Kissé hosszú az alábbi történet, tekintettel arra, hogy már idén február óta érik. S mivel mostanra befejeződött, az eddig vázlatként írt bejegyzést most közzéteszem...Lesz benne olyan rész is, ami már ismerős, de így teljes a történet.
2013.03.22.
Már egy hónapja telefonáltam a Kaáliba időpontért, mára kaptunk.
Felvigyázó híján vittük Dorkát is. Voltak fenntartásaim a Kisded vitele miatt és nem azért, mert attól féltem, hogy majd rosszul viselkedik vagy nyűgösködik, hanem azért, mert nem akartam, hogy az esetleg velünk együtt várakozó pároknak rossz érzése legyen amiatt, hogy mi már babával megyünk oda. Olvastam olyan blogot, ahol nem titkolt utálatát fejezte ki az író lány az olyanokkal szemben, akik testvért szeretnének a már meglevő akár spontán, akár lombik gyerekük számára. Szerinte ez a legnagyobb gyökérség a világon, akinek már van egy, az elégedjen meg annyival és ne vegye el az időpontokat a még gyermektelenek elől. Valahol értem is, meg nem is. Mindenesetre nem fogom szégyellni magam, mert szeretnénk egy második babát is.
Szépen megérkeztünk egy óra előtt és bementem megkérdezni, várható-e csúszás, mert akkor nem kínozzuk a gyereket odabent. Mikor közölték, hogy nem lesz, behívtam családom maradék két tagját és most már egy kicsit hosszabban (az októberi villámlátogatáshoz képest) lehetősége volt a nagyérdeműnek megcsodálni az Intézet egyik legjobban sikerült példányát. A recis csajok körbezsongták Dorkát, nagyon tetszett a lányka mindenkinek. Aztán felmentünk az emeletre és leültünk, de pár perc múlva már jött is B. doktor és követtük az irodájába. Dorottya szépen végigülte Apa ölében a konzultációt. Megbeszéltük, hogy miért jöttünk, a doktor elmondta, hogy kell majd egy 3. napos vérvétel hormonokkal, aztán 7-12. nap között csinál majd egy Hy-Co-Sy-t a császár miatt és utána akár a következő spontán ciklusban mehet a Krio transzfer. Mondta, hogy mindenképp cél az ikerterhesség elkerülése, mi meg mondtuk, hogy az nekünk is cél... A beültetendő embriók számát majd útközben beszéljük meg, de egyenlőre még az első dolog, amire várunk, az a szoptatás vége, mert addig semmit nem csinál. Se labor, se vizsgálatok, mert nincs értelme. Nyilván ez a protokoll. Senkit sem hat meg, hogy már csak kétszer szoptatok 24 óra alatt és más is vígan teherbe esik szoptatás ide vagy oda. Aztán a doktor megnézte a papírját és közölte a maga kis stílusában, hogy Dorka már úgyis 11 hónapos, egy éves kor után pedig úgysincs jelentősége a szoptatásnak... Ezt biztosan az anyatej élettani hatásaira tekintettel mondta, nem pedig a szoptatott gyerek fizikai és érzelmi szükségleteire, de az biztos, hogy ezzel a mondattal nem lehetne az LLL nagykövete... Sebaj, neki úgysem ez a dolga, meg igazán csak biztatni akart szerintem, hogy ha elhatározom magam, hogy egy hónap múlva abbamarad a szoptatás, akkor sem áll meg a világ és nekiállhatunk valami új és izgalmas dolognak. Azt mondta, hogy a leállás után egy hónappal már mehetek vért adni, addigra már akár jó eredmények is lehetnek, tehát nem kell hónapokat várni. Aztán elköszöntünk, ő újra üdvözölte Dorottyát, majd lementünk a recepcióra.
A köv. kellemes meglepetés itt ért minket (az első a zéró várakozás volt). Már készítettem volna az árlista szerinti 15 rugót a konzultációért, mikor is a hölgy közölte, hogy ezeröt lesz. Mondom: "tizenötezer?", erre Ő: "Nem, ezerötszáz! Ugyan, egy megbeszélésért tizenötezret? Az csak a legelsőnél van!" Hát, azért nem mindegy... Örülök, hogy ezen már túl vagyunk és hát így kell spórolni 13.500Ft-ot. Még jó, hogy Dorka miatt voltunk már ott két és fél éve! :)) Fizettünk, öltöztünk és 13.40-kor már itthon is voltunk. Villámlátogatás volt.
Most minden rajtam és persze Dorkán múlik. Hogy mikor szánjuk el magunkat az elválasztódásra. Azt hiszem, aki nem, vagy csak rövid ideig szoptatott, nem is sejti, milyen nem egyszerű dolog ez. Ez csúnyán fog hangzani, de egy reménybeli testvér érdekében kellene elvennem a szopizás lehetőségét attól a gyerekemtől, aki már biztosan van, míg a másik lehet, hogy nem is fog sikerülni... Persze, ha így állok hozzá, akkor nem is fog. Nem terveztem amúgy sem két éves koráig szoptatni Dorkát, de az megint más, mikor amolyan sürgetőleg kell ezt a dolgot abbahagyni. Amúgy érzem, hogy nincs már annyi tejem, épphogy csak elég neki, néha reggel azt is érzem, hogy tán nem is elég, mert igencsak rövid ideig szív, reklamáció azonban még nem volt. Ezen is túl kell majd esnünk, de tán könnyebb volna, ha Ő mondana le róla.
Majd lesz valami...
2013.05.17.
Múltkor B. doktor azt mondta, hogy a szoptatás abbahagyása utáni hónapban lehet már menni vérvételre, mert szerinte addigra rendeződik nagyjából a prolaktin szint. Aztán itthon szóba került, hogy a jövő hetet esetleg Kanizsán töltenénk, ám a mensesemet épp a jövő hét közepére várom, így ha elmehetnék a második napon vérvételre, akkor Kanizsa ugrik. Volt egy megérzésem a Hycosyval meg ezekkel a szabadságos dolgokkal kapcsolatban, így hát felhívtam az Intézetet és megkérdeztem, hogy B. doktor lesz-e most szabadságon. A hölgy közölte, hogy július utolsó két hetében nem dolgozik a doktorúr, és a tükrözést mindenképp neki kellene csinálnia (naná, hogy a következő ciklusom 7-12. napja épp beleesne), ám ha most szeretnék majd időpontot kérni HyCoSy-ra, akkor sem tudna sajnos adni, mert olyan teltház van, hogy kb. másfél hónapra be vannak fagyasztva a műtétek. Így aztán úgy döntöttem, hogy vérvételre sem megyek el, megvárom inkább a következő ciklust, addigra tán még jobb lesz a prolaktinom és nem lövöm el az beutalós ingyenvérvételemet egy esetleges rosszabb eredményre, a vizsgálat pedig amúgy is halasztódik minimum augusztusra. Először kicsit elkenődtem, aztán gyorsan megbeszéltem magammal, hogy biztosan így van jól valamiért. Úgyhogy, irány Kanizsa!
2013.06.20.
Ma délelőtt (lévén ciklus második napja) Dorkával karöltve elsétáltunk a Szent I. úti rendelőbe hormonvérvételre. Reméltem, hogy nem fognak kötözködni azon, hogy Csaba doktorbácsi márciusban írta a papíromat, most meg június van, de arra az esetre elmondtam volna, hogy március óta ez az első eset, mikor második napon vagyok úgyhogy szorrrri. Kevesen voltak (tán a nagy melegnek is köszönhetően), kb. 20 perc alatt végeztünk is. A hölgy csak annyit kérdezett, hányadik napon vagyok, semmi többet. Dorka kiválóan viselkedett, mint mindig ilyen helyzetekben, a várakozás ideje alatt kipécézett magának pár embert és nekik vigyorgott, csimmogott a szemeivel illetve elővette a tőle megszokott "Látod, de bájos kislány vagyok?" mosolyát és a hozzá tartozó jobbra történő fejbiccentést. Teszem hozzá, tényleg ellenállhatatlan... :) A vérvétel végén, mikor megkérdeztem, hogy "Akkor rendben is vagyunk?", Dorka már integetett is a nővéreknek, akik erre jól elkezdtek sápítozni, hogy milyenédesmegaranyosnemiskellettmondaninekiegyemmeg.... Eredmény egy hét múlva, azt még meggondolom, hogy a 21.naposra is elmenjek-e. Végülis miért ne?
