11 hetesen

Hmm... Hiába, Dorottya nagylány már. Ismerős lány képeket rakott fel az Arckönyvre, tegnapelőtt szült. Jó neki. Az a helyzet, hogy bár tegnap már bőgtem is a fáradtságtól, mert Naccsasszony állandóan hurcaltatni akarja a fenekét, alvás az persze nuku, tiszta nyűg és folyton sirdogál valamiért... Rohadtul kész vagyok most az erőmmel, de akkor is irigylem az ismerős lányt. Mennék még szülni még egyet. Mert bár belőlem csak úgy kikapták Dorkát a kínlódás végén, az idő mindent megszépít. Pedig még csak 11 hete történt. Vagy inkább MÁR?

A Gézengúz óta Dorka egyre többet mosolyog, csütörtök este egyetlen hang nélkül ment a vetkőzés-fürdés-öltözés cselekvéssor a legnagyobb meglepetésünkre. Tegnap este persze már nem... Na mindegy. Éjjel azonban jól aludt (talán köszönhetjük a kissé frissebb levegőnek is, meg persze, hogy az előző napot végignyüsszögte) és reggeli után azt is jól tűrte, hogy beletettük a pihenőszékbe. Jó csomót elnézegelődött benne, látszott, hogy élvezi és kaptunk egy csomó-csomó mosolyt is! Úgy örülök, hogy itt tartunk! A szemünkbe továbbra sem nagyon néz, de biztos vagyok benne, hogy a foglalkozásokkal ezen is tudunk változtatni.

Visszatérve a szülésre: a 11 héttel ezelőtti történések után így néz ki a mi kis Produktumunk:

Imádunk még akkor is, ha egy csomót nyekeregsz!!