Tanácsadás és új Boriság, no meg az orrdugulás

Tegnap voltunk a nyolchós tanácsadáson. Hétfőn, amikor nálunk járt a védőnő, említettem neki, hogy nem érzem, hogy igazán gyarapodna Bori, meg még ráadásul olyan sokszor van széklete, mintha anyatejes lenne csak, de tán még abból is sok lenne. Gyakorlatilag szinte minden pelusában van kaki, sőt, alapon nem is cserélnék ennyiszer pelenkát, ha nem lenne bukéja. Ez napi átlag öt kaki. Sokallom. Tanácsadáson aztán mérlegelésnél kiderült, hogy 50 egész grammot hízott Bori, az előző ottani méréshez képes legalábbis. És ez igencsak kevés. Doktornő kérdezte, mit eszik és mikor meg hogyan, mondtam, hogy gyümölcs, főzelék, tejpép is megy és még sok a szopi is, mostanában éjszaka különösen, az elmúlt éjjel például este fél 8 és reggel 6 között minden órában fent volt és csak szopizva aludt vissza. Brutál. Pedig már Nurofent is adtam neki, hogy ha a fogacskája miatt ilyen nyugtalan, legalább a fájdalmat megszüntessem. Nem jött be...Az egy dolog, hogy mennyire vagyok fáradt és lestrapált, ámde a Kisded sem pihen rendesen. Szóval jött a bűvös mondat a doktornőtől: Úgyse számít már igazán ilyenkor az anyatej és a szoptatás, adjak Borinak reggel és este tápszert. Agyaltam is, meg szomorkodtam is, meg kétségbe is estem, végülis az lett, hogy délután vettem kettes tápszert, ami most a spájzban várakozik. Nagyrabecsült blogkolléganőim is arra buzdítottak, hogy hagyjam csak egyenlőre is menjek rá a több szopira. Így teszek. Emelem a kaja-adagokat, jobban dúsítom a főzelékeket is, aztán meglátjuk. 

Néztem, hogy Dorka ennyi idősen már 700g-al nehezebb volt. Igen, meg épp akkor volt két hete, hogy hasra fordult, ellenben Bori már rakéta módjára mászik, folyton tekereg, "A" betűbe nyomja fel magát és felkapaszkodva feláll. Nincs egy perc megállása. Ehhez jött még az a tény is, hogy tegnap úgy sikerült tanácsadásra menni, hogy nyolc körül szopizott a Kisasszony, aztán sétálni mentünk fél 10-kor és háromnegyed 11-kor ébredt fel a babakocsiban, akkor vittem be és akkor mázsálták. Azon agyaltam, hogy ha mérés előtt 20 perccel megetetem a szokásos kb. 150-180 ml gyümölccsel, akkor ott lettünk volna, hogy összesen hízott a gyerek kétszáz grammot és már meg is vagyunk dicsérve, hogy jól van, ez az alsó határ, de rendben van. Tápszer ötlet legalábbis biztos nincs.. Vagy nem? Én már nem tudom. Tény, hogy eddig nem görcsöltem rá a kajálásra, nem méricskéltem, kombináltam semmit, most kicsit jobban odafigyelek, aztán meglátjuk. Doktornő azt is mondta, hogy 10-20 ml-nél ne adjak több gyümölcsöt, mert felesleges, az nem étel, attól nem hízik. Az igaz, hogy nem hízik, de a friss gyümölcsben akkor is több tán a vitamin, mint a tejpépben. Vagy nemtom. Most a tejpépet dúsítom gyümölccsel, külön nem kap. Hát így. A sok kaki viszont még mindig aggaszt...