Hazaérve felhívtam a Kaáli Intézetet és megpróbáltam időpontot kérni július 1-re, mondván "az lesz a 12. napom és még beleférnék a hycosy-ba" (tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de igazából a 13 lenne, az az egy nap meg nekünk olyan mindegy...). A csajszi közölte, hogy nem dolgoznak, mert Semmelweis nap lesz és most mondja le a pácienseket, akik arra a napra voltak beírva... Próbálkoztam nála a keddel is, de arra meg (jogosan) azt mondta, hogy a doktorúr engedélye kellene ahhoz, Ő meg viszont csak akkor kedden lesz először, szóval ez ugrott. Így akarjak én kamuzni... Mikor letettem a telefont, először kicsit mérges voltam, meg gondoltam is, hogy már megint csúszunk és annyi szerencsém van, mint a k.-nak a jámbor élethez, de hamar váltottam és azt gondoltam, hogy ez biztosan így van jól. Mert valamiért így kell lennie. Ha másért nem, minimum még egy hónap, ami csak Dorkával teli gondolatokkal telik..:)
Most várjuk az eredményt, remélem jók lesznek a hormonértékek.
2013.06.26.
Ma kora délután magamra kötöttem Dorkát és elrohantunk a CSNT-be a laboreredményért. Hát, hogy is mondjam... Én tökéletesnek látom. A lényeg ugye leginkább a prolaktin volt, ami jelenleg nekem 6-os (tök mindegy a mértékenység), a referenciatartomány pedig 2,9 és 29 között van, szóval tök jó. Ugyanilyen sima ügy a TSH-m is, kellően alacsony ahhoz, hogy nem lehet még rosszindulattal sem belekötni, ám a többi eredményem is szuper. A lényeg, hogy emiatt nem kell a Kaáliba mennem, már csak a Hycosy-ra kapjak időpontot. Próbáltam a leleteim ismeretében kérni július végére egy előreidőpontot, de nem engedték. Majd telefonáljak ciklus első napján. Na ja. Tudtam én, hogy ezt fogják mondani, csak bepróbálkoztam. Remélem nagyon, hogy most már nem fogunk csúszni, harmadjára is...
2013.07.09.
Tegnap találkoztam Sziszivel, kedves Hoxás fórumos barátnémmal. Jót beszélgettünk, nagyon örültem a társaságának. Ő is az a tudományos alapon közelítő típus, mint én, szóval nagyon jól megértettük mindig is egymást. Rákérdezett a tesó témára, és elmondtam neki, hogy folyamatban vannak az előkészületek, meg hogy már megvan a 2. napos vérvétel is, meg az én dokim írt fel nekem 21. napit is, de arra nem biztos, hogy elmegyek, mert a Kaáliban azt nem kértek. Aztán Ő rábeszélt, hogy nehogymá kihagyjam, az is egy info lesz legalább (nyilván régebben még elmentem volna önállóan 14.napira is... hiába, öregszem már). Rájöttem, hogy igaza van, ha meg véletlenül Boga doktornak később eszébe jutna, hogy azért azt is kéne majd nézni, hát akkor már meglesz. Este még filóztam is rajta, hogy majd kiszámolom, hányadik napon is tartok, de elmaradt a számolás. Ma reggel újra eszembe jutott és megnéztem. Uffff, ma van a 21. nap... :)) Lenyomtuk Dorkával a reggeli szokásos dolgokat, aztán összenyaláboltam Bóbickát és elmentünk az Sztk-ba. Életem egyik legjobb vérvételén vagyok túl, ha lehet ilyet mondani. Épp kijött a csaj a papírért, épp csak egy ember volt előttünk, majd mikor én következtem, jóformán meg sem éreztem a szúrást, olyan jól eltalálta a hölgyike. Szerintem nem voltunk ott összesen 8 percet. Eredmény egy hét múlva, legalábbis ez a duma része, mert a múltkori papíron is megnéztem, hogy 20-án levették a vért, az eredményt pedig XY már 21-én validálta, szóval lehet, hogy pénteken már bepróbálkozom, hátha megkapom. Meglátjuk, hogy állunk progi ügyben.
2013.07.12.
Délelőtt bababörzére bicikliztünk a Kisasszonykámmal, ahol kellően nyűgös volt, úh. teljesen kiment a fejemből, hogy elmenjünk délre az eredményért. Mire eszembe jutott, addigra már aludt, szóval ennek most lőttek, hétfőn viszont már tényleg megyek. Ami jobban foglalkoztat most, az a mióma. Még március 12-én voltam Csaba doktorunknál, aki miután levette a cytológiához a kenetet, meg is vizsgált, majd megkérdezte, volt-e már miómám. Mondtam, hogy nem. Erre közölte, hogy most már van... Aztán szó szót követett, én öltöztem, aztán mikor kérdeztem, hogy most akkor mi lesz, azt mondta, hogy alig tapintható, meg hát gyorsan felöltöztem, így meg sem tudta nézni uh-al (?!?! - ezt a mondatát azóta sem értem.. ha szól, hogy megnézi, tuti nem öltözöm fel...), de amúgy is B. doktor majd úgyis megnéz alaposan a Kaáliban. Akkor ebben maradtunk, én meg nem igazán nézegettem ezt a neten. Aztán most rámjött az ötperc és gondoltam, utánalesek, mivel is állunk illetve állhatunk szemben. Hú, hát szörnyű. Mármint a tudatlanság, ami a miómám méretét és elhelyezkedését illeti, merthogy azon múlik minden. Lehet akár, hogy simán beültetés is lehet mellette, de lehet, hogy műtétileg el kell távolítani, ha túl nagy, vagy ha rossz helyen van, vagy mindkettő. Elvileg az ösztrogén és a progi rossz aránya jellemzi és tünetei lehetnek a hosszú, erős menses és hasi görcsök, meg durvább premens. Nekem egyik sincs, bár néha érzem a hasamat, amolyan megjövős érzéssel, de aztán ennyi. Remek. Most már még inkább várom, hogy mehessek már arra a nyavalyás hycosy-ra, hogy kiderüljön minden. Mert ha műteni kell, akkor az megint idő és megint csúszik minden. Jaaaaaaaj, már megint ezek az időpontok meg vizsgálatok!!!!! Miért nem tudok én rendesen, ágyban párnák közt teherbe esni, mint oly sokan??? Akkor lehet, hogy senki nem szólna még a miómám miatt sem.... Az első pár órában megint kétségbe estem és elkeseredtem nagyon, és szidtam magam, hogy minek is néztem meg egyáltalán, de aztán meg rájöttem, hogy ez most azért kellett, hogy fel tudjak készülni bármilyen eshetőségre. És persze, ha a rosszabb forgatókönyv lesz, akkor azonnal kérdezni is tudjak a továbbiakról a doktortól és ne pedig csak üljek vele szemben, mint egy idióta, akit leforráztak. Már azon gondolkodom, mi lesz, ha a laparos műtét miatt egy éjszakát kórházban kell töltenem, hogy fog Dorka éjjel aludni. Mert nappal nem lesz gond, csak az estétől tartok, meg hogy Ricsi nem hallja meg, hogy sír. Bár igazából tudom, hogy megoldaná. A nagyműtétre nem készülök, mert az lehetetlen, hogy bekövetkezzen, szóval avval nem számolok. Az, hogy a műtét után egy nappal hazaérve hogyan látnám el a tízkilós lánykát, az már mellékes, csak érjek haza. Ricsi szerint ne gondolkodjak már ennyire előre, mert nem lesz semmi baj és lehet, hogy igaza van, de igyekszem megértetni vele, hogy nekem ez KELL. Hogy fel tudjak készülni (majdnem) minden eshetőségre és max. pozitív irányban csalódom. Meg vagyok győződve róla, hogy az, hogy Dorka már velünk van és ennyi idős, az nagyban köszönhető annak, hogy sokszor elébe mentem a dolgoknak és már olyanra is foglaltam időpontot, amiről még csak sejtettem, hogy megtörténhet velünk...
