Nincs mese, fejlesztünk...

Ja, sokat aggódom. Pedig mikor még Dorka csak a vágyálmaiban létezett, már akkor úgy gondoltam, hogy mivel én nem vagyok az a túlaggódós fajta, a gyerekneveléssel sem leszek másként. Szeretek mindig mindent a helyén tudni és mindent elintézni, a dolgokat a lehető legjobban csinálni, de úgy gondoltam, a gyerekemmel kapcsolatos dolgokat igyekszem majd okosan, következetesen és lazán csinálni. Asszem, ez nem jött be...

Persze, tudom én, hogy nem kell és nem is szabad két gyereket összehasonlítani. Isten látja lelkemet, nem is tettem és teszem tudatosan. Egy darabig felül tud az ember kerekedni nüansznyi különbségeken, pláne úgy, hogy tudja, a lányka koraszülött és bár egyik szempontból győzködi az orvos, hogy "Ááá, őt nem kell annak tekinteni, hiszen szépen fejlődik!", másrészről viszont jön az, hogy "Hát ne várjál már annyit tőle, mint az időre született gyerekektől!" Szóval ha arról volt szó, hogy Dorka mit csinál és mit nem, akkor mindig azt kaptam, hogy ne legyek türelmetlen, fogjam már fel, hogy Ő neurológiai vonalon mindenképpen fiatalabb a koránál. Igyekeztem ehhez tartani magam és nem másra figyelni, csak Rá, de nagyon nehéz úgy, hogy a környezetben levő babák mindegyike már rég, 4-5 hetes korukban mosolyogtak és szemeztek az anyjukkal, míg az én lányom még 10 hetesen sem igazán, sőt. És bár kapott 8 hetesen mosolyt a baris pelus és egyet-egyet Füles is, AnyaBóbita csak másfél héttel később és aztán szinte egyáltalán nem. A héten kezdődött valamifajta fejlődés, mert minden napra jutott egy halvány mosoly, de sokkal több volt a sírás. Persze, a meleg, a kétnaponta érkező kaki, a nyűgösség, a gyakori nyelvöltögetések (bizonyára a fogcsírák duzzadnak már Aranykámnak), de akkor is. És bár gondolhatnánk, hogy nincs kedve mosolyogni, hát nincs, majd lesz, ám a másik és számomra majdnem nagyobb probléma, hogy nem veszi fel a szemkontaktust. Szinte soha nem néz rám, csak az arcom kontúrját nézi maximum és bár tárgyakra fixál és követi is őket (ha van kedve), Anyát levegőnek nézi jóformán. Én már az utóbbi két hétben naponta pityeregtem, hogy valami nincs rendben, de mindig türelemre lettem intve minden fórumon. 

Szerdán aztán jött a védőnéni és elmeséltem a kínomat. Látszott rajta, hogy azon azért meglepődött, hogy nem vesz fel szemkontaktust Dorka, úgyhogy meg is jegyezte gyorsan, hogy azért várjunk, míg 3 hónapos lesz (két hét), aztán meglátjuk... Mert hát azért most már kellene... Szerintem Apa azért kéretőzött haza a munkából a védőnős látogatásra, mert hallani akarta ő is, hogy csak túlparázok mindent, de asszem itt ő is megingott. A védőnő távozása után Ricsi visszament dolgozni, majd hazaérve közölte, hogy holnap megyünk egy terápiás megbeszélésre a Gézengúz Alapítványhoz. Ezt meg egy kicsit majdnem én sokalltam, de azt gondoltam, ártani nem fog, ha szakember nézi meg Dorottyát. Kérdeztem Apát, hogy nem akarta volna-e ezt majd a koraszülött utógondozás utánra hagyni (ami július 18-án lesz), de azt mondta, hogy addig ő nem bír várni... 