A másik dolog, egy jóval aranyosabb dolog szintén Borihoz kötődik. Tegnap délután besétáltunk a csajokkal a városba, Dorkának szerettem volna cipőt venni. Kint sem volt rossz idő, a boltban viszont kb. 28 fok, Bori teljesen kifeszült már egy idő után, szakadt szegényről a víz és igencsak hangot is adott nemtetszésének. Én is jól leizzadtam, meg Dorka se volt a legegyüttműködőbb, szóval kimenekültem a gyerekekkel a boltból, Bori csak sírt és láttam, hogy cuppogva nyalogatja a száját, rájöttem, hogy szegénykém szomjas... Nem volt nálam a mellemen kívül semmi, kivéve Dorka kulacsa, tele csapvízzel... Nem sokat gondolkodtam, kinyitottam és minden öko-bio-hypo-baby irányzatot figyelmen kívül hagyva, amolyan kétgyerekes anyuka módjára belenyomtam a gyerek szájába a szívószálat, hogy hátha kezd vele valamit. És kezdett. Azonnal mohón szívni kezdte, közben nézett a szemembe és láttam, hogy megkönnyebbül. Édes kis szívem, olyan hálásan nézett utána, meg hát kérlelőn is, hogy adjak még neki. Most már mindegy alapon megitattam rendesen, aztán berongyoltunk a dm-be és az ominózus tápszer vásárlásán túl vettünk babavizet is, a Dorka féle kulacsot viszont már csak a Dorottya által "piros dm"-nek hívott Rossmannban kaptam, ráadásul ára nem is volt kirakva, de mivel kellett, nem szőröztem, kosárba dobtam. A kasszánál döbbentem meg, mikor mondta a hölgyike, hogy hatszáz Ft.. Nem kérdeztem vissza őszintén szólva, csak gyorsan fizettem és távoztunk. Valami nem stimmelhetett, megnéztem itthon a brendonos oldalon ugyanez 2490Ft... Szóval kimentünk a bolt elé, letéptem a csomagolást, beleöntöttem a babavizet és lehetett viribölni :) Immáron KisBorsó nyolchósan kulacshasználó- és tulajdonos lett. Ügyes. :)

Itt meg van neki segítője is, amolyan italautomata-nővér, aki ahol tud, segít:

Fentiekhez képes jelentéktelen lehet, ám nekem mégsem volt az, jelesül, hogy három hete jól lebetegedtünk, Apa hozott valami fincsi vírust, Borival két hétig is alig bírtunk kikeveredni belőle. Dorka volt a legügyesebb. Tegnapelőttig még mindig ott tartottam, hogy itthon minden este úgy bedugult az orrom, hogy nem bírtam másként elaludni, csak ha egy-egy fújást ejtek az orromba orrsprayvel. Kezdtem már megijedni, hogy rászokom és baj lesz.. Aztán kétségbeesésemben már elkezdtem a neten kutatni és találtam egy pasi által írt módszer, ami kb. öt percnyi légzőgyakorlatozás után hatásos javulást ígért. Gondoltam, nyilván marhaság, de öt percem azért van rá és sok pozitív komment is volt, így kipróbáltam. Hihetetlen, de működött és azóta se kellett fújnom, kicsit sem dugul az orrom és az az egy alkalom teljesen helyretett. Sokat javult az életminőségem, legalább ez nem akadálya az alvásomnak. Az csak a gyereksírás, de az bocsánatos...

Bori 8 hónapos

Méhem kisebbik gyümölcse immáron nyolc hónapos lett. 

Paramétereit majd jegyzem a csütörtöki tanácsadás után, de úgy érzem, mintha semmit sem gyarapodott volna a súlya. Hosszra biztosan nőtt, mert egyre több 68-as ruhácska kerül be a "kicsik" közé, és ezeket már a 74-esek váltják fel. Pelusa 4-es. 