Jövő hét közepén lesz az első napom, rég vártam ennyire. Remélem, nagyon remélem, hogy nem kapunk újra kosarat és indulhat a vizsgálat!!!
2013.07.14.
A szűk családom elment sétálni, engem meg itthon hagytak. Ricsi minden szépítés nélkül belenyomta nekem pacekba, hogy marha szarul nézek ki, feküdjek le inkább. Gondolom, nem volt kedve csúfoskodni velem a játszin, lássuk be, Dorka mellett amúgy is igencsak elhalványulnak a bájaim, most meg pláne. Tényleg olyan vagyok, mint akit egyszer már megettek és visszajött, szívem szerint aludnék egész nap, ha meg lefekszem akkor, mikor Bóbicka is durmol, csak nézek ki a fejemből... Aztán persze elalszom. Tök jó, hogy nézegettem ennek a nyomi miómának a tüneteit, mert azóta mindent produkálok. Kiváltképp a hasamat érzem, hol tompa, hol erősebb nyomások vannak, de nemcsak bal oldalom (ahol szerintem van a mióma), hanem a jobbon is, sőt, néha olyan, mintha az egész méhemet érezném. Meg még ki is sugároz a bal csípőmbe... Kissé cvíder is vagyok, meg mintha kicsit a melleim is másabbak lennének, kevésbé az a Dorka által leamortizált két aszaltszilva. Többször van olyan "megjön" érzésem, és ezeket én nem igen szoktam produkálni, szóval teljesen premenstruciós szindrómám van, ami meg a miómától van tuti!!! Egyetlen fura, hogy ha hanyattfekvésből hasra fordulok, vagy ha teszem le Dorkát az ágyába, olyan érzésem van, mintha húzódnának a méhszalagjaim... Ami frankó, mert biztos átszövi az egész mindenségemet ez az izé. Jaaaaj, de szeretném már, hogy megvizsgáljon valaki!!!!!
Holnap elmegyünk Bóbinyuszival az eredményért, legalább megnézem, mennyire siralmas ez az ösztradiol-progeszteron arány nálam...
2013.07.15.
Ma van a 7. évfordulónk Ricsivel. Hét éve ezen a napon randiztunk először és ez a csodafiú elvitt engem Pécsre kirándulni, mert elejtettem egy olyan óvatlan mondatot, hogy Egyszerúgyelmennék... Hát elvitt. Romantikus volt, szép emlék.
Reggel hajat mostam, hogy ma mindenképpen szép legyek (már amennyire ez lehetséges, legalábbis a hajam ne lógjon csomókban), aztán mikor kinyitottam a hajformázós kellékekért a fürdőszobai szekrényt, véletlenül megpillantottam egy dobozt. Először azt hittem, hogy még anno megmaradt LH teszt van benne, de nem, terhességi teszt volt. Kibontottam, a kétdarabos szettből az egyik még benne volt. Visszacsuktam a dobozt és megnéztem a lejáratát: 2013. január. Először azt gondoltam, kidobom, mert hát lejárt és úgysem jó, aztán azt gondoltam, visszateszem még, mert jó lesz akár ellenőrzésnek, ha majd a fagyis tesó létét kell tesztelni. És mikor már visszaraktam a szekrénybe a tesztet, támadt egy iggggen hülye gondolatom, úgyhogy újra elővettem a dobozt, felbontottam azt az egy szem tesztet, kerítettem egy üveget és belepisiltem. Azt legalább ki akartam zárni, hogy baba miatt vagyok ilyen fáradtas-hasfájós. Már pisilés közben röhögtem magamon, hogy mit képzelek egyáltalán... Egyrészt sosem láttam még lombikos ciklusokon kívül pozitív tesztet, másrészt jól átgondoltam és azon túl, hogy ebben a hónapban nemigen vittük túlzásba a lámúrt, kb. peteérés környékén volt életem(és szerintem Ricsié is) egyik legvacakabb együttléte (köszi Dorka), nem mellesleg pedig a teszt is csak egy Rossmannos teszt, ráadásul 25-ös, nekem meg még visszavan két nap ciklusból, nochdazu a papírcsíkocskának le is járva a szavideje...
Miután jól kiröhögtem magam magamon, azért megcsináltam a próbát, ha már egyszer összerondítottam egy üveget és letettem a papírkát a fürdőben és ott hagytam. Pár perc múlva mentem vissza, mert a lánykám már megint elkezdte a wc-be nyomkodni a wc kefét és erről le akartam beszélni, amikor rápillantottam a tesztre és azt sem tudtam, mit látok hirtelen: két csík volt rajta... Gondolatok: aznemlehet, nincsisott, dekétcsíkvan, rosszateszt, nemlehet, demivanhamégis, rosszateszt, éshamégis, jézusmária, denemmertrosszateszt...
Próbáltam higgadt maradni. Aztán szépen felöltöztettem Bóbickát és elindultunk sétálni. Már reggel elterveztem, hogy elmegyünk a Plázába Apának venni valami kis apróságot az évfordulóra, de nem gondoltam, hogy ez lesz belőle... Ha már pláza, akkor bementünk a drogériába is és vettem egy olyan tesztet, aminek jó a szavideje... Ricsi kapott egy nagyon elegáns kis "palackpostát", amibe aztán itthon egy kis szöveget írtam és beleraktam a másik, szintén pozitív tesztet... Mert hogy az is az lett. Nem reggeli, hanem kb. negyedik-ötödik vizeletből, mégis az lett.
Nem merem még magam beleélni, annyi minden történt már velünk és azon túl, hogy megismétlődhet, még más dolgok is történhetnek... Várok. Dokihoz nem megyek még, nem is tudnék, hiszen Szandra blogjából tudom, hogy szabin van három hétig. Mire visszajön, addigra épp lenne szívhang... Ha addig minden rendben lesz...
2013.05.17.
Múltkor B. doktor azt mondta, hogy a szoptatás abbahagyása utáni hónapban lehet már menni vérvételre, mert szerinte addigra rendeződik nagyjából a prolaktin szint. Aztán itthon szóba került, hogy a jövő hetet esetleg Kanizsán töltenénk, ám a mensesemet épp a jövő hét közepére várom, így ha elmehetnék a második napon vérvételre, akkor Kanizsa ugrik. Volt egy megérzésem a Hycosyval meg ezekkel a szabadságos dolgokkal kapcsolatban, így hát felhívtam az Intézetet és megkérdeztem, hogy B. doktor lesz-e most szabadságon. A hölgy közölte, hogy július utolsó két hetében nem dolgozik a doktorúr, és a tükrözést mindenképp neki kellene csinálnia (naná, hogy a következő ciklusom 7-12. napja épp beleesne), ám ha most szeretnék majd időpontot kérni HyCoSy-ra, akkor sem tudna sajnos adni, mert olyan teltház van, hogy kb. másfél hónapra be vannak fagyasztva a műtétek. Így aztán úgy döntöttem, hogy vérvételre sem megyek el, megvárom inkább a következő ciklust, addigra tán még jobb lesz a prolaktinom és nem lövöm el az beutalós ingyenvérvételemet egy esetleges rosszabb eredményre, a vizsgálat pedig amúgy is halasztódik minimum augusztusra. Először kicsit elkenődtem, aztán gyorsan megbeszéltem magammal, hogy biztosan így van jól valamiért. Úgyhogy, irány Kanizsa!
