2 hónapos múlt...

...csütörtökön a Csöppem. Apa szerint "szigorúan véve két hónapja vagy anyuka". Na ja. Anyuka. Még mindig csak ízlelgetem ezt a szót, legalábbis azt a részét, hogy a jelentését illetve értelmét magamra vegyem. Naponta kismilliószor hangzik el a számból, hogy "Itt van Anya, DorkámKincsem!", és valójában csak mostanában kezdem tényleg elhinni. 

Megint egyre többet pityergek, de ez már nem olyan, mint az elején. Van, hogy egy nap kétszer-háromszor is könnyek dőlnek a szemembe, mikor a karomban tartom és bámulom a lánykánkat, mert azt gondolom, hogy ennél szebb valamit, amit épp akkor bámulok, ember nem hozhat létre. Amikor néz a nagy szemeivel vagy csak alszik, vagy épp nyújtózkodik (amit imádok!), mintha valaki belemarkolna a szívembe, mintha túlcsordulna a boldogságtól.. Ezt szerintem csak az tudja milyen érzés, aki ANYA. Érzelgős és nyálas lettem, mint amilyen nem voltam és nem is akartam lenni. Ez a "Ribizli" (Apa így hívja, mikor Dorka nyekereg.. aki tudja, minek a becézése a ribizli, örüljön, aki nem, az higgye, hogy gyümölcs..) Bár látom a realitásokat és tudom, hogy léteznek a világon még szép babák, de kicsit azért elfogult lettem. Nem mondom, hogy az én gyerekem a legszebb és legokosabb a világon, de toppos, az ziher. Persze kétségek vannak, amiket remélem, hogy a mai koponya-ultrahangon sikerül eloszlatnia a korás-doktornőnek, legalábbis örülnék, ha rendet tenne a fejemben és szakembertől kaphatnék infókat a lányom általános mibenlétéről, nem pedig az internetről kellene összeollóznom a hülyeségeket.

Tudom, hogy minden gyerek más és nem szabad hasonlítgatni, az ember ennek ellenére akaratlanul is megteszi. Figyelem Dorkát és a tevékenységeit és mindig bizonytalan vagyok, hogy jól van-e ez vagy az úgy, ahogy. A hasonfekve kinyomás, a figyelme, a mosolytalansága. 

Frissítés: szombat reggel van (tegnap a fenti sorig futotta csak). Pénteken végre megvolt a koponya ultrahang is. Szerencsére sejtésünk beigazolódott és Gál doktornő végezte a vizsgálatot. Olyan kedves és végtelenül aranyos doktornéni... Elvette a papírjainkat, majd a lánykához fordult és azt mondta: " Na, gyere Dorcika, megnézzük a kis buksidat!" Csak halkan teszem hozzá, sem a gyerekorvos, sem a védőnő nem szólította még nevén a gyerekemet, nemhogy még becézze is... Szóval átnézte ultrahanggal a koponyáját, amit "Dorcika" némán, nézegetve tűrt, majd azt mondta, hogy olyan szép és tökéletes a kéregállomány meg minden, hogy ő azt mondja, hogy vissza sem kellene jönnünk kontrollra, mert a kép alapján meg nem mondaná, hogy koraszülött baba leletét látja, annyira fejlett mindene. Ám mivel végtelenül kedves, felajánlotta, hogy azért ha gondoljuk, akkor nagyon szívesen megnézi félévesen Dorkát, előbb feleslegesnek tartja. Mondtuk is, hogy köszönettel élnénk a vizsgálat lehetőségével, úgyis jövünk majd kora-kontrollra is akkortájt, mindemellett pedig mégiscsak megnyugvás lenne. Aztán megkérdeztük, hogy akkor most hogy is tekintsük Dorottykát minden tekintetben, 9 hetesnek vagy csak háromnak. Azt mondta, hogy ő azért koraszülött, de nem az a nagyon klasszik (azért tök nagy a difi egy 24 hetes és egy 36 hetes koraszülött között és az intervallum azért elég tág), de kb. azt mondhatjuk, hogy valahol az egy és a két hónapos kor között van most Dorka fejlettségi szintje. Azt is mondta, hogy tudja ő, hogy nagyon nehéz nem hasonlítgatni más, hasonlókorú gyerekéhez, de mivel mindenki más és mi lánykánk korábban is született, ezt próbáljuk meg csak az ő kis tempóját figyelni. És ezt is tesszük, illetve teszem én innentől. Valahogy úgy éreztem, hogy most kaptam igazán választ (bár eddig is mondta ezt mindenki körülöttem), mert ezt egy szakember mondta. Mit szakember?! Gál doktornő mondta, ami pedig végképp megerősítés!

Valahogy mintha másként is látnám most a lánykát és kinyílt a szemem. Látom, hogy milyen erős, hogy tartja magát hason fekve, ha akarja (mert már látom, hogy ha akarja, akkor megy neki!) és milyen okosan tud vizslatni. Ezt eddig is láttam, meg az összes többit is, de tegnap óta még inkább. És azt is, hogy még tegnap óta is szépült...

Péntek délután anya is megérkezett! Olyan aranyos volt, felült a buszra délelőtt, elment Pestig, ott pedig átszállt a győri buszra és eljött hozzánk! (Balkáni állapotok vannak, ami a Kanizsa-Győr vonalat illeti...) Olyan, mintha anno el sem ment volna. Nagyon jó, hogy megint itt van és ő látja igazán, hogy Dorka mennyit változott. Azt mondja, hogy olyan igazi kis keményhúsú baba és nagyon erős. Beszélget vele, öltözteti, nyakat hintőporoz (a tokarésekben Aranykám nagyon izzad) és egyáltalán. Mintha mindig is itt lett volna. Olyan jó, hogy megint itt van! Dorka pedig tűri és mintha anyuval türelmesebb lenne, mint velem. Nem hiába, anyu nagyon ért ehhez... Hálás vagyok, hogy itt van és úgy látszik Dorka is az volt, mert este 11-kor evett és aztán csak ma reggel fél 6-kor! És nem azért, mert éheztettem... Hason végigaludta szinte az éjszakát, legalábbis nekem ez már jóformán az a kategória. Mindenesetre én úgy ébredtem, ahogy letettem a fejemet... 

Amúgy ApaBóbitától kapott a babám a két hós fordulónapra egy új barátot, aki szemmel láthatóan nagyon tetszik Dorkának. Nem gondoltam, hogy kapjon bármit is, de Apa hazajött ezzel a Tigrissel, mi pedig nem bántuk, mert nagyon puha és aranyos jószág. Már ilyenje is van.

Szóval Dorka két hónapos, ügyes, okos és szép kislány, akit már egyre jobban kiismerünk és egyre könnyebben kezeljük az esetleges problémáit. Reméljük, hogy mindezt Ő is így látja! Ja, és ma nem mellesleg még 9 hetes is..

Reggeli csendélet az új hálózsákkal: