Mondom neki többször is, hogy Kisbaba, de már nem az, nagyon nem. Kislány már, minden ízében, már nincs benne semmi babás.
Magassága 80 cm körül van, súlya kereken 12 kg. Nem volt és nem is lesz magas kislány, de mitől is lenne. Apa sem egy égimeszelő a maga 178cm-ével, én meg erős 160 vagyok, csak azért nem én voltam utolsó a tornasorban, mert volt egy még minibb osztálytársam, aki felnőtt korára 150cm lett. És Dorka még szép is. Sokan mondják, hogy egyre kisebb az orrocskája fölött levő értágulat, de nekünk nem tűnik fel és az is lehet, hogy arca nő, ezért látszik kisebbnek. Mindenesetre mi észre sem vesszük, hogy van. Annál inkább Dorka, aki mostanában felfedezte ezt a kis szépségpöttyöt magán a tükörben és előfordul, hogy piszkálja is kicsit. Szólok neki, hogy ne tegye, félek, hogy belekap vagy mittudomén, azt se tudjuk, mi történhetne egyáltalán, de ne tegye. Amúgy imádja nézegetni magát a tükörben, öltözés után gyakran megnézi magát, hogy mennyire csinos, és sűrűn előfordul, hogy ha elkezd nyafogni (urambocsá' hisztizni), akkor odafut a tükörhöz és megnézi, hogy is néz ki az arca, amikor hunyorogva nyávog :) Na, ez nagyon vicces tud lenni számunkra, persze mindig visszatartjuk a röhögésünket.
Jó kis mozgásigénye van, továbbra is imád a szétszedett babakocsijával az utcán futkosni, lépcsőzni, és ha nem sikerül az időjárás miatt lemennünk, akkor itthon ugrál és rohangál. Tegnap pl. hol az apjával, hol velem kellett kézenfutva loholni a lakásban fel s alá, miközben lihegve kiabálta, hogy "putááá-putáááá!!!!" (futás-futás). Már tud páros lábbal ugrálni, imád pörögni, monda közben, hogy "kobe-kobe" (körbe-körbe) és nagyon nevet, mert elszédül és fenékre tottyan. Apjától minden este kéri már, hogy vegye ölbe fürdés után és úgy forognak. Dorka pedig mondja, hogy "Zsipp-zsupp". Nagyon szereti a mozgásos mondókákat, pláne a röptetős, leborítós, hirtelen mozdulatokkal tarkított versikéket.
Az étkezése nem nagyon változott, többnyire mindent megeszik, az étvágya viszont csökkent valamelyest, kevesebbel is beéri. Reggel és este továbbra is issza a két deci Junior italát és továbbra is cumisüvegből (nem tudom, ez mennyire gáz, de nem érdekel). Érdekes, hogy minden, amit mond, többé-kevésbé érthető más számára is, mert úgy mondja, de a fenti italra nem mondja sem azt, hogy tej, sem nem tejecske sem. A tej cumisüvegben Dorkának "Gede". Hogy ez honnan jött neki, fogalmunk sincs, de következetesen és egyértelműen ezt a szót használja rá. Nagyon szereti most az almát és a mandarint, utóbbira ma már mondta is, hogy "minom" (finom), továbbra is csúszik a gyümölcsjoghurt is, a tejpépet mostanában hanyagoljuk (nem mintha baja lenne vele), és a napokban kétszer is becsúszott egy-egy Cserpes rudi uzsonnára. Ezt az egyet vagyok hajlandó adni neki, mert ezen legalább valóban étcsoki bevonat van, nem valami kakaós bevonómassza. Olyan édes volt, mikor odanyújtottam neki, hogy harapjon... Furcsán és huncutul vigyorgott, mintha rosszaságot csinálna és úgy kellett biztatnom, hogy egye bátran. Látszik, hogy nem sok édességet eszik. De nagyon ízlett neki :)
Egyre ügyesebben rakja a kirakót és a puzzle-t, ügyesen mutatja az állatokat, tárgyakat a könyvekben és most már nem csak úgy, ha mi kérjük, hogy mutassa meg, melyik az x vagy y, hanem már arra kérjük, monda el, kik vannak az adott oldalon. Rájuk mutat és mondja. És ez fantasztikus. A legnagyobb királyság azonban az autózás, ahogy ez minden rendes lánynál lenni szokott. Hozza a kisautóit és le kell ülni vele gurigázni. Máskor a kanapé karfáját használja autópályának és azon görgeti le a "kami"-t (kamion), az "aaautóóó"-t és az "ááákopte"-t (helikopter). Minden kap puszit, cuppanósat, még a könyvben a sajt is, csak mert azt mondtuk neki, hogy az "egíííke" (egérke) nagyon szereti. Ha pedig szereti, akkor kap puszit. Mi, egyszerű halandó emberek csak olyan puszit kapunk néha, ami csak érintőleges, cuppanni nem cuppan. Sosem. A bolhás ebek, macskák, autók, pacik azok cuppanóst érdemelnek.