2013.06.20.
Ma délelőtt (lévén ciklus második napja) Dorkával karöltve elsétáltunk a Szent I. úti rendelőbe hormonvérvételre. Reméltem, hogy nem fognak kötözködni azon, hogy Csaba doktorbácsi márciusban írta a papíromat, most meg június van, de arra az esetre elmondtam volna, hogy március óta ez az első eset, mikor második napon vagyok úgyhogy szorrrri. Kevesen voltak (tán a nagy melegnek is köszönhetően), kb. 20 perc alatt végeztünk is. A hölgy csak annyit kérdezett, hányadik napon vagyok, semmi többet. Dorka kiválóan viselkedett, mint mindig ilyen helyzetekben, a várakozás ideje alatt kipécézett magának pár embert és nekik vigyorgott, csimmogott a szemeivel illetve elővette a tőle megszokott "Látod, de bájos kislány vagyok?" mosolyát és a hozzá tartozó jobbra történő fejbiccentést. Teszem hozzá, tényleg ellenállhatatlan... :) A vérvétel végén, mikor megkérdeztem, hogy "Akkor rendben is vagyunk?", Dorka már integetett is a nővéreknek, akik erre jól elkezdtek sápítozni, hogy milyenédesmegaranyosnemiskellettmondaninekiegyemmeg.... Eredmény egy hét múlva, azt még meggondolom, hogy a 21.naposra is elmenjek-e. Végülis miért ne?
Hazaérve felhívtam a Kaáli Intézetet és megpróbáltam időpontot kérni július 1-re, mondván "az lesz a 12. napom és még beleférnék a hycosy-ba" (tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de igazából a 13 lenne, az az egy nap meg nekünk olyan mindegy...). A csajszi közölte, hogy nem dolgoznak, mert Semmelweis nap lesz és most mondja le a pácienseket, akik arra a napra voltak beírva... Próbálkoztam nála a keddel is, de arra meg (jogosan) azt mondta, hogy a doktorúr engedélye kellene ahhoz, Ő meg viszont csak akkor kedden lesz először, szóval ez ugrott. Így akarjak én kamuzni... Mikor letettem a telefont, először kicsit mérges voltam, meg gondoltam is, hogy már megint csúszunk és annyi szerencsém van, mint a k.-nak a jámbor élethez, de hamar váltottam és azt gondoltam, hogy ez biztosan így van jól. Mert valamiért így kell lennie. Ha másért nem, minimum még egy hónap, ami csak Dorkával teli gondolatokkal telik..:)
Most várjuk az eredményt, remélem jók lesznek a hormonértékek.
2013.06.26.
Ma kora délután magamra kötöttem Dorkát és elrohantunk a CSNT-be a laboreredményért. Hát, hogy is mondjam... Én tökéletesnek látom. A lényeg ugye leginkább a prolaktin volt, ami jelenleg nekem 6-os (tök mindegy a mértékenység), a referenciatartomány pedig 2,9 és 29 között van, szóval tök jó. Ugyanilyen sima ügy a TSH-m is, kellően alacsony ahhoz, hogy nem lehet még rosszindulattal sem belekötni, ám a többi eredményem is szuper. A lényeg, hogy emiatt nem kell a Kaáliba mennem, már csak a Hycosy-ra kapjak időpontot. Próbáltam a leleteim ismeretében kérni július végére egy előreidőpontot, de nem engedték. Majd telefonáljak ciklus első napján. Na ja. Tudtam én, hogy ezt fogják mondani, csak bepróbálkoztam. Remélem nagyon, hogy most már nem fogunk csúszni, harmadjára is...
2013.07.09.
Tegnap találkoztam Sziszivel, kedves Hoxás fórumos barátnémmal. Jót beszélgettünk, nagyon örültem a társaságának. Ő is az a tudományos alapon közelítő típus, mint én, szóval nagyon jól megértettük mindig is egymást. Rákérdezett a tesó témára, és elmondtam neki, hogy folyamatban vannak az előkészületek, meg hogy már megvan a 2. napos vérvétel is, meg az én dokim írt fel nekem 21. napit is, de arra nem biztos, hogy elmegyek, mert a Kaáliban azt nem kértek. Aztán Ő rábeszélt, hogy nehogymá kihagyjam, az is egy info lesz legalább (nyilván régebben még elmentem volna önállóan 14.napira is... hiába, öregszem már). Rájöttem, hogy igaza van, ha meg véletlenül Boga doktornak később eszébe jutna, hogy azért azt is kéne majd nézni, hát akkor már meglesz. Este még filóztam is rajta, hogy majd kiszámolom, hányadik napon is tartok, de elmaradt a számolás. Ma reggel újra eszembe jutott és megnéztem. Uffff, ma van a 21. nap... :)) Lenyomtuk Dorkával a reggeli szokásos dolgokat, aztán összenyaláboltam Bóbickát és elmentünk az Sztk-ba. Életem egyik legjobb vérvételén vagyok túl, ha lehet ilyet mondani. Épp kijött a csaj a papírért, épp csak egy ember volt előttünk, majd mikor én következtem, jóformán meg sem éreztem a szúrást, olyan jól eltalálta a hölgyike. Szerintem nem voltunk ott összesen 8 percet. Eredmény egy hét múlva, legalábbis ez a duma része, mert a múltkori papíron is megnéztem, hogy 20-án levették a vért, az eredményt pedig XY már 21-én validálta, szóval lehet, hogy pénteken már bepróbálkozom, hátha megkapom. Meglátjuk, hogy állunk progi ügyben.
2013.07.12.
Délelőtt bababörzére bicikliztünk a Kisasszonykámmal, ahol kellően nyűgös volt, úh. teljesen kiment a fejemből, hogy elmenjünk délre az eredményért. Mire eszembe jutott, addigra már aludt, szóval ennek most lőttek, hétfőn viszont már tényleg megyek. Ami jobban foglalkoztat most, az a mióma. Még március 12-én voltam Csaba doktorunknál, aki miután levette a cytológiához a kenetet, meg is vizsgált, majd megkérdezte, volt-e már miómám. Mondtam, hogy nem. Erre közölte, hogy most már van... Aztán szó szót követett, én öltöztem, aztán mikor kérdeztem, hogy most akkor mi lesz, azt mondta, hogy alig tapintható, meg hát gyorsan felöltöztem, így meg sem tudta nézni uh-al (?!?! - ezt a mondatát azóta sem értem.. ha szól, hogy megnézi, tuti nem öltözöm fel...), de amúgy is B. doktor majd úgyis megnéz alaposan a Kaáliban. Akkor ebben maradtunk, én meg nem igazán nézegettem ezt a neten. Aztán most rámjött az ötperc és gondoltam, utánalesek, mivel is állunk illetve állhatunk szemben. Hú, hát szörnyű. Mármint a tudatlanság, ami a miómám méretét és elhelyezkedését illeti, merthogy azon múlik minden. Lehet akár, hogy simán beültetés is lehet mellette, de lehet, hogy műtétileg el kell távolítani, ha túl nagy, vagy ha rossz helyen van, vagy mindkettő. Elvileg az ösztrogén és a progi rossz aránya jellemzi és tünetei lehetnek a hosszú, erős menses és hasi görcsök, meg durvább premens. Nekem egyik sincs, bár néha érzem a hasamat, amolyan megjövős érzéssel, de aztán ennyi. Remek. Most már még inkább várom, hogy mehessek már arra a nyavalyás hycosy-ra, hogy kiderüljön minden. Mert ha műteni kell, akkor az megint idő és megint csúszik minden. Jaaaaaaaj, már megint ezek az időpontok meg vizsgálatok!!!!! Miért nem tudok én rendesen, ágyban párnák közt teherbe esni, mint oly sokan??? Akkor lehet, hogy senki nem szólna még a miómám miatt sem.... Az első pár órában megint kétségbe estem és elkeseredtem nagyon, és szidtam magam, hogy minek is néztem meg egyáltalán, de aztán meg rájöttem, hogy ez most azért kellett, hogy fel tudjak készülni bármilyen eshetőségre. És persze, ha a rosszabb forgatókönyv lesz, akkor azonnal kérdezni is tudjak a továbbiakról a doktortól és ne pedig csak üljek vele szemben, mint egy idióta, akit leforráztak. Már azon gondolkodom, mi lesz, ha a laparos műtét miatt egy éjszakát kórházban kell töltenem, hogy fog Dorka éjjel aludni. Mert nappal nem lesz gond, csak az estétől tartok, meg hogy Ricsi nem hallja meg, hogy sír. Bár igazából tudom, hogy megoldaná. A nagyműtétre nem készülök, mert az lehetetlen, hogy bekövetkezzen, szóval avval nem számolok. Az, hogy a műtét után egy nappal hazaérve hogyan látnám el a tízkilós lánykát, az már mellékes, csak érjek haza. Ricsi szerint ne gondolkodjak már ennyire előre, mert nem lesz semmi baj és lehet, hogy igaza van, de igyekszem megértetni vele, hogy nekem ez KELL. Hogy fel tudjak készülni (majdnem) minden eshetőségre és max. pozitív irányban csalódom. Meg vagyok győződve róla, hogy az, hogy Dorka már velünk van és ennyi idős, az nagyban köszönhető annak, hogy sokszor elébe mentem a dolgoknak és már olyanra is foglaltam időpontot, amiről még csak sejtettem, hogy megtörténhet velünk...
