Mert hát ugye tegnap május 31-e volt. Reggel már úgy ébredtem, hogy ha bele tartoztam volna abba a pár százalékba, amibe persze nem, akkor ma kellene szülnöm.. Belegondoltam, hogy múlt csütörtökön 55 cm-t, illetve mi itthon kedden 3920g-os tiszta, éhgyomros súlyt mértünk, így úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy olyan nagy baj, hogy úgy alakult minden, ahogy.
Délután 13.20-ra volt időpontunk a kórház Központi Röntgenébe, ami szintén okozta a fejtörést etetés szempontjából. Szép dolog az igény szerinti táplálás, de ha időre kell menni valahova, akkor nem olyan vicces. Az a helyzet, hogy ilyenkor sakkozni és akár kicsit rafkózni is kell, hogy ne túl későn és ne túl korán etessek, ráadásul itt még az is fennállt, hogy túl teli hassal sem menni Dorkával, nehogy kihányassanak vele mindent az esetleges hasnyomkodással. Apa időben hazaért, így a lányka beült a hordozóba, majd elindultunk. Mikor megérkeztünk, nagy meglepetésre épp Editék, a kórházi szobatársam és kislánya jöttek ki az ultrahangos helyiségből, s mivel nekünk még várakozni kellett, jól megmustrálgattuk egymás babáit. Nóri is nagyot nőtt már és felfedeztem, hogy neki is vannak pici hörcsögzacsik a pofiján- nagyon édi kislány!
Aztán egy ikres családdal együtt minket is beszólítottak a helyiségbe és miután Dorkát deréktól lefelé megszabadítottam mindentől, oldalsó helyzetben befektettem abba a kipárnázott készségbe, ahol a doktorbácsi egy jó adag hideg uh zselét nyomott a csípőjére és átnézte a babát. Ezután fordulás és a másik oldal jött. A gyerekem az egészet egyetlen hang nélkül tűrte... Ez nagyon örvendetes és mondták persze itt is, hogy "jaj, milyen nyugodt baba!" Ja - mondom, az! Azt persze, hogy itthon attól sikítófrászt kap, ha a nedves popsitörlő kendő nincs neki egy percig előmelegítve, azt nem látja senki! Rájöttünk már, hogy jól csinálja a kiscsaj, kifelé játsza a jókislányt, a raplis énjét itthonra tartogatja... De persze nincs ezzel semmi baj!
De persze nincs ezzel semmi baj!
A lényeg, hogy az ultrahangon minden rendben talált az illetékes és ezt írásban is megkaptuk. Ezt követően még elmentünk gyorsan bevásárolni és a postára, hogy Hannának feladjuk a névnapi ajándékát, egy echte Bogyó és Babócás pólót, aminek a mai napi fotók alapján nagyon örült!
Még egyszer Isten éltessen Kicsi Hannánk! 
A naptár pedig még mindig bővelkedik vizsgálatokban, amik majd az elkövetkező két hónapban aktuálisak lesznek, tekintettel Dorottya koraszülött mivoltára. Lesz jönni-menni való a továbbiakban is, de egyet megint ki tudtunk pipálni és szerencsére jó eredménnyel..
Nagyon stramm baba Dorottya .. igazi jó kislányos arca kívül, otthon a rapli, de imádjuk őket ... mennyi eszük van már most és milyen kis rafkósak :))) Drága BóbiAnya, felkötheted a gatyádat apával együtt :)))
VálaszTörlésMár most igazi NŐ Dorka :)))
VálaszTörlésJaja, csajok, már most bőven rafkós! :)
VálaszTörlés