Ma tehát 10 órára elmentünk a Liget utcába és fogadott bennünket az intézmény vezetője. Miután elmeséltünk minden lényegeset, elkezdte Dorkát "gyömöszölni", tekergetni, hasra fordította és úgy kellett a lánykánknak produkálnia dolgokat, majd még kismillió "gombot" nyomkodott Rajta, amit Dorottya kiválóan tűrt és tette a dolgát. Még az sem zavarta, hogy Móni (a terapeuta) egy szál pelusra vetkőztette (pedig azt itthon utálja). Azt hiszem, ha azok a dolgok, amik ott zajlottak, itthon játszódtak volna le, a lányom más sikítófrászt kapott volna, de ott nem. Ott csinált mindent egy szó nélkül, mint a kisangyal. Sőt, amikor Móni az ölébe vette és sakktáblát mutatott neki, szépen követte, majd miután nekiállt beszélni hozzá, Dorka még mosolyokkal is jutalmazta őt... Azt azonban Móni is megállapította, hogy nem néz a szemébe és szemkontaktot nem hogy nem tart, de fel sem veszi egyenlőre és inkább az arc kontúrját nézi (amit itthon én is megállapítottam, miszerint azt látom, hogy a hajamat és a homlokomat nézi max.). Összességében azt mondta, hogy egyáltalán nem tűnik vészesnek a helyzet, úgy néz ki, hogy Dorka mást tart szimpatikusabbnak, mint a szemeket. Azt viszont, hogy ez másként legyen, meg lehet vele taníttatni és fejleszthetjük a koncentrációját és a figyelmét. Egyenlőre neurológusra nincs szükség és az is igaz, hogy kb. 2 hónapot kellene rá várnunk, mert akkorra kapnánk időpontot. Mindenesetre kérünk majd egyet, hogy ha kell és szükségét látjuk majd 4 és fél - 5 hónaposan, akkor tudjunk menni, addig pedig elkezdünk egy preventív fejlesztő foglalkozást. Ez egy pár alkalmas történet lesz, alkalmanként kb. 50 percben fogunk babamasszírozni, vízben mozogni és fejlesztő játékokat játszani. Mindezzel erősítjük az idegrendszerét, a koncentrációját és remélem a Dorka-Anya kontaktot. Jövő hétfőn tudunk majd időpontot egyeztetni és akkor a héten már valószínűleg mehetünk is az első ilyen egyéni foglalkozásra. Az a jó, hogy csak és csak Dorkával fognak foglalkozni és az ő igényei és fejlettsége lesz a fontos, nem pedig az, hogy mi kellene, hogy legyen. A 4 foglalkozás célja az lesz, hogy megtanuljuk azokat a játékokat, feladatokat, amiket aztán itthon gyakorlunk minden nap.

Szóval nem pánikolunk, nem hasolítgatunk, hanem fejlesztünk. Ja, és persze fentiekhez még adalék, hogy orvos is és védőnő is mondja, hogy ne hasonlítgassuk a gyereket máshoz... Na igen, de azért a 3 hónapos státuszos papírt azért a biztonság és a miheztartás kedvéért megmutatta a védőnéni, hogy mit is kellene ikszelgetni... De már nem érdekel, ki és mit ikszelget. Őszintén szólva nagyon örülök, hogy el tudunk menni ezekre a foglalkozásokra. Hiszem és tudom, hogy Dorkának nagy javára fog válni minden tekintetben. Egyrészt tök más környezetben lesz és ez biztosan jót fog neki tenni (lássuk be, folyton csak itthon van, vagy maximum sétálunk, de aztán annyi..), ráadásul tanulunk egy csomó új dolgot, amivel én is biztosabban fogom tudni, hogy jól és jót csinálok és olyan dolgokat teszek, amivel őt fejlesztem. 

Aztán arra a neurológusra pedig reméljük, hogy csak azért lesz szükség, hogy kaphasson DorkaMorkánk egy csillagos ötöst az ellenőrzőjébe, tudatván mindenkivel, hogy Ő is odaért és ügyesebb és okosabb, mint a sokévi átlag...Tudom, hogy nagyon büszke leszek Rá. Már eddig is az voltam, nagyon is! Most azonban együtt fogunk dolgozni és ez csudijó!