Jövő hét közepén lesz az első napom, rég vártam ennyire. Remélem, nagyon remélem, hogy nem kapunk újra kosarat és indulhat a vizsgálat!!!
2013.07.14.
A szűk családom elment sétálni, engem meg itthon hagytak. Ricsi minden szépítés nélkül belenyomta nekem pacekba, hogy marha szarul nézek ki, feküdjek le inkább. Gondolom, nem volt kedve csúfoskodni velem a játszin, lássuk be, Dorka mellett amúgy is igencsak elhalványulnak a bájaim, most meg pláne. Tényleg olyan vagyok, mint akit egyszer már megettek és visszajött, szívem szerint aludnék egész nap, ha meg lefekszem akkor, mikor Bóbicka is durmol, csak nézek ki a fejemből... Aztán persze elalszom. Tök jó, hogy nézegettem ennek a nyomi miómának a tüneteit, mert azóta mindent produkálok. Kiváltképp a hasamat érzem, hol tompa, hol erősebb nyomások vannak, de nemcsak bal oldalom (ahol szerintem van a mióma), hanem a jobbon is, sőt, néha olyan, mintha az egész méhemet érezném. Meg még ki is sugároz a bal csípőmbe... Kissé cvíder is vagyok, meg mintha kicsit a melleim is másabbak lennének, kevésbé az a Dorka által leamortizált két aszaltszilva. Többször van olyan "megjön" érzésem, és ezeket én nem igen szoktam produkálni, szóval teljesen premenstruciós szindrómám van, ami meg a miómától van tuti!!! Egyetlen fura, hogy ha hanyattfekvésből hasra fordulok, vagy ha teszem le Dorkát az ágyába, olyan érzésem van, mintha húzódnának a méhszalagjaim... Ami frankó, mert biztos átszövi az egész mindenségemet ez az izé. Jaaaaj, de szeretném már, hogy megvizsgáljon valaki!!!!!
Holnap elmegyünk Bóbinyuszival az eredményért, legalább megnézem, mennyire siralmas ez az ösztradiol-progeszteron arány nálam...
2013.07.15.
Ma van a 7. évfordulónk Ricsivel. Hét éve ezen a napon randiztunk először és ez a csodafiú elvitt engem Pécsre kirándulni, mert elejtettem egy olyan óvatlan mondatot, hogy Egyszerúgyelmennék... Hát elvitt. Romantikus volt, szép emlék.
Reggel hajat mostam, hogy ma mindenképpen szép legyek (már amennyire ez lehetséges, legalábbis a hajam ne lógjon csomókban), aztán mikor kinyitottam a hajformázós kellékekért a fürdőszobai szekrényt, véletlenül megpillantottam egy dobozt. Először azt hittem, hogy még anno megmaradt LH teszt van benne, de nem, terhességi teszt volt. Kibontottam, a kétdarabos szettből az egyik még benne volt. Visszacsuktam a dobozt és megnéztem a lejáratát: 2013. január. Először azt gondoltam, kidobom, mert hát lejárt és úgysem jó, aztán azt gondoltam, visszateszem még, mert jó lesz akár ellenőrzésnek, ha majd a fagyis tesó létét kell tesztelni. És mikor már visszaraktam a szekrénybe a tesztet, támadt egy iggggen hülye gondolatom, úgyhogy újra elővettem a dobozt, felbontottam azt az egy szem tesztet, kerítettem egy üveget és belepisiltem. Azt legalább ki akartam zárni, hogy baba miatt vagyok ilyen fáradtas-hasfájós. Már pisilés közben röhögtem magamon, hogy mit képzelek egyáltalán... Egyrészt sosem láttam még lombikos ciklusokon kívül pozitív tesztet, másrészt jól átgondoltam és azon túl, hogy ebben a hónapban nemigen vittük túlzásba a lámúrt, kb. peteérés környékén volt életem(és szerintem Ricsié is) egyik legvacakabb együttléte (köszi Dorka), nem mellesleg pedig a teszt is csak egy Rossmannos teszt, ráadásul 25-ös, nekem meg még visszavan két nap ciklusból, nochdazu a papírcsíkocskának le is járva a szavideje...
Miután jól kiröhögtem magam magamon, azért megcsináltam a próbát, ha már egyszer összerondítottam egy üveget és letettem a papírkát a fürdőben és ott hagytam. Pár perc múlva mentem vissza, mert a lánykám már megint elkezdte a wc-be nyomkodni a wc kefét és erről le akartam beszélni, amikor rápillantottam a tesztre és azt sem tudtam, mit látok hirtelen: két csík volt rajta... Gondolatok: aznemlehet, nincsisott, dekétcsíkvan, rosszateszt, nemlehet, demivanhamégis, rosszateszt, éshamégis, jézusmária, denemmertrosszateszt...
Próbáltam higgadt maradni. Aztán szépen felöltöztettem Bóbickát és elindultunk sétálni. Már reggel elterveztem, hogy elmegyünk a Plázába Apának venni valami kis apróságot az évfordulóra, de nem gondoltam, hogy ez lesz belőle... Ha már pláza, akkor bementünk a drogériába is és vettem egy olyan tesztet, aminek jó a szavideje... Ricsi kapott egy nagyon elegáns kis "palackpostát", amibe aztán itthon egy kis szöveget írtam és beleraktam a másik, szintén pozitív tesztet... Mert hogy az is az lett. Nem reggeli, hanem kb. negyedik-ötödik vizeletből, mégis az lett.
Nem merem még magam beleélni, annyi minden történt már velünk és azon túl, hogy megismétlődhet, még más dolgok is történhetnek... Várok. Dokihoz nem megyek még, nem is tudnék, hiszen Szandra blogjából tudom, hogy szabin van három hétig. Mire visszajön, addigra épp lenne szívhang... Ha addig minden rendben lesz...
2013.07.17.
