Pedig megfogadtam magamban, hogy nem fogok állandóan a gyerekem székletéről posztolni és a továbbiakban igyekszem is tartani magam ehhez, de a tegnap este mérföldkő volt az életünkben. Megtörtént velünk először az, ami általában minden gyerekes szülővel megtörténik és amiről eddig csak álmodoztunk.
Este a szokásos fürdéshez készülődtünk, s mint rendesen, Dorka ismét hozta a formáját, miszerint amint elkezdtem levetkőztetni, nekiállt sírni, majd egy perc elteltével már "Dorka-szakadtából" üvölteni (jó,mi?
). Mire odáig értünk, hogy be kellett volna olajoznom a hajlatait,úgy üvöltött, hogy szinte alig kapott levegőt, pedig megesküszöm mindenre, nem bántottam egy ujjal sem és mindent igyekszem ilyenkor a legfinomabban csinálni, beszélek hozzá kedvesen stb, de kikattant. És most is, mint általában, felvettem és magamhoz öleltem, hogy egy kicsit megnyugtassam. Ekkor éreztem, hogy folyik a kezemen valami meleg. Közöltem is nagy nyugiban Ricsivel, hogy lepisilt a lánya, mire közölte, hogy nemisám, mert lekakilt. És valóban, a pólóm, a nadrágom, a kezem és a szőnyegen folyt a finom, meleg, mustársárga anyatejes kaka, az az igazi, egészséges. Ügyesen letettem vissza a pelenkázóra, majd kezdtem eltakarítani nagy gyorsanban a dolgokat. Apa jött és felemelte Dorkát, hogy le tudjam törölni a fenekét és ne kakisan merüljön alá a habokba, mire jött a második eresztés: Szalay Dorottya lekakilta az apukáját is... Konkrétan bosszút állt minden eddigi öltözés-vetkőzésért és nem volt elég, hogy Anyát leszarta, módszeresen kivárta, amíg az apja felveszi és csak akkor dobta a második kört. Így hát lerajzolnám a tegnap esti képet: áll Apa és Anya a pelenkázó és a kiskád között egymással szemben leszarva, Apa kezében pedig a meztelen kakis fenekű Dorka. Zsír. A következő percben pedig már Apa és Anya egy szál alsóneműben áll a kiskád mellett Dorkát fürdetve, a háttérben parkettán heverő szaros ruhakupac árnyékában...
). Mire odáig értünk, hogy be kellett volna olajoznom a hajlatait,úgy üvöltött, hogy szinte alig kapott levegőt, pedig megesküszöm mindenre, nem bántottam egy ujjal sem és mindent igyekszem ilyenkor a legfinomabban csinálni, beszélek hozzá kedvesen stb, de kikattant. És most is, mint általában, felvettem és magamhoz öleltem, hogy egy kicsit megnyugtassam. Ekkor éreztem, hogy folyik a kezemen valami meleg. Közöltem is nagy nyugiban Ricsivel, hogy lepisilt a lánya, mire közölte, hogy nemisám, mert lekakilt. És valóban, a pólóm, a nadrágom, a kezem és a szőnyegen folyt a finom, meleg, mustársárga anyatejes kaka, az az igazi, egészséges. Ügyesen letettem vissza a pelenkázóra, majd kezdtem eltakarítani nagy gyorsanban a dolgokat. Apa jött és felemelte Dorkát, hogy le tudjam törölni a fenekét és ne kakisan merüljön alá a habokba, mire jött a második eresztés: Szalay Dorottya lekakilta az apukáját is... Konkrétan bosszút állt minden eddigi öltözés-vetkőzésért és nem volt elég, hogy Anyát leszarta, módszeresen kivárta, amíg az apja felveszi és csak akkor dobta a második kört. Így hát lerajzolnám a tegnap esti képet: áll Apa és Anya a pelenkázó és a kiskád között egymással szemben leszarva, Apa kezében pedig a meztelen kakis fenekű Dorka. Zsír. A következő percben pedig már Apa és Anya egy szál alsóneműben áll a kiskád mellett Dorkát fürdetve, a háttérben parkettán heverő szaros ruhakupac árnyékában...
Szóval megtörtént velünk az, amiről eddig csak álmodoztunk: leszart bennünket a lányunk. Fotók nincsenek, csak a leírt kép. Szép volt. És valahol még vicces is, de leginkább boldogító, mert az mindig boldogság, ha kakil a gyerek...
ÁÁÁ!!! Nagyon okos ez a csajszi!!!! Már most tudja, hogy kell szívatni anyát-apát. Kössétek fel a gatyátok! :))))
VálaszTörlésés nem kaptatok röhögőgörcsöt egymással szemben állva nyakig szarosan? :D
VálaszTörlésLesz ez még így se! :)
VálaszTörlésAztán meg, később lehet, hogy nem konkrétan, hanem átvitt értelemben is jön majd az, hogy a lányok tojik - na nem rátok - a fejetekre... :) de ne legyen így! :)
Mindenesetre mulatságos lehetett, nem is értem, hogy bírtátok röhögés nélkül!
jajjj... :,D
VálaszTörlés