7 hetes a lánykánk

Lám, már itt tartunk. S bár minden nap azt érzem, hogy csak úgy repül az idő és minden nap egyforma, valójában mégsem. Dorottya napról-napra fejlődik, szépül, okosodik és mutatja meg újabb és újabb arcát. Még én is, aki a nap szinte 24 órájában látom, rá bírok csodálkozni egy-egy pillanatban, hogy mennyit változott azóta, mióta először megláttam. 

Kedden este 4200g-ot mértünk tiszta súlyra nála, hossza jelenleg ismeretlen (most már tényleg veszek a szomszéd házban levő rövidárus csajnál ilyen szabó-varró centit...). Ettől függetlenül is látjuk, hogy megint nyúlott. Új tevékenysége is van, ez pedig a nyelvöltögetés. A héten kezdte el csinálni, amire először azt gondoltam, hogy valami zavarhatja a szájában, pl. hólyag, de mivel nem láttam benne semmit, utánaolvastunk és kiderült, hogy ez tök normális dolog. Egyszerűen csak felfedezte, hogy van nyelve. Pár napja pedig még olyan is volt, hogy ApaBóbita pólójára csorgatta az eddig nemlétező nyálát. Mára ez odáig ment, hogy már igazi buborékokat fúj a nyálából...

Aztán ami még sokat változott, az az arca. Különösképpen akkor látszik, mikor ébren van és nézelődik. Ilyenkor nagyra nyitja a szemeit, amikről korábban úgy véltem, hogy nem igazán nagyok, és csak figyel. Olyan tiszta és nyílt ilyenkor a tekintete, hogy el bírok benne veszni. Csak nézem Őt és nem tudok vele betelni, annyira bájos... Ezekben a pillanatok teljesen elfelejtem azt a momentumot, ami a legnagyobb változás Dorkánál: a viselkedése és alvási szokásai.

Az első két hétben simán megállapítottam, hogy a mi lányunk egy angyal és kész, nincs mit szépíteni. Eszik, alszik, pisil, kakil, egyszóval a megtestesült mintagyerek. Aztán szépen lassan kiderült, hogy egy óvatlan pillanatban, amikor nem néztem rá, beleköltözött egy kis démon, aki egy mini-szörnyeteget csinált a gyerekemből... 

A kedd és szerda éjszakát direkt nem írtam meg, mert nem akartam elkiabálni, kiderült, joggal. Történt ugyanis, hogy pl. evett Dorka este fél 10-kor és legközelebb hajnali négykor, majd 9-kor. Előző este szintén kihúzott öt órát két evés között és aludt is szépen eközben. Ekkor elkezdtem reménykedni, hogy most kezdünk kicsit átállni és talán majd hamarosan át is alussza az éjszakát. Mint kiderült, ezen a két estén előre lealudta a következő napokat is... A múlt éjjel pl. 3 órát aludtunk mindketten (mármint Dorka és én)... Az eddig napközben nyugodt kislányom reggel nyolctól egyfolytában sirdogál és nyűgösködik kb. fél 2-ig, addig csak perceket alszik, majd az akkortáji evésnél végre elalszik illetve bólogat még séta közben, majd az esti fürdés-vacsi után megint kikészít minket. Ez megy kb. éjjel fél egy-fél kettőig, onnantól van egy kis nyugi. Bár persze addig eszik még 2 és 5 óra körül, de közben legalább alszik. Ennyi. Tény, hogy engem is kiborít ez a hol ilyen-hol olyan agyatlan időjárás, de akkor is. Ráadásul elkezdte azt is, hogy amint leér a kiságyba a feneke, azonnal ordít. Sokszor persze a nehezebben kakilás is gond, főként délelőtt, akkor húzza magát nagyon. Ilyenkor próbálok segíteni neki, ahogy tudok, ennek köszönhetően folyton mellette vagyok és előfordul, hogy fél kettő körül kerül le rólam a pizsi és kerül fel a melegítő... Néha még enni-inni sincs "időm". Persze, mindenkinek arra van, amire akarja, de most látom csak, hogy tényleg van olyan, hogy nem bír az ember semmit csinálni egy folyton nyűgösködő és síró gyerek mellett. Ez a hét annyira kikészített már fizikailag és szellemileg egyaránt, hogy arany kis csillagomnak még egy megruházást is kilátásba helyeztem péntek délben, pedig tudom, hogy nem tehet semmiről... Utána még a gondolatért is szégyelltem magam, de akkor már ott tartottam, hogy észrevettem, amint remeg a kezem az éhségtől és a fáradtságtól. Ha ettől szar vagyok, hát legyek, de vállalom még a gondolataimat is. 

Közben persze voltak vicces dolgok is, mint például a kakilós-bosszúállós este és még sok-sok édes pillanat, amiket ez a kicsi lányka okoz nekünk. Főként azt szeretem, amikor eszik és utána akkorákat nyújtózik, mintha egész nap aludt volna. Irgalmatlan arcokat tud vágni, meg tudnám zabálni érte! Sőt, meg is szoktam tenni! Édes minden egyes falat, amit lecsippentek Belőle! 

Péntek reggelre kifakadt a BCG oltása is, de amikor észrevettem, már be is forrt a teteje... Bámulatos, milyen gyorsan regenerálódnak ezek a pici gyerekek! Még így is elég csúnya a seb, de a lényeg, hogy majd elmúlik és valószínűleg nem kell újat kapnia később.

Azért a héten születtek még képek erről a mi kis Falatka-Dorkánkról: