Tanácsadás, szurik, állapotok

Ma voltunk délelőtt tanácsadáson és megkésve ugyan (bár igazából nem voltunk megkésve) jelentkeztünk a három hós oltásért. Amikor kellett volna kapja, akkor nem voltunk itthon, aztán meg a doktornő ment el két hétre, szóval közel négy hónaposan megkaptuk a három hónaposakat. 

Tegnap délután volt nálunk a védőnő és megnézte, mi a helyzet Dorottykával. Angyalkám épp akkor kakilta össze magát, de úgy istenesen, ahogy csak Ő tudja... És persze ilyenkor nemcsak hogy magát, hanem mindenét (értsd alatta: ruhák). Mondtam is a védőnőnek, hogy jöjjön gyakrabban, hátha miatta dobta ezt a csomagot a lánykám. Erre azt mondta, hogy esetleg adjak neki barack levét, ha székrekedése van. Mondtam: nincs neki székrekedése, szép anyatejes sárga cuccot nyomat, csakhogy azt ötnaponta. Ja? Még mindig ez a helyzet? Akkor biztos ilyen típus. Hát nem tudom. Azért örülnék, ha napi egyszer azért lenne széklete, de hát szemmel láthatóan nem zavarja Dorkát semmi, mert jókedvű, mosolygós, kiegyensúlyozott, sírós hang már szinte alig hagyja el a száját és jókat alszik. Álomgyerek, legalábbis jelenleg mindenképpen, mert azért biztos lesznek még brutál napjaink az életben... 

Védőnéni megkérdezte, miket csinál Dorka és hát tényleg, le is írom sorjában.

• Ébren sokat mosolyog, legtöbbször hang nélkül, néha hanggal vihog. Ilyenkor felhúzza még az orrát is és a szemét csík vékonyra húzza össze, a száját pedig nagyra tátja. Sokszor csinálja, hogy ha fölé hajolok, ő mosolyodik el először és várja, hogy viszonozzam. Persze megteszem, nem esik nehezemre... Aztán megint sokszor evés közben csak azt érzem, hogy már nem eszik, ekkor ránézek és látom, hogy engem figyel mellemmel a szájában, majd tartva ezt a pózt, "teli szájjal" elvigyorodja magát. Imádnivaló, ilyenkor (és persze mindig) meg bírnám zabálni...
• Kb. két hete folyton eszi a kezeit. Először csak a jobb kezének mutatóujját szopizta, azóta már hol az egyik, hol a másik, hol egyszerre mindkét öklét tuszkolja a szájába és folyton csorog a nyála. Esetenként kiköpi a cumit és beteszi az öklét, de képes arra is, hogy szopizás közben lecsatlakozik rólam és betömi a szájába a kezét. Mielőtt a kezét betömi, azelőtt meg is nézi magának jó alaposan és csak aztán eszi meg. Pár napja viszont újdonság, hogy egyik kezével megfogja a másikat, aztán lefog és vált a másikról az egyikre. Fenti folyamatot bandzsítva figyeli, majd a 10 ujjat egyszerre akarja a kis szájába gyömöszölni. Hihihi...Cuki és bár olvasva nem tűnhet úgy, de okos is.
• Nagyokat alszik. Napközben és éjjel egyaránt. Délelőtt és délután is kétszer, este pedig legkésőbb 9-kor már az ágyában horpaszt. Ma volt másodszor, hogy éjjel fél 3 felé felébredt, mert már nem tudta magát túrni az ágy rácsa miatt (tök keresztben volt). Bementem hozzá, helyre raktam, megkapta a cumiját és aludt tovább. Nem kért enni, csak fél 5-kor. 
• A korábban "hasról hátra fordult" megjegyzés - bár megtörtént , de - többször azóta nem fordult elő. Erős a gyanúm, hogy tök véletlen volt és inkább csak billent. Ami viszont van, az az, hogy háton fekve egyre többször fordul oldalra, kiváltképpen a pelenkázó csinálja ezt. Hol jobbra fordul az állatkái felé, hol pedig balra, amikor a másik állatkája, AnyaBóbi szennyest dob a kosárba vagy pisis pelust a peluskukába. Ilyenkor követi a fejemet a kis testével és közben persze az öklei a torkában vannak.
• Erősen figyeli a puhakönyvben az állatokat és ma már a bal kezecskéjével meg is simizte őket. Bár még nagyon határozatlanul, de nyújtotta a kezecskéjét és simizett. Jó lesz ez, pár hét és biztosan fog nyúlni rendesen is.
• Gőgicsél, magyaráz. "Szavak": Ágö, gö, gli, ö, áö. Ezeket hosszas hatásszünet kíséri, várván a következményekre. Nagyon kommunikatív, főként ha ezeket ismételjük neki, Ő szinte válaszolgat. Kedves tőle.
• A fürdés már a nap kellemes részeihez tartozik. Kiválóan viseli a vetkőzést és a fürdést is, öltözéskor pedig már csak az utolsó patentoknál fogy el a türelme. Akkor sem sír, illetve ordít, mint még akár egy hónapja is, hanem csak hallat pár méltatlankodó hangot, hogy leszek szíves igyekezni, mert várná már a kaját és egyébként is, mi az, hogy Apa nem forgatja állandóan a szélforgót a feje felett...
• Már nagyon nem kisbaba. Okosan néz és lereagál mindent, figyel, mosolyog, nevet, arcokat vág tudatosan és már gyorsan eszik sokat. Hason fekve egyre szebben és egyre tovább tartja magát, ha ülésbe húzzuk fel (ahogy tanították), erősen tartja a fejecskéjét, nem lógatja, ügyesen beemeli, majd visszaengedésnél is jól kitart. Lehet, hogy jövő héten már egyetemre fog járni...

