Bori mászik

Nőnapra, ajándékképpen.

Jó pár hete már, hogy négykézlábra állt és rugózni kezdett, aztán a múlt héten már csak azt vettük észre, hogy így-úgy, de helyet változtatott és nem csak hátrafelé tudott már tolatni, hanem úgy mindenfelé, kivéve előre. Aztán tett már egy-egy kéz-láb kombinációs mozdulatot is előre, láttatva, hogy lesz ebből már hamarosan valami, tudatosabb, célzott mozgás. A hétvégén itt voltak anyuék, így Irénke mama és Laci papa is élőben csodálhatta meg, ahogy a Legkisebbünk új lépcsőfokra ugrik a mozgásfejlődés tekintetében. Tegnap már egyszer csak egymás után kezdte rakni a kezecskéit és a lábait, immáron három-négy mozdulatot is tett és halad előre akár egy métert is.

Tegnap így nézett ki a szőnyegben először kissé elakadt Bori:

Ma pedig már annyira durván nyomta magát, hogy bejárta simán az egész szobát röpke idő alatt, láthatóan élvezte, hogy mindent elér, mindenhez önállóan odamehet, megfoghatja, megkóstolhatja, igazi kis felfedező lett belőle. Olyannyira, hogy mikor pár percre kimentem a konyhába, kisvártatva ütemes csattogásra lettem figyelmes. Kinéztem és láttam, hogy a Kiskisasszony az előszobában bőszen tapsikolja a járólapot, majd pár pillanat múlva már a kék járólapnál volt. 

Mint a gép. Jól belehúzott :)

Imígyen hát. Emez gyerek is kompletten átugrotta a kúszást, ahogy anno a nővére is, nyilván gondolja, ne marháskodjuk, csapjunk a lecsóba. Hamarosan biztosan fel is ül majd egyedül, szintén múlt hét óta már gyakran maga alá rántja a lábacskáit és támaszkodik két kézen. Persze, ez az élet rendje és de jó, hogy csinálja is, csak hát olyan szörnyen gyorsan felnőnek...