csak néha kevesebb sajnos a türelmem (nem ebben a témában..).

Hétfőn felhívtam a homeós doktornőt a továbbra is nemalvás miatt. Most öt napig új szerrel próbálkozunk, mellé szedetem napiban a lánykával az a szert is, ami eddig heti szedésben ment. Utóbbi egyébként a tipikus dackorszakos gyerek szere, nem akarok semmit erre fogni, de mintha kevésbé lenne "agresszív", éjjel mindenképpen kevesebbet kiabál, ébredni azonban még mindig ébred és most már másfél óra alvás után mellettem köt ki. Amúgy nagyon-nagyon aranyos tud lenni, legfőképpen a húgával. Ez annyira melengeti a szívemet, hogy nagyon... A doktornő amúgy a most újonnan beállított szert a testvérféltékenységgel kapcsolatban javasolta. Elmondtam neki, hogy többszörösen sem érzem jogosnak a dolgot, először is nagyon nem újkeletű nálunk ez a rosszul alvás dolog, másrészt ha mindenhol így nézne ki egy testvérére féltékeny gyerek, akkor semmi baj nem lenne a világon. A doktornő szerint az is lehet, hogy valahol elfolytja és nekem akar megfelelni a viselkedésével, úgyhogy az öt napos kísérlet által - ha tényleg nem erről van szó - kizárhatjuk ennek lehetőségét. Én biztos vagyok benne, hogy szó sincs féltékenységről, sem megfelelési kényszerről, soha semmilyen módon nem sugallunk/mondunk Dorkának semmit arról, hogy neki mit KELL csinálni vagy érezni a testvérével kapcsolatban, max annyit, hogy mit ne, pl. ne szorítsa meg nagyon, ha megöleli, vagy figyeljen a lábkalimplására, ha Bori közelében van. Egyre jobban észrevehető, hogy ha elmegy itthonról Ricsivel, mindig köszön a húgának is, sosem kértük, hogy tegye meg, természetes számára. Szombaton pl. egyedül voltam Borcsival, Dorka és Apa kimentek Ausztriába Katiékhoz. Amikor hazaértek, Dorka beszaladt a szobába, elhadarta, hogy sziaanya, aztán ráborult Borira, megpuszilgatta és szenvelgő hangon közölte Vele, hogy "Sziiiiaaaa Bóóóóócsikaaaa, hát megjöttem, jaaaaajjjj, úúúúúúgy hiányoztáj"... :) Aztán pl. tegnap fürdés után ragaszkodott hozzá, hogy Bori és Apa is bent legyen a szobában, míg felöltöztetem pizsibe, majd mikor kimentem a konyhába elkészíteni a tejecskéjét, jött velem. Mire visszamentünk, Apa már kiment a szobával Borival. Dorka bement, körülnézett és elkezdett sírni, hogy "hóóóóóóóóóóóój van a kistestvéjeeeeeeeeem????? Apa eeeeeeeeeeejvitteeeee!!! Hozd vissza Apaaaaa!!!" Az altatáshoz be kellett hoznom Borit is és etetni, míg Dorka hallgatta az esti versét az előadásomban. Így bírt nyugodtan elaludni. Mindig minden körülmények között kalkulál a kishúgával is, autóban utazva beleszámolja Őt is az utasok közé, sokszor kínálja a finomságaival, mindig (és néha nálunk is előbb) mondja neki, hogy egészségedre, ha tüsszent és az egyik legkedvesebb dolgot is megtette: Bori sírdogálásakor odament hozzá, közölte Vele, hogy ne legyen szomorú, majd Ő felvidítja, és elhozta neki a számára is istenített Sally-t (modellautó a Verdákból), odatette mellé, és mondta neki, hogy "Tessék Bojcsikám, játszáj a Szellivej, ez nagyon jó móka!!" No, hát szerintem ez a gyerek nem az a tipikus testvérféltékeny, legalábbis most semmiképp sem, és nem is látom, hogy annyira meg akarna nekem felelni, mert ha meg akarna, akkor nem kéne napi szinten leordítanom a haját, hogy ne ugráljon a kanapén, ne csapkodja neki a fa autókat az ajtónak és ne futkosson fejhangon kiabálva a lakásban... Néha sok, na. A lényeg, hogy most próbáljuk ezt a fajta homeó kombót, aztán meglátjuk, én a lycopodiumban (a második szer) látok fantáziát.

