Óvodai nyílt nap

Az volt csütörtökön délelőtt a körzetes ovinkban, a Bartókban, ahova Dorkát szeretnénk is íratni. Apa reggel visszajött a dolgozóból Borira vigyázni, Dorka és Anya pedig kéz a kézben elballagtak a Dorottyka által csak "parizeres ovi"-nak nevezett objektum felé (ugyebár a bejárat mellett levő kisboltban vettünk egyszer parizert és innen a név a lánykánál).

Hatalmas volt a boldogság, amikor beléphetett azon a kapun, amit eddig csak kívülről nézegetett és mindig csak azt hallotta, hogy mi még nem mehetünk be, csak azok, akik ide járnak... Az épületbe belépve már vette is le a kabátját, kezembe nyomta a sapkáját és mielőtt találtam volna egyetlen illetékest is a folyosón, a leány már be is ment a bejárattal szemben levő nyitott ajtón a középsősökhöz, odament egy kis asztalhoz, ahol két kislány ült és köszönt nekik, hogy "Sziasztok, én Szalay Dorottya vagyok", majd leült a kicsi székre, maga elé húzott egy ott talált papírt, zsírkrétát ragadott és rajzolni kezdett. Ekkor már megjelent a középsősök óvónénije is, aki mondta, hogy szuper, fáradjunk csak beljebb, nézzünk nyugodtan körül meg hogy mit merre találunk majd és örömét fejezte ki atekintetben, hogy Dorka milyen talpraesetten jön-megy és lazul. Én is örülök ennek persze, de majd meglátjuk, mi lesz beszoktatásnál.. :)

Rajzolás és kis csevegés után megnéztük a kiscsoportosok szobáját is, ott is volt egy kis rajzolás, készített egy satírozós tulipánt, amit haza is hozott később és ott már legnagyobb örömére hangszereket fedezett fel. A kánaán aztán a nagycsoportosoknál leledzett, ahol is egy kosár tele volt furulyákkal, kinek-kinek az óvodai jelével ellátva, aztán volt dob, triangulum és zongora is. Alig győztem leállítani, hogy ne akarjon klimpírozni mindennel. Elmondtam Dorkának, hogy az ebben a csoportban levő néni lesz az Ő óvónénije, ha felvételt nyer. Visszakérdezett rámutatva az óvónénire, hogy "Ő?" Mondom, igen. Így odaballagott hozzá, megállt mellette, felnézett rá és közölte, hogy Őt Szalay Dorottyának hívják és ide fog járni oviba. Az óvónéni nagyon örült, Ő is bemutatkozott, mondta, hogy neki is van egy Dorkája otthon és nagyon örvendene... :) A kisasszony megtekintett egy rövid bábelőadást is, majd nagy boldogan igénybe vette a kisméretű toalettet és kézmosót is. Kétszer is. Több ízben csak sejtésem volt róla, hogy hol van és mit csinálhat, annyira nem zavartatta magát és nem hiányolt. Én eközben (véletlenül meghallottam, hogy jó lenne) sorba álltam pár anyukapajtással és egyesével befáradtunk az óvodavezetőhöz, aki a várható jelentkezőkről képben leendő felírta az érdeklődőket egy listára. Mint megtudtam, oly mértékű a túljelentkezés, hogy "remélhetőleg" felvételt nyerhetünk majd a körzetes ovinkba, de azért nézzünk szét máshol is, hogy legyen alternatíva. A hölgy azt is megkérdezte, hogy miért szeretnénk, hogy idejárjon a gyermek, van-e konkrét oka is, hát igazán elég muzikális a gyermek, úgyhogy itt igazán jó helyen lenne szerintünk. Idehaza folyton énekszó zeng (így alakult), furulyázok is kérésre (rendes furulyával!), Dorka is szokott (nem nagyzolásból, de az övé azért elég fülsüketítő még), gitározni is szeret. Ezen kívül a várakozás alatt egyszer csak megjelent mellettem, kezében hozta a nagycsoportból eltulajdonított triangulumot. Leült az egyik kis padra, maga mellé tette a háromszöget és az ott sorban álló publikum örömére elkezdte énekelni a Csipkefa bimbóját, hozzá pedig hulla pontosan ütötte a ritmust. Az egyik anyuka meg is kérdezte, hogy mennyi idős, mondom jövő hónapban lesz három, mire azt mondta, hogy az övé meg igaz, csak júniusban, de nemhogy nem énekel, a beszéd is alig megy, a pár használt szót egymás mellé dobálja, aztán kész. Vissza se olvasom a saját soraimat, mert igencsak hájpolósnak tűnhet, de tényleg az az igazság, hogy elfogultság nélkül állítható szerintem, Dorka nagyon ügyes és van érzéke is ehhez. A szövege meg aztán ultrabrutál. 

Kifelé jövet megszemlélte és ki is próbálta az udvaron levő játékokat és boldog örömmel konstatálta, hogy Ő most már pedig óvodás lesz nemsokára. Bízzunk benne, hogy fel is veszik. Tény, hogy bár nem voltunk máshol, azért az látszik, hogy nem egy modern ovi, lenne rajta bőven mit csinálni, de az óvónők nagyon szimpatikusak, már látásból ismerős volt egyikük-másikuk a játszótérről (ki szokták hozni a csoportjaikat alkalmanként), az vezető óvónő is számomra azt a benyomást keltette, hogy él-hal a gyerekekért, szerintem rend és fegyelem van, és eddig csak jót hallottam erről az oviról. Örülnénk, ha ide járna. Remélem, sikerülni fog.