Dorka változásai

Hétfőn telefonáltam az Alapítványhoz, péntek délelőttre kaptunk időpontot, úgyhogy holnap megyünk. Már nagyon várjuk! Bár tegnap már ApaBóbi megjegyezte, hogy ha Dorka egy héttel ezelőtt ugyanígy "viselkedett" volna, mint most, akkor tuti eszünkbe sem jut, hogy bármi segítségre lenne szükségünk...

A helyzet ugyanis az, hogy a gyermekcse mosolyog, ha kell, ha nem. Jó, persze olyan nem nagyon van, hogy nem kell, de sokat teszi, az biztos. Kaptunk egy kis hintáztathatós pihenőszéket (nem rezeg, nincs semmi extra benne, csak pihenőszék), amit egyszer már kipróbáltam pár hete, de Dorottya nem igazán díjazta. Kb. 5 percet csücsükélt benne, aztán nekiállt visítani, hogy szeggyééééééééékíííííííííííííí!!!! Most azonban a következő van: reggel felébred (másodszor), eszik, pelust cserélek neki, aztán beleteszem a székbe. Tegnap már ott tartottunk, hogy amint beleért a székbe a feneke, már vigyorgott is, mint a tejbetök és onnantól csak úgy szórja a mosolyokat. Néha nem is igazán mosolyog, hanem szabályszerűen röhög. Hang nincs hozzá egyenlőre, de már egyre több a gőgicsélő hangocska, amiktől - és persze a vigyoroktól is - elolvadunk... Sokszor versenyt rötyögök a lánykámmal, egyikünk jobban nyomja, mint a másik! Mindez persze nem csak reggel van, hanem jut ezekből délutánra is, sőt! Tegnap este elaludt, vagyis hittem, hogy elaludt. Betettem a kiságyba, aztán persze azonnal kukacoskodni kezdett, majd sírni. Kivettem visszaaltatni, majd újra be. Akkor már Apa kihozta a nappaliba. Fölé hajoltunk mindketten és megállapítottuk, hogy kiscsaj röhög rajtunk...Aztán már mi röhögtünk, mert Angyalka nézett mindkettőnkre, hol ide, hol oda, mi meg rá és egymásra és csak röhögtünk, hogy ezt nem hisszük el, mekkora zsivány...

Összességében alvásban sajnos nem nagyon fejlődtünk, egyszer volt egy szerencsés hetünk, amikor este 10-fél 11-től másnap 6-fél7-ig elaludt a bébi, azóta sincs ilyen. A 6-fél7 most is áll, de "sajna" van közte egy 3 órási evés is. Nem tudom, mitől van, pedig akkor azt hittem, elindult valami az éjszaka átalvás tekintetében.

A hét eddig dobását azonban Dorka ma délben produkálta. Éreztem már 12 körül, hogy fáradt, így kicsit mellre tettem, gyorsan el is aludt. Egy órakor arra lettem figyelmes, hogy nagyon mocorog és ébredezik. Hason fekve (100-ból 99-szer így alszik már) tologatta felfelé a fenekét és feszengett ezerrel, majd a következő pillanatban azt láttam, hogy a lányom a hátán fekszik és néz meredten! DORKA HASRÓL HÁTRA FORDULT!! Odarohantam és össze puszilgattam a meglepetten figyelő lányomat. Aranykámnak fogalma sem volt, hogy mit csinált és hogy csinálta, az már nem lepte meg annyira szerintem, hogy a lökött anyja csak úgy, minden átmenet és "ok" nélkül agyon-vissza puszilja... Inkább az volt az arcán, hogy "Jól van már, na! Inkább vigyél fel!" Gondoltam, hogy lefotózom, de nem lett volna nagy kunszt készíteni egy képet arról, hogy fekszik a hátán, illetve egy olyat, amin pedig a hasán. Nem hiszem, hogy túl jól tudtam volna szimulálni a történteket. De hát nagyon nem számítottam rá, hogy ma ilyen sztorit kellett volna videóra vennem... Mindenesetre irtó büszke vagyok rá, és bár tudtam, hogy nagyon erős kislány, ezzel együtt nagyon ügyes a Lelkem! Az is lehet, hogy most majd napokig nem ismétli meg, a lényeg, hogy én láttam, hogy ilyet is tud! 

Egyre többet kattogok ezen a napirend kérdésen. A helyzet az, hogy igazán kialakult nincs egyenlőre, de most már nagyon szeretném, ha lenne. Azt tudtam, hogy a tegnapig tartó hülye meleg nem épp a legideálisabb időszak lett volna a rendszabályozásra, mindent úgy alakítottam, ahogy Dorkának legjobb volt, legalábbis igyekeztem. Ha kellett másfél-két óránként szopizott és ha egész nap aludt, úgy is jó volt, csak örültem, hogy tud pihenni. Nem akartam mindenféle játékokkal nyaggatni, láttam, mikor van türelme, mikor nincs. Leginkább nem volt. Most sem a legjobb az időzítés a reformokra: hétvégén vidéki esküvőre megyünk (nagyon remélem, hogy nem csináljuk ki teljesen a kislányt idegileg és fizikailag), aztán egy hét itthon és jövő hétvégén megyünk Kanizsára, ami megint változás. Szóval addig igyekszem lájtosan, figyelve arra, hogy eleget pihenjen és fejlődjön, aztán asszem az augusztus lesz a megoldást hozó hónap. Azért már anyuéknál is figyelek majd, hogy minden úgy kövesse egymást, ahogy kell, hogy legalább ez ne legyen furcsa Dorkának. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul, de nem egyszerű egy folyton változó étvágyú gyerek mellett a tervezhetőség. De nem baj, most ez a hivatásom, ez a munkám,DorkaAnyunak lenni.

Annak a Dorka vagyok az Anyuja, aki a hátára fordult!!