Étvágya jó, sok szopi is van még, reggel, délben és este csak az, illetve éjszakai is, utóbbi időben kétszer is. Tízóraira volt már, hogy közel 200 ml gyümölcsöt fogyasztott, uzsonnára, vagyis a kora délutáni alvás után eszik főzeléket, általában jó 150 ml biztosan lecsúszik. Eddig mindent szeretett, amit kapott, hálás fajta, vacsorára fürdés előtt szokott még kapni olykor tejpépet kis gyümölccsel megbolondítva, ám ettől nem javult az alvása.. Ahogy azt már írtam, nagyon sokszor ébred éjjel, elalvás után van, hogy már egy órával, de szerencsém van, akkor csak éjfél körül kel először, aztán pedig gyakran óránként. Ilyenkor a legritkább esetben sikerül hátsimizéssel visszaaltatni, muszáj vagyok kivenni a kiságyból és sokszor a cumi sem segít, csak a szopi. Ha nem lenne egy Dorkánk is, biztosan próbálnám a kiságyban tartani és ott megnyugtatni, de nem bírom, mert felkiabálja a Nagyot, és ha tud, legalább Ő aludjon. Így marad a folytonos ringatás és a kába, félhulla anya éjszakázása. Ismét. Már azon is filóztam, hogy valamit rosszul csinálok, mert mostanában csak azt hallom, hogy mindenkinek legalább a második gyereke úgy alszik, mint a tej, a miénk meg se éjjel, se nappal rendesen. Pedig tényleg nem állok/álltam mellettük két fedővel a kezemben, hogy óránként összecsapva őket ébresztőt csináljak. Nem értem. És igen, Bori jelenleg a félóra-negyven perces gyerek, ennyiket alszik nappal ugyanis, megfejelendő a rossz éjszakákat. Ám szemlátomást nem zavarja ez Őt, mert a világ egyik legbájosabb, legmosolygósabb, legbarátságosabb, legkíváncsibb és legmozgékonyabb kislánya.

Két hete mászik már, most már gyakorlatilag a lehetetlen nem létezik, olykor keresgetni kell kis túlzással a lakásban, mert egy pillanat alatt kereket old és a legkülönbözőbb helyeken találjuk meg a lakásban. Próbálkozik a felüléssel, oldalra már kiül, támaszkodva meg is ül már jódarabig, de az egyenes hátas ülés még odébb van. Ellenben felállt már a fürdőkádban többször is és ha ülök a padlón, akkor felkapaszkodik rajtam is. Kiságyban, járókában ez még nem fordult elő. 

Nagyon szereti az énekszót, muszáj is neki, mert nálunk szinte állandó itthon, az örökzöld Csipkefa bimbójá-ra azonnal mosolyogni kezd és könnyen meg is nyugszik tőle. Nagyon figyelmes, minden érdekli, mohón kapkod minden után és azonnal rántja is be a szájába. Patakokban folyik ismét a nyála, szerintem most már hamarosan megérkeznek az alsó egyesek, amik eddig várattak magukra. Dorka továbbra is kisebbfajta istenség a számára, nagyon szereti figyelni Őt, nagyon jól szórakozik rajta és szerencsére a nővére is szívesen játszik már Vele. Nem mondom, hogy nem kell kordában tartani ezeket a közös játszásokat, mert Dorka előszeretettel veszi az Boritól a FP távirányítót (nagy kedvenc amúgy) vagy bármelyik csörgő-zörgő-rágóka izét, mert hát nyilván neki és éppen az kell, de igyekszem úgy terelni ezeket a dolgokat, hogy ne érezze Dorka sem, hogy mindent csak Borinak szabad, neki pedig semmit. Kérem, hogy ha kicsit játszott az adott játékkal, akkor adja vissza Borinak és kis idő múlva újra elkérheti. Elkérheti, de el nem veheti csak úgy. És szerencsére megteszi. Most még. Pár napja KisBori birtokba vette a fürdetőkarikát, így újra együtt tud fürdeni a nővérével és már úgy, hogy elég ha melléjük ülünk és figyeljük őket. Az első ilyen üldögélős együtt-fürdésről készült videó is, szerintem az egyik legjobb és legaranyosabb a lányokról, de ez csak magunknak készült, közkinccsé nem teszem a meztelen kiskorú szereplők miatt (annyi a beteg ember..).

távirányítós

pucsítós :)

hátibaba

önállóan fürdőző, körülötte elhullott állatok

A legvidámabb barakk

Nahát, ez a Bori...