Alvása rapszódikus. Két napja pl. egyáltalán nem kellett átmennem egész éjjel. Bár hallottam két alkalommal is, hogy kicsit felnyöszörgött, de szépen visszaaludt és nem hívott, csak 7 előtt kevéssel. Máskor meg akár négyszer is kel, inni kér, nyafog, álmában beszél, volt hogy azt mondta: "papika" (paprika)... Legtöbbször viszont úgy megyek be, hogy ül az ágyban és mondja, hogy "menni-menni". Sosem veszem ki a kiságyból éjjel már, mindig csak megsimogatom és elfektetem, Ő pedig alszik tovább szépen. Elalvás is egyre ügyesebben megy neki egyedül, a lényeg, hogy vaksötét legyen a szobában, mert egy minimális fény is huncutkodásra készteti. Sötétben viszont nem lát semmit, így nincs értelme produkciózni a kiságyban. Szerencsére nem fél. Most már a szivacsot is ritkán terítem csak le, szimplán csak lefekszem kicsit a szőnyegre, elköszönök Tőle és megkérem, hogy aludjon szépen, vigyázzon a kutyusokra. És megteszi. Manapság már nem nagyon tart tovább az "altatási procedúra" 10 percnél, sőt, legtöbbször úgy jövök ki a szobából, hogy még nem alszik teljesen. Nagyon nagy segítség ez már, de hát a nagylányok így alszanak, sőt még ígyebb, de már ez is nagy dolog nálunk. Apropó kutyák: a két alvótárs Danny és Kutya. Két plüss jószág, akik jobbról-balról támogatják a szendergést. Így alakult, már szokássá vált, örülök, hogy így van, már nincs szüksége ilyenkor a könyökömre. Nappal viszont még igen, bármikor megjelenik és mutogat rám, mondja, hogy "köne" (könyöke) és akkor kéri, hogy nyújtsam oda neki, hadd piszkálja kicsit. Erről és az ujjszopásról nem bír egyenlőre lejönni, bár nem is erőltetem a leszoktatást.
Ami érdekes, hogy pár hete még simán bejelentette folyton, hogy "pisi" meg "kaki", most nem szól sosem. Nem tudom, hogy ez miért van. Pedig mindig jól megdicsértük, hogy szólt (bár mindig csak utólag, de már ez is remek), ám most mégsem mondja. Mindegy is. Csak érdekes.