Itt meg olvas a kedvenc mesekönyvéből a húgának: 

A közben héthetes múlt Borcsit ma délelőtt vittem vissza tanácsadásra a múlt het vizsgálatok eredményével (hétfőn nem értünk oda, mert akkor épp Dorka alvásidejében volt rendelés..) Jó izgi volt a szakadó esőben egy ordító csecsemővel és egy minnie-s esernyőt szorongató, aztán azt már hozni nem akaró gyerekkel, mikor közben egyik kezemben babakocsi kar, másikban a saját esernyőm... Amolyan igazi kalandtúra. Most már biztos, hogy gyorsan szereznem kell Dorkának egy esőkabátot. Sajnos Bori annyira feszegette magát már, mire elindultunk volna, hogy nem bírtam beletenni a kendőbe és se időnk, se türelmem, se kedvem nem volt küzdeni, pedig tudom, hogy utóbbi kettő birtokában sokkal könnyebb lett volna minden. Mindegy, odaéertünk. A lényeg, hogy a doktornő semmit sem fújt fel, legjobban azon csodáskodott, hogy Bori mára 5430g lett (!!). Védőnő szerint 3 hós gyerekek ilyen súlyúak átlagosan, de hát ki is próbálná leátlagosozni a gyerekemet!! :)Kaptunk hasi uh-ra beutalót, a vesetágulatra nem izgult rá nagyon, elég gyakori dolog állítólag. Nem mellesleg Ricsi tegnap konzultált egy urológus ismerős orvossal, aki azt mondta, hogy a Borinak adott "Graf I" minősítés a legenyhébb fokozat és szerinte max. egyéves korára kinövi. Legyen igaza. 

Alapjában imádom a csajokat, mindkettő egy cukorborsó örülök Nekik, hogy vannak és hogy ŐK vannak nekünk...♥

Vizsgálatok

Pedig nem indult rosszul a nap. A háromnegyed hetes össznépi és végleges kelés után háromnegyed tízre evett-ivott mindenki reggelit, lakás nagyjából rendben volt és már az ebédet is megfőztem (jó kis receptet találtam Imhoff Évi válogatott étlapján - erdélyi gombás szelet, rizst készítettem hozzá), hogy délben Ricsi meg tudja etetni Dorkát Délután egyre és fél kettőre voltak időpontjaink, Borival szépen elballagtunk babakocsival a kórházba, hogy letudjuk ezeket a kötelező vizsgálatokat. Tényleg milyen igaz és találó a "boldog tudatlanság" kifejezés...

A hallásvizsgálaton eszembe sem jutott, hogy velünk ez megtörténhet, de megtörtént. Bori bal hallójárata még mindig olyan szűk, hogy nem tudta a csajszi megmérni (állítólag még nem elég nagy a buksija), úgyhogy egy hónap múlva kérjek időpontot, hogy meg tudja vizsgálni. Dorkánál is csak később mehettünk, de az evidens volt, de hogy Borinál... A hölgy szerint attól még nyilván jól hall, csak még mindig magzati szőrökkel van tele a kis füle és nem nőtt még akkorára a fejecskéje, hogy jól vizsgálható legyen. Remélem, tényleg csak erről van szó, szóval egy hónap múlva újra játszunk.

Aztán jött a hasi és csípő ultrahang egy másik helyen. Hamar sorra kerültünk. Bori jól viselte a vizsgálatot, a jobb oldalával hamar végeztek is, aztán mikor már a bal oldalt kétszer annyi ideje vizslatta a doktornő, gondoltam, hogy gáz van. Jajám, vesetágulata van az én kis Gyöngyvirágomnak, de persze ne aggódjak, csak kérjek új időpontot három hónap múlvára. Legtöbben kinövik már sokszor addigra is. Azért én pityeregtem egy sort hazafelé jövet, mert nagyon nem voltam erre felkészülve. Úgy aggódom szegénykémért... Az arcán a kis bőre is olyan pöttyös megint egy hete, mint mikor született, az állán meg még inkább, nem is értem... Sok kérdésem lesz a doktornőhöz majd a tanácsadáson hétfőn... :(

