6 hetes lett a Kisharkályunk

6 hetes, mert 6 hete született , Kisharkály pedig azért, mert amikor éheske (azért a "ke" kicsinyítő képző, mert "ke" nélkül visít), vagy a pocakja rendetlenkedik kicsit és felveszem, akkor a fejecskéjét nekicsapkodja a vállamnak, mint egy kis harkály, aki keresi a fában a kukacokat. Ilyenkor olyan édes, hogy meg kell zabálni. Bár valójában mindig nagyon édes, kivéve, amikor ordít. Olyankor nem annyira. Illene az ellenkezőjét állítanom, de nem teszem, mert hazudnék.
(Anya elég tré a képen, a lényeg a csőröző-kopácsoló gyerek:)

Még mindig nem hiszem el, hogy még csak most kellett volna megszülessen, ehhez képest már most előfordul egy-egy 25-30 perces szopizásos ölben tartás alkalmával, hogy nehézkesnek tartom a kis termetét. A kedd esti mérlegelés ugyebár 3920 g-ot hozott, amit egyébként a védőnénivel is megbeszéltünk, hogy az ő múlt csütörtöki 3900 g-juk azért is volt annyi, mert épp előtte evett Dorka, illetve a mérlegen levő textilpelust is hozzámérik a baba súlyához. De igazából mindegy is. Mára tuti veri a 4 kilót és szerintem nyúlott is talán egy-egy centit. Apa szerint kellene vennünk egy új szopifotelt, mert Naccsága fenséges talpacskái már átlógnak evéskor a szemközti karfán.. A pelenkázón is szépen mutat, ahogy keresztben elnyúlik, a feltét 70cm széles, a feltét feltétje, Dorka pedig már ekkora:

Mondják, hogy figyeljük meg, milyen "alvós" a baba, hason vagy háton, és aszerint altassuk. Dorka leginkább "háton" fajta, de ennek megfelelően igyekszem egy ideje többször hasra is tenni, hogy erősödjenek a kis hát- és nyakizmai is. Bár apa hasán fekve (és persze az enyémen is) nagyon szépen emelgeti, átfordítja és meg is tartja a fejecskéjét, miközben kinyomja magát, azért éberebb állapotban is gyakorlunk. Aztán már többször előfordult az is, hogy ha délelőtt esetleg mégsem csak eszik-alszik baba volt és nagyon nyüsszögött, akkor egyszerűen hasra fordítottam és elkezdtem finoman paskolni a fenekét. Írd és mondd, nem kellett soha egyetlen perc paskolásnál több és kinyúlósra aludta el magát egy jó két óra hosszára.Szeretem magam és halál büszke vagyok, mikor ilyen ügyesen és humánusan tudom elhallgattatni a gyereket...
Amúgy a sajtkukac folyton benn van a fenekében és már kezd elmászkálni kis mértékben a kiságyban. Kedden reggel pl. így találtam (a takarót már én vettem le teljesen, habár a nagy részét Ő maga oldotta meg), 45 fokban elfordulva:

A hét eseménye volt még továbbá, hogy Dorka több ízben is megörvendeztetett bennünket egy-egy olyan kakis pelussal, ami mindenképpen említésre méltó kategória. Ezeket a produkciókat általában ágyúdörrenés szerű hangeffekttel kísérte le, mivel Aranykámból szinte úgy szakadt ki a cucc. Egy ilyet le is lőttünk mi is (remélem Kicsinyem, ha nagyobb korodban visszaolvasod anyád irományát, nem kívánsz el ezért az intim fotóért a halálba..):

