Dorottya 10 hetes

Azon túl, hogy szeretjük-imádjuk a lányunkat és boldogság a létének minden perce, túl sok mosolyra nem adott okot a szombati nap. 

Kezdve azzal, hogy a szombattól a következő 5 napra hőségriadót fújtak és izzadunk mindhárman, mint a lovak (amolyan strandfílinget van itthon is: vizesek vagyunk egy szál gatyában), emellett Dorka csütörtökön kapott három oltásából az egyik a Rota vírus elleni, melynek vannak/lehetnek mindenféle mellékhatásai. Mindehhez hozzájött, hogy egész álló nap pisin kívül más nem került a pelusba, folyton csak azt hallottam, hogy morcognak a belei, de még puki sem jött, plusz az összes evés-ivás egy rémálomszerű történet volt, mert minden harmadik korty után kapkodtam fel a lánykát, mert félrenyelt vagy éppen zabálta a levegőt és kattogott a gyomrában. Fentiek bármelyike is rossz lett volna, de asszem minden együtt volt, így a napunk egy igazi rémálommá vált. Gyakorlatilag negyed óránál hosszabb alvásokat nem produkált napközben, ebből is kb. négyet. Ekkor volt csend. Ezen kívül reggel fél 9-től este 10-ig az alvásokat és egy-egy evést leszámítva folyton sírt, hol kisebb, hol nagyobb elánnal. Voltak olyan sírások is, amikor már azt hittük, hogy agyvérzést kap, mert annyira ki volt kelve magából. Estére már fürdés után nálam is eltört a mécses, mert azt hittem, nem tudjuk úgy végigcsinálni ezt a napot, hogy ne legyen orvos a vége. Mindegy volt, hogy itt vagy ott feküdt, ölben volt vagy hasunkon feküdt, folyton csak rúgta el magát a lábacskáival, sokszor vagdalkozott, folyton kaparta a bőrömet, szinte dühből, aztán sokszor mintha elvágták volna, egy szempillantás alatt elszunnyadt bármilyen pozícióban. Drága Életem annyira kész volt már, hogy ilyennek még nem láttuk. Azt hiszem bátran ki tudjuk jelenteni, hogy eddigi Dorottyás 10 hetünk legszörnyűbb napját éltük meg. Az éjszaka viszonylag simán telt, Dorka 2-kor kelt enni, majd fél 6 előtt, aztán fél 9-kor. ApaBóbita még meg is jegyezte a nap végén, hogy "Dorottya, visszaviszünk a Kaáliba és megreklamáljuk, hogy nem ilyen sírós gyereket kértünk!" Mondtam neki, hogy ne mondjon már ilyet illetve Dorkát is biztosítottam, hogy Apa csak viccel. Erre Apa: "Persze, hogy viccelek, tudom, hogy nem veszik vissza!"
Vasárnap reggel aztán Ricsi azt mondta, próbáljunk valamit kitalálni, mert ez így nagyon gázos lesz. Aztán fél óra múlva készülődtünk és átmentünk Kati mamához, az ő lakásában ugyanis van klíma. Hátha egy hülyefaktort, a meleget ki tudjuk küszöbölni. 10 perccel azután, hogy megérkeztünk, a lánykám kakilt egy giganagyot, majd fél óra múlva még egyet és aztán aludt 3 órát. Hogy akkor is jobb lett volna a napja, ha ezt itthon rittyenti vagy a hűvös szoba, vagy mindkettő, mindenesetre míg el nem jöttünk egész nyugodtka volt. Hazaérve aztán megint nekiállt nyűgösködni, pedig még meg is jegyeztük, hogy már nincs is idehaza olyan rohadás meleg, hogy ennyire kellene nyekeregni. Kezdem tényleg azt hinni, hogy vagy minket utál ez a gyerek, vagy itt lakni utál, esetleg mindkettő... A rossz hírem számára csak az, hogy lóvé sincs nagyon költözni, meg ahogy Ő sem, mi sem vagyunk csereszabatosak! 
Szombaton ApaBóbita összerakta Dorkának a Csilluéktól örökölt járókát. Nem akarnék elhamarkodottan nyilatkozni atekintetben, hogy Dorottya mit szól az új pihenő-és játszóhelyhez, mert a szombat ugye olyan volt, amilyen. Mindenesetre itt is sikerült 10 percet szunnyadnia és volt egy-egy olyan pillanata is, amikor figyelgette a számára behelyezett asszeszoárokat. Apa a biztonság kedvéért tett be neki olvasnivalót is arra az esetre, ha a lígő-lógó-zörgő izék és Tigris ill. Füles már nem kötné le: Hitler Mein Kampf-ját illetve egy Linux-os könyvet. Apa egy IGAZI hülye szerintem...

Anyósom mondta, hogy menjünk át a héten is "klímázni", hátha Dorka jobban viseli majd az élet nehézségeit, ám egyenlőre még itthon vagyunk. Gondoltam, időben átmegyünk, ám a 6-os evés után még visszaaludt. 7-kor azonban sírva ébredt és azóta is húzza magát és tekereg meg rá-rázendít. 5 perce sikerült elaludnia, úgyhogy most örülök... Ha nem muszáj, nem zargatom. 

Szerdán jön a védőnő, már úgy várom, mint a messiást! Nagyon remélem, hogy a számtalan miértemre fog majd tudni megnyugtató válasszal szolgálni. Addig is (és persze utána is) igyekszem megtartani a türelmemet. Mert azért nem tagadom, vannak pillanatok, amikor kicsit kevesebb van, de igyekszem Dorkának nem mutatni. Így is annyira kész van szegénykém, nem akarom, hogy azt érezze, még Anyára sem számíthatok... Dorkáért mindent!