A szobatisztulás rögös útja és egyéb nyavalyák

A forradalmi áttörésre augusztus 30-án került sor. Este, fürdés előtt megkérdeztem Dorkát, van-e kedve belepisilni a wc-be. Mondta, hogy "Igeeeeeeeen!!, AnyaApa pisilni kell!!" (korábban mondtuk neki, hogy ha majd úgy érzi, hogy szeretné megpróbálni, akkor szóljon annak, aki éppen vele van, mondja, hogy Anya/Apa pisilni kell, és mi segítünk). Rátettük a szűkítőt, gatya le és kevés látható koncentrálás után már csurgatott is a kishölgy. Össze-vissza öleltem és pusziltam, volt nagy éljenzés, aminek roppantul örült és mérhetetlen büszkeség ült az arcán. Mikor levettem a wc-ről, ügyesen helyretette a sűkítőt és le is húzta a wc-t. Ekkor jól megölelgettem és mondtam neki, hogy most már tényleg nagyon kevés választja el attól, hogy ovis legyen, mert ilyet tényleg csak a nagylányok tudnak csinálni, mire ő gyorsan hozzátette, hogy "Igen, és biciklit is kapok!!"...Ehhh, hát igen, volt már arról szó korábban, hogy akkor lesz majd neki is nagylányos kétkerekű biciklije, ha ovis lesz...

Azóta minden este belepisilt eddig a wc-be, ez megy is. Aztán hétfőn reggel közölte, hogy AnyaApa pisilni kell, megint produkált a klozettbe, majd közölte, hogy nem kér pelust, mert ő már nagylány, hanem hozzak neki Minnie-s bugyit. Elmondtam, hogy ez mivel jár, aztán megkapta a bugyit. Le is kellett fotóznom,és mondta, hogy "Fotózz le, aztán fordítsd ide felém!" 

Kifinomult elegancia ikeás papucsban

Többször kérdeztem, kell-e pisilni, mindig azt mondta, hogy nem. Aztán egy kérdés után odajött és mondta, hogy AnyaApapisilnikell, de már be is folyt. A második baleset pedig tv nézés közben történt, fel sem tűnt neki és nekem is csak későn... Akkor kapott pelust, mert mondom nem lesz ez így jó. Délután anyukám felvilágosított, hogy nem így kellett volna, ne kérdezgessem, hanem vigyem gyakran. Ma már így tettem, mégis két menet között besikerült a naciba. Második eset után újra pelust kapott, mert akkor gondoltam, hogy tudom, hogy ez nem megy azonnal, de úgy, hogy közben másik gyereket szoptatok, illetve ugyanazt az állandó nyekergés okán tartogatok, közben reggeliztetek és ÁLLANDÓAN a nagyobbikat fegyelmezem, mert ÁLLANDÓAN direkt az ellenkezőjét csinálja, mint amire kérem... Ma délelőtt már kilátásba helyeztem nagyobb leányom részére az ablakon történő kiugrásomat is, erre Ő rámeredt az ablakra... Persze, szó szerint vette, de ott és akkor igazából nem is álltunk messze, hogy tényleg úgy értsem. Igyekszem türelemmel csinálni ezt a pelus-bugyi-bepisilés dolgot és higgadtan is mondtam, hogy nem baj ám, hogy két délelőtt alatt négy bugyit és négy melegítőt tett gallyra és állhattam neki mosni is, mert úgyis ráértem, de nehéz. Bori az elmúlt két napban szinte csak éjjel aludt (akkor legalább igen) és csak a szokásos időkben kelt, de nappal szinte csak bólogat, a maradék időben pedig nézelődik meg sirdogál. Nem a hasa, az biztos, mert sokat kakilt, nem is olyan a sírás, inkább csak az a folytonölbenakaroklenni sirdoga. Értem is Őt, mert jogos is, meg nekem is isteni amúgy, mert imádom Őt, meg annyit puszilgatom is ilyenkor, hogy ajnye, de egyszerűen nem tudok így egy csomó mindent megcsinálni, amit szeretnék. Klassz volt az is, hogy tegnap délelőtt volt a hordozós klub ehavi aktuális összeröffenése, havonta csak egyszer van és épp egy hónapja készülök rá. Persze, hogy ömlött az eső és süvített a szél és mivel nem életmentő műtétre kellett robogni, sem iskolába-óvodába, így úgy esett, hogy nem indultam útnak a két gyerekkel. Pedig tökéletesíteni akartam a kötéseimet, de elmaradt. Még filózom rajta, akarok-e hurcis tanácsadónak kiadni öt rongyot, hogy eljöjjön hozzánk és megmutassa. Nyilván hosszú távon megérné. Jól elkanyarodtam a pisi témától, csak igggen sok volt most az idegeimnek ez a pár nap, tegnap hajnalban, mikor Borit etettem, megint éreztem már azt a fura végtagi idegességet is, amit anno Dorkánál is éreztem, amikor sehogy sem jó és szívem szerint kiszakadnék a saját bőrömből. Gyorsan letettem Borcsit, nehogy baja legyen, mert ilyenkor muszáj kicsit kinyújtóznom és megrázni magam. Dorka alvása olyan klassz, hogy már 11-kor mellettünk alszik, segítségért kiáltozik és folyton a nyakamban akar aludni, hogy érezzem a törődést. Homeó egyenlőre sajnos nem hat, holnap hívom konzultálni a doktornőt, mindennek tetejébe minden éjjel új pizsi van, mert folyton átázik. A hetes pelust azért túlzásnak érzem még ennek ellenére. 