Nem eresztem bő lére, csak a krónika kívánja a lejegyzést:

Az esti fürdésnél Kicsi Bori tapicskolt a fürdőkádban, aztán addig tapicskolta a fürdőkád oldalát, amíg egyszer csak fel nem állt. Aztán lecsüccsent, majd még háromszor megismételte a műveletet, mert igencsak elnyerte a tetszését. Apa majdnem fel is vette, de mikor azt hitte, hogy igen, akkor kiderült, hogy négy egész másodpercet örökített meg az utókor számára a hirtelen előkapott telefonja. Azt tudta csak mondani, hogy "Na, köll a parasztnak az okostelefon", de nem baj, majd holnap felvesszük, ha lesz mit.

Ügyes Cukorborsó a mi Borink.

Úgy ráérek, visszanézek...

Ma délután, a lánykák alvása alatt (van ilyen, nahát) visszaolvastam Bori okán a Dorkával kapcsolatos blogbejegyzéseimet, melyek a Nagylány ezen mozgásfejlődéses időszakára vonatkoztak. És bár Dorka épp másfél hónappal később csinált mindent, mint Bori, a hasonlóság döbbenetes. Nem csak mozgásban, mindenben.

Az van most nálunk ugyanis, hogy ugyebár Bori is kelt egy-két ízben éjjel, mint anno Dorka, forgás után azonnal négykézlábra állt és kihagyta a kúszást, mászásba kezdett, majd ezzel szinte egyidejűleg elkezdődni látszik Nála a szeparációs szorongás is. Alvás tekintetében most ugyanazt kezdi művelni, mint a kicsi Dorottya: éjjel milliószor ébred, jó persze nem, de az általános az, hogy óránként egyszer biztosan fent van, nyöszörög, négykézlábra áll, rugózik, szenved, és csak cumival alszik vissza. Kétszer aztán minimum ki is kell vennem, mert keserves sírásba is kezd és csak ölben nyugszik meg, ilyenkor enni-inni is kér, szoptatom, aztán elalszik. Reggel hatig. Csakhogy anno nem volt másik gyerek, akire figyelni kellett, tekintettel lenni és nem zavarni, most meg van. Nem egyszerű. Tegnapelőtt már odáig mentünk, hogy Dorka Ricsivel aludt a nappaliban, én pedig Borit az első ébredése után magam mellé tettem a szivacsra, hogy valóban karnyújtásnyira legyen csak cumiadás-simizés-szoptatás ügyben. Az elmúlt éjszaka kicsit jobb volt, most csak négy ízben ébredt, ám újra reggel hatkor befejezettnek tekintette a szundikálás. Valami azért biztos van, mert Dorka is hatkor kel... Tény, biztosan az is közrejátszik a dologban, hogy múlt hét szombat óta beteg KisBori velem együtt (Dorka szerencsére már jól van tegnap óta), Bori most valamelyest ráadásul rosszabbodni látszik, az orrszívás mellett már hurutosan köhög is, egyértelműen lehúzódott a dolog a mellkasára/tüdejére, rossz hallgatni szegényt, ahogy levegőt vesz napközben, annyira recseg. Az alvásnál mondjuk nem hallok semmit és levegőt is kap rendesen szerencsére.
Csapongok. A lényeg, hogy rosszul alszik, betegség ide vagy oda. Már szinte várom azt az időszakot, ami Dorottyánál is volt pár hónapig, történetesen az, amikor hetente három-négy éjszaka megcsinálta azt, hogy 2-fél3 körül felébredt, aztán úgy gondolta, hogy játszunk valamit, mert ennyi volt az éjszaka számára. Így telt el jó két óra, aztán elaludt. Akkor kivettem a kiságyból és csak mászkált a szobában négykézláb, én pedig csak feküdtem a szivacson és hagytam, hogy csináljon, amit akar. Sokszor arra ébredtem, hogy keresztben alszik rajtam, feje lóg lefelé. Teljesen ki voltam merülve. Most nem is tudom, hova lenne ez fokozható... Kibírnám, ha KisBorsónak ez kimaradna, de miért pont ebben lenne más, mint a nővére, nemde? Meglátjuk. Mindenesetre a két lány eddig kísértetiesen sok hasonlóságot mutat. Testvérek, vagy mifene. Közben meg mondják, hogy milyen különböző tud lenni két gyerek. Nálunk a szöges ellentétek még nem igazán mutatkoznak.
Kis Virágom, Napsugár egyszer azt mondta (szintén sose felejthető kategória nekem), minden anyának jár egy jóalvó gyerek. Úgy szeretnék hinni Neki, de úgy fest, ez a mondat már nem lesz igaz rám. Én leszek az a bizonyos kivétel, aki erősíti a szabályt...