Ami pedig a legszuperebb Dorkánál, az a kommunikációs fejlődése. Túlzás nélkül mondható, hogy szinte naponta dob be valami új szót is mindent, de mindent próbál utánozni, ami megtetszik neki. Szinte nincs olyan neki intézett mondatom, amiből ne ragadna ki egy szót és mondaná utánam. És ha nevetve közlöm vele, hogy olyan mint egy kis papagáj, akkor persze mondja is, hogy "papagáj". Hozza a vezetékes telefont és mondja, hogy "Kati", majd nyújtja felém a készüléket, jelezve, hogy hívjuk fel. Odaáll a laptop elé és mutogat, hogy "mama-papa", azaz hívjuk őket Skype-on. Minden családtagot és általa ismert ismerőst a nevén nevez, egyedül a Kati mamát szólítja úgy, hogy "Katipa", nem tudjuk miért, a többieket szépen ejti, annyi, hogy a Csilla még "Tijja". A legtöbb kisfiú elsőre "Ádám", aztán már "Barni" és "Oivé", ahogy amúgy is nevezik őket. Fészbúkon még múltkor megmutattam neki, hogy "Nézd, Ő a Véda", ma pedig rámutatott egy mai, másik képre és mondta, hogy "Béda". Meg "Mia". Én meg csak kamilláztam. Mert mindent megjegyez. Ha nem szeretne valamit vagy nem kér már az ételből, akkor rázza a fejét és azt mondja: "tobbet" (többet), értsd: ne többet, legyen az egy vers, ének, bármilyen tevékenység vagy ebéd.
Egy három nappal ezelőtti párbeszéd:
-Menjünk ebédelni?
-Tobbet! (ne menjünk)
-Menjünk inkább aludni?
-Tobbet! (ne menjünk)
-Akkor mit szeretnél?
-Aaaautóóóóóót!!!!
:)
Tudja, mikor mi következik, közli, hova szeretne menni, pl. séta közben húz a könyvtár felé és mondja, hogy "Kekitö" (menjünk Kerekítőre) és azonnal emlegetni kezdi "Zsuzsi"-t is. Tudja, hogy a Mama, Papa és a Dédi "Kani"-n (Kanizsán) laknak; hogy mi sosem felejtjük el a vitamint megenni, mert minden étkezés végén szól, hogy "bíííta" (vitamin), akkor is, ha már kapott; ha szeretne valamit, akkor azt mondja: "kéjeb" (kérem) és ha jó passzban van és eleget nógatom, azt is mondja, hogy "léccije" (légyszíves). Megköszönni bármit csak akkor, ha előtte mi is megtettük és akkor Ő is mondja, hogy "kötipiti" (köszönöm szépen) :). Induláskor megy a gardrób felé és hozza a "cípó"-t és a "csimmát" is. Este kéri Apától, hogy "buzu" (furulyázzon), aztán egyre többször pár pillanat múlva elkezdi rázni a fejét, fintorog és mondja, hogy "tobbet, tobbet"! Hozzátenném, Apa nem tud furulyázni...Kedvenc meséi a "Bídzsi" (Miss BG), a "Maaajaaaa" és az "Aaaautóóó" (Verdák első rész), napi szinten téma "Míná" (Villám), "Szezi" (Sally) és "Cimi" (Cimbi). Nagyon szereti "Töpapa"-t és "Töpillya"-t (a teszkós dominókkal játszik este a kádban Ricsivel), valamint favorit "Mini" (Minnie egér) is. Vannak már olyan dalocskák és mondókák, amiket ha elkezdjük és valahol megállunk benne, akkor a következő szót Ő mondja. Többek között ilyen a Mókuska-mókuska, a Zsipp-zsupp kenderzsupp és a Hinta-palinta kezdetű dalocskák. Ő maga pedig egy igazi "ótojá" (okostojás). ☺
Minden korszaknak megvan a maga szépsége, de ez fergeteges. És mi lesz még később... Percenként tudok elámulni, rácsodálkozni és újra meg újra beleszeretni a kislányomba... Édes, okos, huncut KISLÁNY, aki folyton elbűvöl minket valami új tudományával. Ezt nem lehet sem megszokni, sem megunni. És ez olyan szuper, mint semmi más a világon... Annyira szeretjük Őt már 19 hónapja...
 |
| Anya hajgumijával hajában |
 |
| A lazák így nézik a tévét |
 |
| Dorka és "Kami" (kamion) |