Ma hajnalban nem tudtam aludni (egyik jobbról szuszogott, másik balról horkolt), így fél ötkor úgy döntöttem, megcsinálom az ellenőrző tesztet. Nem mondanám, hogy ez az a tipikus reggeli első vizelet volt, mivel két órával előtte már voltam kint a wc-n, ennek ellenére sikerült majdnem fél liternyit pisilnem. Nem tudom, hogy ez mennyire játszott közre, de a ez a teszt halványabb eredményt hozott, mint a két nappal korábbi...:(( És szerintem nem kicsit halványabbat. Nagyon szomorú lettem, mert egy kicsit azért már kezdtem beleélni magam, de aztán úgy döntöttem, hogy ennek biztosan oka van és így kell lennie. Bizonyára nem volt annyira életképes ez a kis embrió és már kezd ürülni a hcg a szervezetemből is. Most már csak azt várom tényleg, hogy a nap folyamán megjöjjön a menzeszem és kitisztuljak teljesen, aztán hívhassam az Intézetet időpontért. Tudom, hogy így van jól, de akkor is, jobb lett volna inkább ezt a kis közjátékot kihagyni, mert nem sok rosszabb dolog van, mint a hamis remény...:((
2013.07.19.
Már két napja késik. Sokat agyaltam rajta, hogy miért is késhet, próbálok orvosi-biológiai magyarázatot találni rá. Talán a progeszteronom még mindig túl magas ahhoz, hogy leváljék a nyálkahártya vagy mi? Van, hogy fájdogál a hasam, de amúgy semmi extra. Ma reggel újabb tesztet csináltam, a csík erősebb, mint tegnapelőtt. Nem értem. Most már ott vagyok, hogy tényleg minden megoldás érdekel, csak ne méhen kívüli legyen...:((( Szörnyű ez a bizonytalanság, ez nagyon nem hiányzott... Csaba doki csak augusztus 6-án rendel először, de hiába is rendelne most, még úgysem látna semmit, már ha lenne mit látnia egyáltalán. Most már nem tesztelek egy darabig, az tuti. Igyekszem nem foglalkozni ezzel a dologgal (nem könnyű) és mindent úgy csinálni, ahogy eddig. Itt vagyunk Kanizsán, örülünk a nagyszülők, Csilla és Hanna társaságának és a rekkenő hőségnek. Dorka nagyon bújós, csomót kéretzkedik ölbe és meg cipelem a tízésfél kilós seggét :)) Imádom!!! :)) Élvezi a hintázást, a babakocsi tologatást meg a gyerektársaságot. Jól van és ez a legfőbb most. Majd lesz valami.
2013.07.23.
Vettem egy új tesztet. Megcsináltam. Ugyanolyan, mint az előző vagy rosszabb. Nem tudom, mert nem sikerült ugyanolyat venni, de hogy nem erősebb, az tuti. És mivel nagyon sokat, szinte állandóan nyom a jobb oldalam, most már elfogott a pánik. Úgy érzem, valami nagyon nem stimmel. :((( Nem hiszem el, hogy már megint méhen kívüli... Nem akarok kórházba menni, nem akarok műtétet, főképp, hogy mi lesz Dorkával...
2013.07.24.
Az éjjel már halálfélelmem volt, hogy mi lesz, ha reggelre elposszan a vezetékem, bevérzik a hasam és fel sem kelek... Szerencsére sikerült felhívnom egy kanizsai magán nőgyógyásznőt és óriási mázlimra kaptam is este hétre hozzá időpontot. Annyira lassan vánszorogtak az órák, hogy el sem tudom mondani... Persze már háromnegyedkor a rendelő várójában ültünk, ám csak fél nyolc után kerültem be. Nagyon rendes volt a doktornő. Elmondtam, mi a helyzet, hogy ma épp egy hete késik a mensesem, elmondtam az előzményeket is, aztán megvizsgált. Azt mondta, hogy ebben a stádiumban még nem tudná megállapítani a méhen kívülit, de amit most Ő lát, az egy "5mm-es petezsákot imitáló képlet", na és a lényeg: méhen belül. Elővett még egy pisilős tesztet is, hogy azért ezt most csináljuk meg és láss csodát: Ezen a tesztcsík ugyanolyan erős volt már, mint a kontrollcsík. Persze kérdeztem, hogy ez milyen érzékenységű teszt, de arra nem tudtunk fényt deríteni. Mindegy, ha még 10-es is volt (az én 25-öseimmel szemben), akkor is nagyon brutál volt a különbség. A doktornő azt javasolta, hogy feleslegesen ne teszteljek már, inkább a jövő héten kellene egy kontrollra elmenni és megnézetni, hogy a mi kis "imitáló képletünk" növekszik-e, bár szerinte mindenképpen fog, mert szerinte ez egy jó terhesség és nincs itt semmi baj. Mellesleg az ultrahanggal meg tudta nézni, hogy a jobb petefészkemben van egy 11mm-es ciszta, úgyhogy szerinte ez okozhatott némi kellemetlenséget, illetve mikor rákérdeztem, hogy mi a helyzet a miómámmal, akkor közölte, hogy Ő bizony olyat nem látott... Ha esetleg mégis van, akkor az annyira jelentéktelen, hogy nem zavar be semmibe.
Nem tudom, mit mondjak, vagy gondoljak... Egyenlőre az öröm a legkevesebb, amit érzek, és bár Dorka mellett nem ér rá az ember sokat aggódni, azért a bizonytalanság igencsak erős. Majd lesz valami, de tényleg. Éljük tovább a szokásos hétköznapokat, a Legkisebb pedig eldönti, hogy szeretne-e hozzánk tartozni. Lehet, hogy kicsit nyersen hangzik, de egyenlőre nem tudok és nem is akarok mást tenni. Az első Dorka és az Ő igényei, közben persze azért bízom a testvérkéjében. Dorkával lenni és körülötte tevékenykedni óriási hálás dolog, nem is érek rá naphosszat remegni, hogy mi lesz ha így vagy úgy lesz. Majd lesz valami, a halálfélelmem viszont elmúlt szerencsére...
2013.07.29.
Sikerült elérni telefonon a doktoromat, jövő szerdán kell bemenjek majd hozzá a kórházba délután, mert akkor ügyel, a magánrendelésére már nem tudott bezsúfolni. Nem bánom, jól lesz nekem ott is, csak lásson már szívhangot...
2013.08.04.
Tegnap jöttünk haza Kanizsáról, délután volt egy kis barna-piros akármi, de elmúlt hamar. Volt már ilyen velünk bizonyos alkalmakkor. Ma reggelre újra lett és már kicsit több. Bementünk a kórházba, hogy azért nézzenek rám az ügyeleten és orvos írjon utrót, ha kell, ne legyek önszorgalmas ennyire. Épp a doktorom ügyelt, megnézett uh-al. 6mm-es petezsákot talált... :(( Írt utrogestant, meg szedjek magnéziumot, no-spa-t és jöjjek vissza pénteken délben uh-ra. Persze ha nagyon véreznék és görcsölnék, akkor azonnal bármikor. Szerintem Ő is tudja, hogy ez ennyi volt, már csak abban bízom, hogy kiürül magától rendesen és nem kell a műtéti befejezés. A tárgyilagosságomnak több oka is van, legfőképp az az üresség, amit érzek. Ha ránézek Dorkára, még inkább elcsodálkozom azon, micsoda csodája is Ő a természetnek és mekkora szerencse, hogy Ő van nekünk. Nagy segítség a léte, a kis lénye... Szörnyű. Így nagyon más sírni, mert tudom milyen érzés egy gyerek léte. Azt siratom ebben a Kicsiben, aki lehetett volna. A mi kis Legkisebbünk. Nem vagyok negatív meg pesszimista, csak látom, mi van most már minden egyes mosdóba menetelkor, tudom, hogy másfél hét alatt nem 1mm-t kellett volna nőnie. Persze, ez a természet rendje, bizonyára nem volt életképes és inkább most, mint akárhány hetesen vagy megszületve és úgy betegen, de akkor is. Egy kicsit elhittem, hogy nekünk is lehet szerencsénk, de nem. Már megszokhattam volna, hogy nekünk mindenért jobban meg kell dolgozni, fizetni. Istenem, kérlek, ne kelljen kórházba mennem, nem akarom Bóbickát itthon hagyni (nagyon anyás mostanában), és vigyázz a mi második Angyalkánkra, aki most már szinte biztos, hogy hamarosan Hozzád költözik, fel a testvérkéje mellé...:((((
2013.08.09.