Bori mászik

Nőnapra, ajándékképpen.

Jó pár hete már, hogy négykézlábra állt és rugózni kezdett, aztán a múlt héten már csak azt vettük észre, hogy így-úgy, de helyet változtatott és nem csak hátrafelé tudott már tolatni, hanem úgy mindenfelé, kivéve előre. Aztán tett már egy-egy kéz-láb kombinációs mozdulatot is előre, láttatva, hogy lesz ebből már hamarosan valami, tudatosabb, célzott mozgás. A hétvégén itt voltak anyuék, így Irénke mama és Laci papa is élőben csodálhatta meg, ahogy a Legkisebbünk új lépcsőfokra ugrik a mozgásfejlődés tekintetében. Tegnap már egyszer csak egymás után kezdte rakni a kezecskéit és a lábait, immáron három-négy mozdulatot is tett és halad előre akár egy métert is.

Tegnap így nézett ki a szőnyegben először kissé elakadt Bori:

Ma pedig már annyira durván nyomta magát, hogy bejárta simán az egész szobát röpke idő alatt, láthatóan élvezte, hogy mindent elér, mindenhez önállóan odamehet, megfoghatja, megkóstolhatja, igazi kis felfedező lett belőle. Olyannyira, hogy mikor pár percre kimentem a konyhába, kisvártatva ütemes csattogásra lettem figyelmes. Kinéztem és láttam, hogy a Kiskisasszony az előszobában bőszen tapsikolja a járólapot, majd pár pillanat múlva már a kék járólapnál volt. 

Mint a gép. Jól belehúzott :)

Imígyen hát. Emez gyerek is kompletten átugrotta a kúszást, ahogy anno a nővére is, nyilván gondolja, ne marháskodjuk, csapjunk a lecsóba. Hamarosan biztosan fel is ül majd egyedül, szintén múlt hét óta már gyakran maga alá rántja a lábacskáit és támaszkodik két kézen. Persze, ez az élet rendje és de jó, hogy csinálja is, csak hát olyan szörnyen gyorsan felnőnek...

Óvodai nyílt nap

Az volt csütörtökön délelőtt a körzetes ovinkban, a Bartókban, ahova Dorkát szeretnénk is íratni. Apa reggel visszajött a dolgozóból Borira vigyázni, Dorka és Anya pedig kéz a kézben elballagtak a Dorottyka által csak "parizeres ovi"-nak nevezett objektum felé (ugyebár a bejárat mellett levő kisboltban vettünk egyszer parizert és innen a név a lánykánál).

Hatalmas volt a boldogság, amikor beléphetett azon a kapun, amit eddig csak kívülről nézegetett és mindig csak azt hallotta, hogy mi még nem mehetünk be, csak azok, akik ide járnak... Az épületbe belépve már vette is le a kabátját, kezembe nyomta a sapkáját és mielőtt találtam volna egyetlen illetékest is a folyosón, a leány már be is ment a bejárattal szemben levő nyitott ajtón a középsősökhöz, odament egy kis asztalhoz, ahol két kislány ült és köszönt nekik, hogy "Sziasztok, én Szalay Dorottya vagyok", majd leült a kicsi székre, maga elé húzott egy ott talált papírt, zsírkrétát ragadott és rajzolni kezdett. Ekkor már megjelent a középsősök óvónénije is, aki mondta, hogy szuper, fáradjunk csak beljebb, nézzünk nyugodtan körül meg hogy mit merre találunk majd és örömét fejezte ki atekintetben, hogy Dorka milyen talpraesetten jön-megy és lazul. Én is örülök ennek persze, de majd meglátjuk, mi lesz beszoktatásnál.. :)