És ha már kaki-téma: a tegnap este vitte a prímet, amikor is nagy svunggal nekiláttunk a gyermek fürdetésének, előtte úriemberekhez méltóan persze kivakartuk a pelusból és meg is állapítottuk, hogy nem igazán volt ma sok kaki. Fürdés után jött az evés is, melynek végeztével a gyerekem egy akkorát rittyentett, hogy átázott a hátán a body és a rugdalózó is. Vetkőzés, a hátközépig kakás gyerek látványától Apa hozta a kislavórt és egy utólagos alvázmosással orvosoltuk a problémát. Felkerült Dorkára a kettes számú hosszú ujjú body és pizsirugi. Örültünk azért, hogy ilyen szépet produkált a gyerek, de azért megjegyeztük, hogy azért korában is megtehette volna, pl. fürdés előtt. Apa a vállára vette a lánykát és lecsüccsent vele, hogy akkor egy kicsit megszeretgeti, amikor is egy újabb robbanás következett, mely ApaBóbita Dorka popsiját tartó kezét majdnem átlőtte... És persze ez megint olyan szerencsétlenül jött ki, hogy újra kakás lett a teljes szett a gyereken. Na, ekkor már csak röhögni tudtunk és kezdődött minden elölről, úgyhogy Kisharkályom megkapta a hármas számú garnitúrát is. De hát kit érdekel, amikor a lányom elégedetten mosolygott, a Reckitt Benckiser pedig legyártotta AnyaBóbitának a Vanish szappant, amiért ezúton is mondok nekik hálás köszönetet!!! 

Nézegettük Dorka bal vállát is, amin egy ideje már éktelenkedett egy nagy piros folt. Aztán láttuk, hogy most már sárga a közepe is. Mivel nem mondta nekünk senki (sőt, még az oltási könyvecskébe sincs beixelve), hogy Dorottyka megkapta a BCG oltást, ezért legelőször azt hittük, hogy tejkiütés. Ám mivel csak ez az egy van belőle, így most már nagyon gyanítjuk, hogy ez az oltás, és akkor elég szépen reagált rá, remélhetőleg nem kell újat kapnia majd és nem is lesz talán ennél sokkal csúnyább neki.

Közben a tegnap éjszaka elég rendhagyó módon zajlott: Dorka eltöltötte első és hosszú ideig az utolsó éjszakáját Apa és Anya ágyában. Készültünk ugyanis újra az esti műsorra, így a lányka 9 után még a nappaliban időzött, majd bealudt. Fél 11-kor aztán el is kezdett pityeregni, mire én gyorsan felkaptam és mellre tettem. Okosan arra, amiből 9-kor evett és aztán még csak úgy módjával lefejtem belőle evés után 80ml-t... Gondoltam, ha van még benne pár korty, azt kiveszi, aztán majd átteszem a másikra. Na, ez odáig fajult, hogy a gyereklány szétszívott 20 perc alatt, persze nagy részben már nyelni nem nagyon volt mit, de úgy kezelt, mintha én lennék az Ő fehér-rózsaszín Nuk-os cumija. A végén már sírni tudtam volna, úgy fájt, de nem vettem el Tőle. Hogy ennek köszönhető-e, nem tudom, de jól bealudt és legközelebb 2-kor, majd 6-kor evett. Apa nem mert velünk aludni, mert szerinte "Amilyen böszme vagyok, még ráfordulok és agyonnyomom szegényt!", így Ő befeküdt Dorka szobájába és szivacson aludt. Így történt hát, hogy elmaradt a műsor, én pedig egy csajjal aludtam éjjel...

Amúgy megfigyeltük Ricsivel, hogy Dorka valahogy másképp néz ki a fotókon, mint az életben. Nem tudjuk, miért, de így van. És mondhatnánk, hogy elfogultak vagyunk, de akkor a fotók iránt is azok lennénk. Valahogy az életben finomabbak a vonásai és sokkal bájosabb kis teremtés, de az is tény, hogy nagyon kevés energiát sikerül fordítani a tökéletes beállítások kidolgozására. Az is megfigyelhető, ama kevéske képen Anya kellően kevés alkalommal látható KisBóbi társaságában. Apának erre már felhívtam a figyelmét, mire ő (teszem hozzá) teljes joggal megjegyezte, hogy legtöbbször úgy vagyok a gyerekem társaságában, hogy az egyik mellem kilóg a ruhából. Ezek pedig nem lennének igazán amolyan iwiw-gyanús felvételek... Mindenesetre szeretnék majd készíteni egy jó sorozatot Dorottyáról, remélem hamarosan sikerül.