Megvolt a déli ultrahang. Minden rendben, már amennyire rendben tud lenni ilyenkor valami... A baba a meglehetősen erős hét eleji vérzésemkor kiürült, nincs már nyoma méhen belül. A méhnyálkahártya 5 mm, a méh maga nincs már megnagyobbodva. Jövő héten azért még el kell menjek egy kontrollra, hogy lássa a doktorom, minden rendben zajlik-e tovább. Addigra már a menoteszt is negatív lesz. A mai nap legjobb híre tehát, hogy nem kell missed ab műtétre mennem... Tényleg jó hír, nagyon nem hiányzott volna még az is a lelkemnek. Mit is mondhatnék? Igyekszünk elfelejteni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna? Azt kellene, de nem könnyű. Mi mindent álltunk már ki, és mi mindent kell... Okkal történt mindez, tudom. És azt is tudom, hogy nem azért, hogy megtudjuk, spontán is lehetne babánk. Más oka van és majd kiderül, hogy vizsgázunk. Megkérdeztem a Doktoromat, mi ilyenkor az ajánlott pauza, és szerencsére azt mondta, ami amúgy is játszana nálunk: ezt a ciklust még várjuk meg és a következő már okés. Egyszóval most úgysem tudnék menni a Kaáliba (Boga doktor megint szabin van), ám a következőre már bejelentkezhetek. Legalább akkor ebben legyen szerencsénk...
Ma végképp elengedem a mi kis "Imponáló képletünket", legalábbis megpróbálom. Hálás vagyok, hogy van Dorkánk és nem csak a kis lényéért, hanem azért is, hogy leköti a figyelmemet és az energiáimat. Ám mikor kicsit elkalandozom, akkor belül sírok, de nagyon. Mert most már tényleg tudom, mi tud lenni két mikronnyi sejtből, milyen kis Drágaság, Boldogság, Huncutság és Gyönyörűség. Egy kis EMBER, aki a MIÉNK és aki nem születhetett meg... Most már tényleg két Angyalka szülei vagyunk...
2013.09.05.
Normál ciklus esetén már elsején meg kellett volna jönnie és telefonálhattam volna időpontért a Kaáliba. A feltételes mód nyilván egyértelművé teszi, hogy még mindig várok. Nagyon várom már, és miközben tudom, hogy várhatom, hogy egy ilyen hónap után majd 28 napra megjöjjön, mégis kicsit türelmetlen vagyok. Annyira szeretnék már menni, túlleni ezeken a vizsgálatokon és érezni, hogy haladunk... Szerdán voltunk újra Kerekítőn és volt ott egy anyuka a három hónapos kisbabájával. Olyan csöpp volt, hogy azt gondoltam, sosem volt Dorka ilyen kicsi és ilyen kis törékeny... Szívem szerint elkértem volna egy kicsit, hogy megfoghassam és érezhessem, milyen egy ilyen minit fogni újra... Nagyon szeretném már újra átélni ezt... Közben meg Dorka egyre édesebb és élvezem, hogy már egyre nagyobb és okosabb. Imádom!! De most valahogy akkor is úgy érzem, kell, hogy legyen testvére, úgy érezném igazán teljesnek az életünket...
2013.09.07.
Tegnap délután végre megjött, naná, hogy péntek délután, hogy már ne tudjak időpontot kérni... Ma reggel aztán próba-szerencse alapon felhívtam az intézetet és jupppiiii. Hycosy időpontot kaptam szeptember 17-re. Előtte nap kell telefonálnom, mert csak akkor tudják majd megmondani a másnapi műtéti beosztást. Nagyon örvendek!!!! :) (Ja, megkérdeztem csak a miheztartás végett, hogy kb. mibe fog fájni, és mivel nem kell majd kontrasztanyagot nyomatni, így megállunk 15ezerben. Nos, ennek is örvendek. A másik verzió 35 lett volna...)
2013.09.17.
Tegnap kaptam időpontot, úgyhogy ma reggel 9-re kellett mennem. Egy-egy mozzanatot azért a biztonság kedvéért megkérdeztem, mielőtt magamra öltöttem a kis műtős köntöst (mi maradhat rajtam, mi nem, már nem emlékeztem), aztán vártam. 10-ig. Mert akkor mehettem csak a műtőbe... Aztán feküdtem még negyed órát ugyanott széttárt lábakkal, mert a doktor csak akkor jött le... Addigra már jól összefagytam, tekintve, hogy kint kerek 12 fok volt és szakadó eső meg szél, bent pedig nem igazán volt fűtés. Még a vetkezdében kaptam egy Cataflam-koktélt, úgyhogy nem tudom, hogy ez is közrejátszott-e, de igencsak jól viseltem a vizsgálatot. A pesti klinikán egyszer már volt ugyebár ilyen beavatkozás és akkor rosszul lettem utána. Nagyon kellemetlen volt, rettenetesen feszített és görcsölt a hasam akkor, most viszont pár menstruációs görcstől eltekintve semmi extra. Szinte el sem hittem, mikor közölte a doktor, hogy készen is vagyunk. Nem volt több, mint három perc, de az is lehet, hogy még annyi sem. Aztán kicsit kicsüccsentem az őrzőbe, de nem igazán volt miért. Öltözés után felmentem és ott újra várakozás jött, most már a végeredményre és az elbocsátásra. 3/4 12 után mehettem be... A doktor elmondta, hogy minden frankó a méhem belsejében és a következő hónapban a 10. cn-on jöjjek vv-re és uh-ra. Nyilván előtte az első napon kell telefonálni az időpontért, illetve azért, hogy beleférünk-e tb-s keretbe vagy sem. Ha nem, akkor alapból 95ezer. A mostani vizsgálat tényleg 15 rugó lett. Ja, és B. doktor azt is mondta, hogy 1 db embrió beültetését javasolja. Ott és akkor nem mondtam neki semmit, de ezt még itthon átbeszéljük. Mi sem ikrekre hajtunk, de egyes beültetéssel felére csökken az esélyünk, hogy egy is megtapadjon... Dorka is két embrió beültetésének eredménye... Nagyon nehéz ez...Megint eszembe jutott, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha sikerül a spontán babánk...:((( Persze, tudjuk, mennyi értelme van a milettvolnaha kezdetű gondolatoknak.
Dél múlt pár perccel, mikor végeztem és kiléptem az Intézetből, addigra Dorka már itthon megebédelt és el is aludt, úgyhogy gyalog jöttem haza. Fél óra alatt hazaértem és bár esett és fújt, nem volt olyan borzasztó. Ettől függetlenül, mikor már harmadszorra csavarta ki a szél a kezemben az ernyőt, megállapítottam, hogy igenis kell nekem (és a gyerekeknek) egy kocsi, amit bármikor mobilizálhatok. Csak jussunk el odáig...
2013.10.05.
Legnagyobb meglepetésemre ma délelőtt megjött a mensesem. Alapjában ez nem lett volna érdekes, de nem gondoltam, hogy már mostanra ilyen szépen visszaáll a ciklusom 28 napra. De így lett, így még akkor frissiben telefonáltam az Intézetbe, hogy miújság van. Egyenlőre az van, hogy majdnem biztos, hogy beleférünk a tb-s keretbe (igen jó lenne anyagilag) és 14-én hétfőn mehetek reggel vv-re és 10-re uh-ra. Nahát, már itt tartunk...
2013.10.07.
