Az első oltások

Tegnapra voltak időzítve Dorottya első oltásai. Ezek azok a bizonyos első oltások, melyből egy kötelező, a DTP+IPV+Hib, a másik kettő ajánlott és adható (pneumococcus és a Rota elleni). Kértük mindhármat. A Rota ellenire már a múltkori tanácsadáson megkaptuk a receptet, amit Apa kiváltott a múlt héten (25.200Ft... majd még egy lesz később), így azt vittem magunkkal. Dorka volt az a bizonyos "boldog lelki szegény", aki mit sem sejtve hagyta, hogy beletegyem a babakocsiba és eltoljam az orvoshoz.

Már napok óta paráztam ezen az oltás dolgon és persze ahogy közeledett az idő, úgy lettem egyre rosszabbul. A szerda éjjel már aligalvással telt, és bár Bóbikám reggel fél 7-kor még szépen visszaaludt szopi  után, én már nem tudtam, annyira féltem. Már szerdán is elmondtam neki, csütörtök délelőtt pedig elismételtem, hogy hova s miért megyünk. Elmagyaráztam, hogy a doktornéni ad majd neki innivalót, amit legyen szíves majd megeszegetni, aztán pedig fog kettő szurit kapni. Ezek egy kicsit fájni fognak, de igazán csak egy pillanatig és azért van erre szükség, hogy később ne betegedjen meg és ne érezze magát rosszul. És bár nem lesz kellemes, nagyon hamar kész lesz, Anya pedig végig-végig ott lesz vele és fogja a kezét. Édikém persze nem igazán reagált a szövegelésemre, de úgy éreztem, valahol "fel kell készítenem"...

Odaérve hamar sorra kerültünk és vittem a lánykámmal együtt a Rota oltást is. Egy gyors pocaknyomogatás, mellkashallgatás és torokvizit után jött a mérlegelés, 4970g lett az eredmény, aztán jött a Rotás folyadék. Egy kis fecskendőben van, ami kb. kétszer akkora, mint a K vitaminos. Kérdeztem a doktornőtől, hogy jól tudom-e, hogy édeskés íze van ennek a szérumnak (neten olvastam), erre azt mondta, hogy frászt, jó keserű, minden gyerek utálja... Na mondom, király, bár az én lányom a K vitamint is simán benyeli, pedig arra is azt mondták, hogy nem jó. Ezen jól meglepődtek, majd jött a Rota-folyadék. Dorka 4 részletben adagolás után úgy nyelte be, mintha anyatej lett volna, egyetlen csepp sem jött ki belőle, nem öklendezett, de még egy fintor sem volt az arcán. Ezen megint jól meglepődött doktornő-asszisztens-védőnő egyaránt, majd közölték, hogy előre nem akarták mondani (nem akartak ijesztgetni a szer ára miatt), de eddig KisBóbi a második gyerek, aki rendesen megette, a többi gyerek visszaköpködte vagy kibukta... Tudja az én lányom, hogy nem vagyunk milliomosok! 

Ezt követően hasra tették és következtek a szurik. Mindkettőt a fenekébe kapta. Én álltam a kis fejénél és ahogy ígértem Neki, fogtam a kis kezét. Az elsőnél főleg egy meglepett sirdoga jött, ám a másodiknál még levegőt sem vett először. Édes életem olyan fájdalmasan sírt fel először, hogy szívem szerint félrelöktem volna az asszisztensnőt. Aztán miután mondták, hogy kész, felvettem a meztelen, két kis vérpöttyel bíró lánykámat és szorosan magamhoz öleltem. Drágaságom annyira bújt és panaszkodott, hogy "Anya, ez fájt!" Össze ölelgettem és pusziltam, majd megkaptam a kért fürdetőkrém receptemet és kimentünk. Addigra már nem sírás nem volt, csak néma bámulás. A pelenkázón olyan katatón állapotban feküdt, hogy szinte ijesztő volt. Némán tűrte az öltözést, miközben egy pontot nézett, gyakorlatilag szinte sokkot kapott. Kicsinyemet annyira sajnáltam, hogy nem sok híja volt, hogy elbőgjem magam. Aztán kocsiba raktam, egy darabig nézte meredten az oldalfalat belülről, majd elaludt. 

Délután sokat aludt, majd estére hőemelkedése is lett, kúpot adtunk neki, ami szerencsére hamar lehúzta a hőjét. 10 után azonban kezdődött az igazi nyűgösködés és olyan kész volt szegény, hogy csak na. Megint ez a seholsejó állapot jött el. Ricsi fél 12-ig tartotta a frontot, aztán jöttem én egy kis szopival, majd a vége az lett, hogy fél 2-kor sikerült elaltatni Dorkát. Fél 6-ig aludt, majd evés után még jött egy két órás alvás, onnantól viszont megint tiszta nyűg. Már mondtam ma Ricsinek, hogy nem hiszem el, hogy mindenki gyereke űbercuki és éppen nem végez házimunkát, mindemellett igazi bűbáj és elvileg már többet kellene fent lennie szinte, mint aludni, ehhez képest a mi lányunk csak néha-néha mosolyodik el, amúgy vagy eszik, vagy alszik, vagy sír. Persze van nézelődés is, húsz percek, aztán sírás, mert uncsi minden. Na most vagy az van, hogy utál velünk lenni ez a lányka, vagy kevés neki a Világ. Remélem, az utóbbi az igaz... 

Persze a mai nyűgössége érthető. Nem elég, hogy ez a hülye oltás kicseszik vele, még jóval 30 fok fölött is jár a hőmérő higanyszála és mostanában nem is nagyon várható enyhülés. Asszem szép időszaknak nézünk elébe... 

Igazából csak annyi van, hogy most tán Dorkánál is nyűgösebb vagyok. Két nappal ezelőttig Dorka elaludt 10-fél 11 felé és aludt 5-6 óráig, ennek azonban az utóbbi 3 napban lőttek. Sokat nyűgösködik is, ami hosszú távon azért lássuk be, próbára teszi az embert. Csak egyszerűen várom már azt, hogy a lánykánk úgy töltsön el legalább egy órát ébren, hogy közben ne sírjon egyszer sem. Félreértés ne essék, nincs semmi baj azzal, hogy sír egy gyerek, de sokszor már tényleg azt hiszem, hogy kevesek vagyunk neki ketten, a Füles, az összes csörgő-zörgő játék, a Tigris és a Világ, úgy ahogy van. 

Asszem teremtenünk kell egy új Világot Dorkának...