Dorkanyuszi első mosolya

Sajnos kép nincs róla, mert erre nem lehet készülni, ráadást nem is én kaptam, de még csak nem is az apja. Jellemző. 

A sztori amúgy az volt, hogy vasárnap délután  Dorka és Apa elhatározták, hogy Anyát itthon hagyják lustizni, ők pedig elmennek sétálni. Dorka bekerült a mózesbe és várta, hogy Apa cipőt húzzon, én pedig addig csak figyeltem a lánykámat. Mivel nem aludt, elkezdte nézni azt a báránykás pelust, amit még két napja a mózes belső falára aplikáltam (addig csórikám a csupasz zöld oldalfalat nézte meredten) és egyszer csak megtörtént az, amire oly nagyon vártunk: mosolygott! Nem alvás közben, félálomban vagy fintorként, hanem szabályszerűen megmosolyogta a báránykákat!!Annyira örültem, hogy csak na! Már nagyon vártuk ezt a pillanatot.. Ezek szerint mi kb. ennyivel vagyunk lemaradva érettségben, de hát fene bánja!

Aztán ma délelőtt újra elkezdtük a kínlódást (persze hétvégén olyan volt, mint a kisangyal, mondtam az apjának, hogy engem utál ez a gyerek!), lábhúzogatás, kepesztetés, félrenyelve-evés, sehogysejómégakarodbansemhagyjálbékén állapot. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor leteszem és bőgjön. Hanyatt döntöttem a kiscsajt és odatettem szemtávra a kedvenc Fülesét. Legnagyobb megdöbbenésemre Dorka elnémult és elkezdte meredten nézni a jószágot, ahogy szinte mindig, ám most nekiállt hadonászni Füles felé. Már eddig is nyújtogatta azt a kezecskéjét, ami felé a céltárgy (állatka, játék stb.) volt, ám most nekiállt mosolyogni a szamárra, sőt! Mivel kellő távolságban volt ahhoz, hogy a kis keze el is érje, többször meg is "simizte" Fülest. Amikor pedig beleakadt a keze Füles orrába és ezzel el is mozdította kicsit a helyéről, Dorka szabályosan nevetett! Összeszűkítette a szemecskéit, fülig ért a szája és kivillant a fogínye! Hát azt hittem megzabálom! Csak figyeltem a lányomat, ahogy incselkedik a szamárral és kifolyt a könnyem is... Remélem, most már rájött, milyen jó dolog mosolyogni és gyakran örvendeztet meg vele bennünket! Abban már csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd én is kapok egy mosolyt. Én, önmagamért. De már annak is örülnék, ha nem nézne rajtam keresztül a gyerekem és nem fordítaná el a szemeit mindenfelé, ha  fölé hajolok. Rájöttem már, hogy igazából leginkább a hajamat figyelgeti, az nagyon lenyűgözi, a szemembe viszont ritkán néz. Bezzeg Apa!! Ha apa megjön és szól egyet, már tágra nyílt szemekkel sasol a lány, hogy hol-hol? Amikor pedig meglátja, csak mered rá. Tény, hogy Ricsinek nagyon mély, jellegzetes hangja van, Dorka nagyon szereti akkor is, ha  Apa mellkasán fekszik, ő pedig dörmög alatta. 

Szóval tuti, hogy Apa hamarosan kap mosolyt, Anya pedig egy darabig még marad csak az, ami: éléskamra, tejcsarnok, öltöztetőnő, éjjeliőr, pisi-kaki likvidátor, gyűjtőnevén: cseléd. De bánom is én! Így is imádom a kiscsajt!!!!
Ui: csak jelzem, hogy inkább Apa kapjon mosolyt, minthogy Dorka azt higgye, hogy egy birka az anyja és egy szamár az apja, jobb helyeket ugyanis a szülőkre vigyorog először a gyerek...