Telefonáltam ismét és már a bemutatkozáskor közbeszólt Annamária, hogy tudja miért csörgök. A lényeg, beleférünk a keretbe, szóval "csak" a gyógyszereket kell majd fizetni. Remélem legalábbis, hogy lesz mit fizetni, mert kelleni fognak a gyógyszerek...
2013.10.14.
Ricsi itthon maradt és vigyázott Dorkára (vagyis az álmára), én meg fél nyolcra mentem vérvételre. Mikor hazaértem, még durmoltak javában és csak 9-kor keltek. Nekem sem lett volna baj a fél hetes kelés, ha fél 4-től fél 6-ig nem szórakoztatott volna a kisded mindenféle enni-inni-sírok műsorral, aminek a vége orrszívás és elájulás lett. Ezek után nyilván jólesett neki kilencig szundikálni...:) Gyors gyerekrendberakás után már mentem is vissza ultrahangra 10-re. Nagy csodálatomra nem is kellett sokat várni, pedig már mindenre fel voltam készülve, rengetegen voltak. A vizsgálat eredménye: a 10.cn-on 8,7mm-es endometrium és egy jobb oldalon gyönyörűen növekvő 17,4mm-es tüsző (micsoda jó kis spontán bébi alapok ezek...). A doktor azt mondta, innentől kétnaponta ultrahangoz, ami számomra azt jelenti, hogy a szerda és a péntek szinte biztos, mert leginkább szombaton már repedni fog a tüszőm, köszönhetően ennek a szépen beállt 28 napos ciklusnak. Így a legújabb időpontom most szerda 10óra15. A fagyibabákért (éves fagyasztás) most nem kellett fizetnem, azt mondta a kishölgy, hogy ilyenkor meglátják ki hogyan és hányan olvadnak fel és ha lesz tovább fagyasztandó, majd csak akkor kell az éves díjat kifizetni. Egyenlőre megmaradt harmincöt rugóm... Fél 11 után pár perccel már itthon is voltam és vittem az elsőszülöttet sétálni, az idesapja meg mehetett a robotba. Hatékonyak voltunk délelőtt...
2013.10.16.
A ma délelőtti uh eredménye: 12.ciklusnapon méhnyálkahártya 11,9 mm, tüsző 21 mm. Elég szépnek mondanám és B. doktor is úgy vélte...:) Kövi időpont péntek reggel fél 9, szerintem ott és akkor már sokkal okosabbak leszünk a továbbiakat illetően. Eddig úgy tűnik, az értékeimet tekintve rajtam nem fog múlni a fogantatás, csak és kizárólag az embriónak kell példaértékűen viselkednie. :)
2013.10.18.
Tegnap este is és ma reggel is pisiltem egy-egy jó erős pozitív ovutesztet, gondoltam, hátha szükség lesz rá. Nem lett. Merthogy az uh-n kiderült, már meg is volt az ovuláció... Kicsit meglepődtem, de nem baj. Nyálkahártya 12,9 mm, doktor mondta, menjek fel, megbeszéljük a hétfői transzfert. Ebből a megbeszélésből az lett, hogy azt mondta, hétfőn lesz a transzfer. Aztán megkérdezte, hány bébit kérünk. Mondtam, hogy kicsit hezitálok, mert jó lenne biztosabbra menni a kettővel, ám tartunk az ikrektől a koraszülés miatt. Kérdeztem, tudna-e mondani valamit, amivel erősít vagy cáfol bármit, de MEG SEM SZÓLALT... Kérdeztem, mi lesz a másik embrióval, ha a kettes fagyasztásból csak az egyiket kérjük, erre közölte, hogy ő ilyet nem mondott, hogy kettesével vannak fagyasztva... Pedig de, megnéztem a régi bejegyzésben. De nem azt kérdeztem, hogy mit mondott, hanem hogy mi lesz a másikkal. Semmi válasz. Láttam, hogy teljesen parttalan ez a "beszélgetés", úgyhogy mondtam, legyen egy embrió. Ő pedig azonnal rávéste a papíromra és jól bekarikázta, mintha osztálynaplóba írt volna be egy giga nagy karót. Aztán megkaptam a gyógyszer-ukászt írásban és elköszönt. A recepción megkérdeztem a hölgyet, hogy az esti adag utro-t már mától el kell-e kezdjem, erre azt válaszolta, hogy úgy csináljak, ahogy a doktor úrral megbeszéltük. Mondtam, hogy a doktor úrral ma speciel semmit nem lehet megbeszélni, a gyógyszereket pláne nem. Csak lesett egyet, aztán azt mondta, kezdjem el nyugodtan... Értem, hogy tb-s vagyok most, meg értem, hogy túlhajszolt az orvos, de ennyi erővel a száz rugómért is ugyanúgy magamra maradtam volna a kérdéseimmel... Mindenesetre jól fölpöcköltem az agyamat. A lényeg, hogy holnap délelőtt kell hívnom őket újra, hogy hétfőn hányra menjek. Persze ez majd csak azután, ha a hétfő reggel 3/4 8-as telefonom alkalmával elmondják, hogy szépen fejlődik a kiolvasztott babácska...
2013.10.20.
Tegnap délelőtt többször is telefonáltam, de a vége az lett, hogy próbálkozzak ma reggel újra. Végül aztán megszületett az időpont: hétfő 14 óra. Eddig nem érdekelt annyira a dolog, de most már tényleg kezdek izgulni kicsit és kezdem beleélni magam. Dorka holnap lesz másfél éves, hihetetlen, hogy a másfélszülinapját már négyesben töltjük majd... Nagyon várom már!!! :)
2013.10.21.
Reggel nyolc és negyed 11 között négyszer telefonáltam (valójában többször, de csak ennyiszer tudtam bárkivel is beszélni), mert mindig hol fél óra, hol húsz perc türelmet kértek. Aztán az utolsó hívás alkalmával kapcsolták végre a biológust, aki a következőt mondta: "Sajnálom Mónika, de elmarad a beültetés. Sajnos nem sikerült egyik embriónak sem túlélnie a kiolvasztást." Nem is tudom, mit mondtam erre, mert nem igazán kaptam szikrát... A következő pillanatban már újra a recepciós hölgy volt a telefonban és kérdezte, hogy kifizetném-e a vizsgálatokat, mert akkor nem menne el a tb-s alkalmunk és hamar kezdhetnénk újra, ám ha maradunk a tb-s verziónál, akkor minimum három hónap múlva indulhatunk csak. Mondtam, hogy ne haragudjon, de most nem bírom ezt higgadtan átgondolni, meg a párommal is meg kell beszélnem és egyáltalán, ÚRISTEN, HOGY TÖRTÉNHET EZ VELÜNK????!!!! Csak ültem a telefonnal a kezemben és nem bírtam elhinni, hogy hat embrióból 0, azaz nulla élte túl... Pedig azt mondják, micsoda remek módszerrel és aránnyal dolgoznak itt és erre... Még órákkal a történtek után sem bírok magamhoz térni. Annyira készültünk erre a napra, már több, mint fél éve... Nem tudom még, hogyan lesz tovább.
Dorka ma, épp ma másfél éves. Hittem, hogy ez nap még inkább különleges lesz. Nagyon nehéz most, igyekszem azt értékelni, amink/akink van. Pedig direkt már tegnap este sütöttem sütit mára, a kis házi ünnepségünkre, mondván, hogy a beülti után úgyis feküdnöm kell majd. Hát nem kell...
Valaki nem akarja, hogy Kisbóbitának testvére legyen... 7 embriót veszítettünk el röpke három hónap alatt... Lehet, hogy valamit nem jól csinálunk, vagy egyszerűen csak nem érdemeljük meg? Nem tudom. Nem tudom, hogyan tovább, egyenlőre nem bírok újra szurikra és hormonokra gondolni. Ami biztos, hogy ennek a projektnek végképp vége, úgyhogy már nem érdemes vázlatként írnom. Mérhetetlenül szomorú vagyok :((((