A legjobb amúgy azért az egészben, hogy Dorka imádja Borit, szól mindig, hogy "Anya, sír a Bori", meg ilyeneket mond, hogy "Ne sírjál angyalom, most már nyugodjál meg" és "Én vagyok a nagy és okos nővéred, Te meg a kistestvérem vagy", meg bármit kap/felvesz/csinál, szinte azonnal fut és mutatja a húgának, hogy "Nézdcsak Bojcsika!!" Ha kimegy/elmegy valahová, kérés nélkül úgy köszön, hogy "Szia Anya, szia Boji!" Mindig és mindenhol számon tarja. Matricázáskor is a hugi nevében is választ és ragaszt és szívesen kínálná a saját ételéből is. Szikráját sem látom sem irigységnek, sem féltékenységnek. Inkább a túlszeretés a jellemző.

Kisvideó a lányokról, kicsit hosszú, de nincs idegzetem megvágni:

A múlt héten amúgy elmentünk az Eto Park-os okmányirodába, hogy személyit csináltassunk a csajoknak (most vált számomra világossá, hogy kötelező egy hivatalos okmány minden gyereknek is, amúgy tök jogosan). Eddig ugyanis marha lazán járkáltunk ki akár az osztrákiában lakó unokatesóhoz is Bóbickával úgy, hogy ha bárki megkérdi, hogy kié mégis ez a kölök, akkor hiába mondtuk volna, hogy istenbizonyra a miénk, simán visszafordíthattak volna... Na mindegy, most akartunk mindkettő lánykának ilyet, hogy legyen, meg kell is, na. Odáig jutottunk akkor, hogy mindkét kislány le lett fotózva, ám az ügyintézés csak eddig terjedt, mert Dorka olyan vállalhatatlanul viselkedett, hogy kénytelenek voltunk kereket oldani. A hölgy a papírunkra ráírta kedvesen, hogy mikor fotózott, így elég volt hétfőn csak Apának visszamenni. Kaptunk ideiglenes személyit, aztán majd postán jön a végleges. Három évig ezek lesznek, most már bátran utazunk.

Bori képe kicsit maffiózósra sikerült :)

Ja, múlt szerdán voltunk a Csöppel csípőszűrésen, dokinő jól megtekergette szegényt, de amúgy minden oké, holnap hallásvizsgálat és hasi és csípő uh, Apa fekteti Dorkát megint délben. Zajlik, nem unatkozunk. Nem panaszkodom, mert mindjárt felnőnek és visszasírom én ezt még úgy, ahogy van, csak sokszor néha fáradt vagyok. Ezek.