Rajzolás és kis csevegés után megnéztük a kiscsoportosok szobáját is, ott is volt egy kis rajzolás, készített egy satírozós tulipánt, amit haza is hozott később és ott már legnagyobb örömére hangszereket fedezett fel. A kánaán aztán a nagycsoportosoknál leledzett, ahol is egy kosár tele volt furulyákkal, kinek-kinek az óvodai jelével ellátva, aztán volt dob, triangulum és zongora is. Alig győztem leállítani, hogy ne akarjon klimpírozni mindennel. Elmondtam Dorkának, hogy az ebben a csoportban levő néni lesz az Ő óvónénije, ha felvételt nyer. Visszakérdezett rámutatva az óvónénire, hogy "Ő?" Mondom, igen. Így odaballagott hozzá, megállt mellette, felnézett rá és közölte, hogy Őt Szalay Dorottyának hívják és ide fog járni oviba. Az óvónéni nagyon örült, Ő is bemutatkozott, mondta, hogy neki is van egy Dorkája otthon és nagyon örvendene... :) A kisasszony megtekintett egy rövid bábelőadást is, majd nagy boldogan igénybe vette a kisméretű toalettet és kézmosót is. Kétszer is. Több ízben csak sejtésem volt róla, hogy hol van és mit csinálhat, annyira nem zavartatta magát és nem hiányolt. Én eközben (véletlenül meghallottam, hogy jó lenne) sorba álltam pár anyukapajtással és egyesével befáradtunk az óvodavezetőhöz, aki a várható jelentkezőkről képben leendő felírta az érdeklődőket egy listára. Mint megtudtam, oly mértékű a túljelentkezés, hogy "remélhetőleg" felvételt nyerhetünk majd a körzetes ovinkba, de azért nézzünk szét máshol is, hogy legyen alternatíva. A hölgy azt is megkérdezte, hogy miért szeretnénk, hogy idejárjon a gyermek, van-e konkrét oka is, hát igazán elég muzikális a gyermek, úgyhogy itt igazán jó helyen lenne szerintünk. Idehaza folyton énekszó zeng (így alakult), furulyázok is kérésre (rendes furulyával!), Dorka is szokott (nem nagyzolásból, de az övé azért elég fülsüketítő még), gitározni is szeret. Ezen kívül a várakozás alatt egyszer csak megjelent mellettem, kezében hozta a nagycsoportból eltulajdonított triangulumot. Leült az egyik kis padra, maga mellé tette a háromszöget és az ott sorban álló publikum örömére elkezdte énekelni a Csipkefa bimbóját, hozzá pedig hulla pontosan ütötte a ritmust. Az egyik anyuka meg is kérdezte, hogy mennyi idős, mondom jövő hónapban lesz három, mire azt mondta, hogy az övé meg igaz, csak júniusban, de nemhogy nem énekel, a beszéd is alig megy, a pár használt szót egymás mellé dobálja, aztán kész. Vissza se olvasom a saját soraimat, mert igencsak hájpolósnak tűnhet, de tényleg az az igazság, hogy elfogultság nélkül állítható szerintem, Dorka nagyon ügyes és van érzéke is ehhez. A szövege meg aztán ultrabrutál. 

Kifelé jövet megszemlélte és ki is próbálta az udvaron levő játékokat és boldog örömmel konstatálta, hogy Ő most már pedig óvodás lesz nemsokára. Bízzunk benne, hogy fel is veszik. Tény, hogy bár nem voltunk máshol, azért az látszik, hogy nem egy modern ovi, lenne rajta bőven mit csinálni, de az óvónők nagyon szimpatikusak, már látásból ismerős volt egyikük-másikuk a játszótérről (ki szokták hozni a csoportjaikat alkalmanként), az vezető óvónő is számomra azt a benyomást keltette, hogy él-hal a gyerekekért, szerintem rend és fegyelem van, és eddig csak jót hallottam erről az oviról. Örülnénk, ha ide járna. Remélem, sikerülni fog.