Úgy ráérek, visszanézek...

Ma délután, a lánykák alvása alatt (van ilyen, nahát) visszaolvastam Bori okán a Dorkával kapcsolatos blogbejegyzéseimet, melyek a Nagylány ezen mozgásfejlődéses időszakára vonatkoztak. És bár Dorka épp másfél hónappal később csinált mindent, mint Bori, a hasonlóság döbbenetes. Nem csak mozgásban, mindenben.

Az van most nálunk ugyanis, hogy ugyebár Bori is kelt egy-két ízben éjjel, mint anno Dorka, forgás után azonnal négykézlábra állt és kihagyta a kúszást, mászásba kezdett, majd ezzel szinte egyidejűleg elkezdődni látszik Nála a szeparációs szorongás is. Alvás tekintetében most ugyanazt kezdi művelni, mint a kicsi Dorottya: éjjel milliószor ébred, jó persze nem, de az általános az, hogy óránként egyszer biztosan fent van, nyöszörög, négykézlábra áll, rugózik, szenved, és csak cumival alszik vissza. Kétszer aztán minimum ki is kell vennem, mert keserves sírásba is kezd és csak ölben nyugszik meg, ilyenkor enni-inni is kér, szoptatom, aztán elalszik. Reggel hatig. Csakhogy anno nem volt másik gyerek, akire figyelni kellett, tekintettel lenni és nem zavarni, most meg van. Nem egyszerű. Tegnapelőtt már odáig mentünk, hogy Dorka Ricsivel aludt a nappaliban, én pedig Borit az első ébredése után magam mellé tettem a szivacsra, hogy valóban karnyújtásnyira legyen csak cumiadás-simizés-szoptatás ügyben. Az elmúlt éjszaka kicsit jobb volt, most csak négy ízben ébredt, ám újra reggel hatkor befejezettnek tekintette a szundikálás. Valami azért biztos van, mert Dorka is hatkor kel... Tény, biztosan az is közrejátszik a dologban, hogy múlt hét szombat óta beteg KisBori velem együtt (Dorka szerencsére már jól van tegnap óta), Bori most valamelyest ráadásul rosszabbodni látszik, az orrszívás mellett már hurutosan köhög is, egyértelműen lehúzódott a dolog a mellkasára/tüdejére, rossz hallgatni szegényt, ahogy levegőt vesz napközben, annyira recseg. Az alvásnál mondjuk nem hallok semmit és levegőt is kap rendesen szerencsére.
Csapongok. A lényeg, hogy rosszul alszik, betegség ide vagy oda. Már szinte várom azt az időszakot, ami Dorottyánál is volt pár hónapig, történetesen az, amikor hetente három-négy éjszaka megcsinálta azt, hogy 2-fél3 körül felébredt, aztán úgy gondolta, hogy játszunk valamit, mert ennyi volt az éjszaka számára. Így telt el jó két óra, aztán elaludt. Akkor kivettem a kiságyból és csak mászkált a szobában négykézláb, én pedig csak feküdtem a szivacson és hagytam, hogy csináljon, amit akar. Sokszor arra ébredtem, hogy keresztben alszik rajtam, feje lóg lefelé. Teljesen ki voltam merülve. Most nem is tudom, hova lenne ez fokozható... Kibírnám, ha KisBorsónak ez kimaradna, de miért pont ebben lenne más, mint a nővére, nemde? Meglátjuk. Mindenesetre a két lány eddig kísértetiesen sok hasonlóságot mutat. Testvérek, vagy mifene. Közben meg mondják, hogy milyen különböző tud lenni két gyerek. Nálunk a szöges ellentétek még nem igazán mutatkoznak.
Kis Virágom, Napsugár egyszer azt mondta (szintén sose felejthető kategória nekem), minden anyának jár egy jóalvó gyerek. Úgy szeretnék hinni Neki, de úgy fest, ez a mondat már nem lesz igaz rám. Én leszek az a bizonyos kivétel, aki erősíti a szabályt...