Szemészet és az 1 hós tanácsadás

Angyalkával szerda délutánra voltunk visszarendelve a Szent Imre úti rendelő szemészetére, mert a két héttel ezelőtti vizsgálatkor a doktornő még éretlennek talált bizonyos dolgokat, így reméltük, hogy mostanra már minden megfelelő lesz.

Naná, hogy már a folyosón kijött a könnyem a békésen alvó lánykám feje fölött, mert már azon aggódtam előre, hogy megint kiterpesztik a szemét azzal a kicsi rugós izével és hogy az mennyire nem lesz Neki jó... Bár 3-ra volt időpontunk, a várakozók számából gyorsan megítéltük, hogy nem fogunk olyan gyorsan végezni, mint a múltkor. Három után pár perccel kijött az asszisztens hölgy és behívott minket, hogy Dorka megkaphassa a 20 perc után ható pupillatágítót, majd a cseppentés után megkért, hogy kint várjunk. A doktornő még ott sem volt, csak jó 10 perc múltán érkezett meg és akkor kezdtek beszállingózni az emberek a rendelőjébe. Már 4 óra volt, amikor mi még a folyosón várakoztunk és csak reméltem, hogy az a szar szemcsepp hosszabb ideig is tágan tartja Dorottya pupilláit és nem kell újra cseppenteni... Negyed 5 körül kijött a doktornő az asszisztenssel és behívtak minket a múltkori vizsgáló helyiségbe. Az asszisztens hölgy még meg is erősítette az iménti gondolatomat egy "Reméljük, még nem szűkült vissza!" mondattal, mire közöltem is félhangosan, hogy "hát azt én is nagyon remélem!!" Hála az égnek Dorka szeme már nőtt annyit az elmúlt két hétben, hogy a kis terpesztő kínzóeszközt nem kellett bevetni és a jobb szemét pár pillanat alatt meg is tudta nézni a doktornő. A bal szemét kinyitva viszont közölte, hogy ebben sajnos nem elég tág a pupilla (Ricsi még látta is, hogy cseppentéskor egy csomó lötty mellément), úgyhogy újra kellett cseppenteni.... Újabb fél óra várakozás... Már kezdtünk nagyon idegesek lenni és hálát adtam az égnek, hogy épp azelőtt etettem meg a leányt, mielőtt indultunk. Az újabb cseppentésnek meglett a hatása és végre közel öt óra magasságában úgy jöhettünk el a szemészetről, hogy a papírunk (és az orvos szerint is) minden rendben van Dorottyka szemével. Mivel még mindig váladékozik az itthoni cseppentgetések ellenére, Ricsi megkérdezte, mit tegyünk a továbbiakban. Az utasítás szerint a kövi két hétben még folytatni kell a cseppentést, aztán ha nem javul, már kaptunk is egy előjegyzett időpontot június 12-re könnycsatorna átmosásra. Nagyon nem örülnék, ha erre kerülne sor, úgyhogy csöppentgetek majd rendesen Aranykámnak... Ja és persze a várakozást és majdnem a teljes vizsgálatot is végigaludta...

Az újabb orvosvizitre csütörtök délelőtt került sor, amikor is tanácsadásra voltunk hivatalosak. Ez a 10-12 közötti időszak, meg egyáltalán az időre valahova menés mindig egy kis stresszforrás nekem. Mivel Dorka igény szerint táplálkozik, így állandóan azon kell sakkoznom, hogy ha ekkor eszik, akkor kb. a következő evés akkor lesz, de az nem jó, mert vagy elkésünk, vagy épp teli gyomorral fogják összeforgatni a kis testét és mindent visszahány. Ha egy mód van rá, akkor pedig máshol nem akarom megetetni egyenlőre, mint itthon, szóval húú, okoz azért ez fejtörést. Végül ezt most kis ébresztéssel és egy rapid 40 ml bedobásával oldottam meg, aztán mentünk Klári nénihez. Egyetlen fiúcska volt előttünk és mikor kivettem Dorkát a kocsiból, a kisfiú már mehetett is be, úgyhogy mikor ők kijöttek, én még vígan vakartam ki a lányomat a frissen telekakilt pelusából, szóval pár pillanatot várni kellett ránk. Aztán nagy boci szemekkel nézelődve elfeküdt Kincsem a vizsgálóasztalon és nyugisan tűrte, ahogy a doktornéni vizsgálgatja. Megkérdezte az orvos, hogy mindig ilyen nagy-e a pocakja a gyereknek, mire én közöltem, hogy igen, erre ő azt mondja, hogy majd úgyis megyünk ultrahangra, ott majd megnézik... Jól belémvágta az ideget, hogy akkor most mi a baja a gyereknek?! Aztán miután Dorka a hírre lepisilte az eldobható alátétet és a védőnő rátette a mérlegre tiszta súlyt mérni, a doktornő elámult. A lányunk alatt 3900 g-ot mutatott a mérleg.. Erre a doktornő közölte, hogy most már tisztán érti, miért ekkora Dorka pocakja  Aztán mikor a védőnéni megmérte a lánykám hosszát és közölte, hogy 55 (!) cm, Klári doktornéni azt mondta, hogy nem látná, nem hinné el, hogy a Csöppem egy hónap alatt 8 cm-t nőtt és gyakorlatilag a születési súlya felét még magára szedte! Erre a hírre Dorka újra lebrunnyantotta a vizsgálóasztalt, majd elégedetten nézelődött tovább. A védőnéni megmérte továbbá a fejecskéjét és a pocakját is, majd kitöltötte a múltkori egy hós státuszos részt is a kiskönyvben. Azt meg is jegyezték a doktornővel, hogy Dorottya biztosan nagyon jól érzi magát idekint, ha ilyen szépen gyarapodik, illetve biztosan van bőven tejem is, hogy ha ennyit pisil... Mondtam, hogy mindkét témában nagyon igyekszünk. Legközelebb 2-3 hét múlva megyünk újra.

Újabb orvoslátogatás jövő csütörtökön lesz esedékes, akkor csípő és hasi uh-ra megyünk...

És végül egy kép arról a szenvedélyről, ahogy a lányom a vizsgálatokat viselte: