A 8. hét

Ezen a héten is kijutott mindenféle dolog, nem mindig a legjobbak..

Kedden délutánra volt időpontunk a szemészetre könnycsatorna átmosásra. Ez ugye abból adódott, hogy már hazaérkezésünk óta Dorka bal szeme elég váladékos volt, amit először anyatejjel próbáltunk orvosolni, aztán jött a szemcsepp is. A múltkori szemészeti vizsgálaton a doktornő azt mondta, hogy használjuk még a cseppet két hétig, és ha nem nem múlik jöjjünk vissza átmosásra június 12-én. Csepegtettem is szorgalmasan, szerettem volna megúszni, hogy a lánykát megríkassák, és szépen javult is a kis szeme. Múlt szerdán kapott cseppeket utoljára és azóta nem jött vissza váladékozás. Mivel azonban szerettük volna ha szakember látja, így elmentünk a keddi időpontunkra a biztonság kedvéért. Mondanom sem kell, én már a folyosón elsírtam magam attól, hogy bevitt egy másik doktornő egy másik babát a kezelőbe.. Ricsi nyugtatott, hogy szerinte Dorkának nem lesz semmi ilyesmiben része és szerencsére igaza lett! A doktornő megnézte Dorottya szemét és azt mondta, hogy szerinte ez tök okés, ő ehhez tuti nem nyúlna most hozzá, ha bármi gáz lenne később, jelentkezzünk. Annyira megkönnyebbültem!! Reméljük, minden így is marad.

Aztán a héten elkezdtem azt megfigyelni, hogy Dorka előbb abbahagyja az étkezéseket, mint szokta. Mivel már nem méregettük evésenként először nem is foglalkoztam vele, aztán egy-két nap után gyanús lett. Megmértem egy mérést és meglepődtem: 60 g volt a korábban megszokott 100-120 helyett. Aztán a következő és a következő is ilyesmi volt. Aztán már fájni is kezdett a bal mellem és megpróbáltam lefejni a maradékot is, ami a legnagyobb megdöbbenésemre mindössze 20ml lett... Nem volt nehéz kisakkozni, hogy az eddigi mellenkénti 170-180ml-ek helyett gyakorlatilag csak a felét produkálom. Nagyon elkeseredtem és rájöttem, hogy tényleg megbosszulja magát minden. A múlt héten és a mostanin is volt olyan, hogy délben fél 1-kor jöttem rá, hogy nem ettem semmit és az ivással is nagyon csehül álltam. Ezek után persze nekiálltam pótolni (főként a folyadékot), mint a güzü, ám a mellfájdalom csak nem múlt, sőt. Nyilvánvaló lett, hogy begyulladt a bal mellemben az egyik (vagy több) tejcsatorna, ami jól meg is volt duzzadva és sírni tudtam volna, ha hozzáértem. Gyorsan megnéztem a neten, mit tudok tenni, hogy ne lázasodjak be és ne kelljen dokihoz menni vele. Folyattam rá meleg vizet és finoman masszíroztam, miközben persze csillagokat láttam. Minden etetéskor Dorkát a bal mellemre tettem először és közben is folytattam a masszírozást, a lányom pedig nagyon ügyesen tette a dolgát. Ma reggelre eltűnt a csomó és megszűnt a fájdalom is. Nagyon örültem neki és köszönöm a kislányomnak, hogy ilyen ügyesen kiszippantotta AnyaBóbiból a tejecskét, felszabadítva az elzáródott csatornát. Mára szerencsére úgy néz ki, rendeződnek a dolgok, reggel már újra 110ml-t evett a balból, úgyhogy nagyon boldog vagyok!! Attól függetlenül azért fura, hogy nálunk elmaradt ez a 6 hetes növekedési ugrás...

Csütörtökön aktuális volt a tanácsadás is, így délelőtt elmentünk a doktornénihez, kezemben egy csomó kérdéssel. Dorka 4520g volt a mérés szerint. Kaptunk receptet Rota vírus elleni oltóanyagra és lázcsillapító kúpra is, mivel jeleztem, hogy a 28-i oltáskor ezt is kérnénk. Jeleztem, hogy kevesebbet eszik a lánykánk, erre a biztonság kedvéért írt a doktornő tápszert... Nagyon durvának tartom, hogy (pedig elmondtam, mi a kínom a héten) ahelyett, hogy elmondta volna, hol van egy szájbalökött szoptatási tanácsadó a városban, vagy mit csináljak másképp, inkább írt tápszert. Illetve menjek vissza két hét múlva és akkor majd újra megmérjük a gyereket. Mondtam, hogy úgyis jövünk oltásra, úgyhogy rendben. Kérdeztem azt is, akkor most tulajdonképpen hogy is kellene nekünk Dorkát figyelni fejlődése szempontjából, mert értem én, hogy szép méretekkel született, de azért az agyába és a belső szerveibe azért nem látunk bele. Fizikailag tényleg szépen fejlődik, erősödnek az izmai, ám most kezdett csak igazán figyelgetni, érdeklődni és még valódi, tudatos mosolyt sem kaptunk tőle. Tudom, hogy nem szabad hasonlítgatni, csak hát mikor az ember olvassa a szakkönyvekben, hogy mit is csinál kb. egy ennyi idős gyerek, akkor csak filózik... Szóval megkérdeztem, hogy akkor korrigált életkor vagy születés szerinti. Nem értette, miért érdekel és miért foglalkozom vele. Amúgy meg úgyis megyünk majd koraszülött utógondozásra 3 hónaposan, ott majd megnézik, úgyhogy "szerencsére" neki ezt nem kell néznie... Kicsit kiakadtam, de mára nagyjából kezdem magam átállítani agyilag. Nem érdekel, hogy kinek mikor mit csinál(t) a gyereke, az a lényeg, hogy ha most még nem, de a miénk is fogja, max. hat héttel később, már nem bánom. A ma reggeli egy órányi ébrenléte alatt olyan sokat és érdeklődve kémlelt, fürkészett és figyelt, hogy rájöttem, nem számít semmi. Egy igazi kis tünemény volt. Persze, mindig az, de most aztán végképp.. Ami pedig még szintén látványos változás, hogy pár napja feltűnően figyel ApaBóbita hangjára. Ha épp balra néz és Apa jobb oldalról szól hozzá, odafordítja a fejét és tátott szájjal és óriásra nyitott szemekkel bámulja. Ha az apuja mellkasára fektetem és az apuja megszólal, felemeli a fejét és csak nézi a nagy és csodás APÁT, hogy akkor most Ő szólalt meg!! Bezzeg, ha én szólok hozzá, elnéz mellettem, mintha azt mondaná: "Ja, te vagy az a tejes csaj, te úgyis mindig itt vagy, nem vagy valami nagy szám..." De én ezt sem bánom. Úgy imádom ezt a kis Dorkamorkát, ahogy van...

És akkor a hét fotói:

Szasztok!

Már megint Apával:

Addig fészkelődöm, míg a végére így alszom. Nekem így jó. Tényleg!

Azért egy kicsit téged is csíplek ám, muter! :