Nagyjából ezek jutottak eszembe. Szóval miután ezeket kitárgyaltuk, megkérdeztem a védőnőtől a másnapi oltás menetrendjét. A Rota oltás második részét már megvettük és tudtam, hogy most kell kapja Dorka a kötelező Di-Per-Te - vel együtt. Azt is tudtam, hogy a múltkori második szuri, a pneumococcus ismétlője csak a következő alkalommal lesz aktuális és ebben a néni meg is erősített, így hát kisakkoztuk, hogy akkor most csak a kötelező szuri lesz és a szájon át adandó Rota. Ekkor érdeklődtem meg, hogy a meningococcus-ost mikor kell elkezdeni (ebből 3 szuri van), a védőnéni pedig azt mondta, hogy ráérnénk akár 6 hósan is, mert úgyis ez az ősz-tél betegsége és Dorka úgysem igazán jár zárt közösségbe. Erre jöttem én a babaúszásos sztorimmal (amit tervezünk) illetve a múltkor szerencsétlenül járt 17 éves lány esetével, aki ebbe a kórságba halt bele a Balaton Sound-on, ősz-tél betegsége ide vagy oda... Megbeszéltük, majd Apa hazaért és aztán vele is arra jutottunk, hogy a bébi időben meg kell kapja, így a menetrend a következő lett: most kapja Dorkanyuszi a kötelező mellett a Rota második részét (ezzel Rota letudva) illetve a meningococcus első részét. Következő alkalommal kapja az utolsó kötelező Di-Per-Te-t, valamint a pneumococcus ismétlőjét, mellyel mindkettő le lesz tudva. Az azt követőre pedig (azaz 6 hósan), amikor már mehetünk már Ringatóra és/vagy Kerekítőre, akkor lesz a meningococcus ismétlője, így addigra a lánykánk védett lesz ezzel az agyhártyagyulladásos kórság ellen. A harmadik oltást ebből majd csak másfél évesen kell kapnia. 

Bár sajnáltam, hogy megint két szurit kap, de Apának igaza volt, amikor azt mondta, hogy akkor sajnáljam majd, amikor megbetegszik, mert nem oltattuk be... Így hát ma ennek fényében indultunk el tanácsadásra.

Míg vártunk a sorunkra, addig Apa gyorsan kiváltotta az extrában kért Menjuget vakcinát, így már két csomag oltóanyaggal mentünk be a rendelésre. Védőnéni megmérte Dorka súlyát: 5840g, bár a könyvébe kerek 5800 került, mert az asszisztens csaj nem értette a végét. Mindegy, doktornő azt mondta, szépen gyarapszik és meghízta, amit kell neki. Aztán én kérésemre a hosszát is megmérte: a lánykánk 3 cm-t nőtt a múlt havihoz képest, így már 61cm. Majd jött a doktornéni, megdicsérte Dorka fülbevalóját, a kék szemeit és összességében megjegyezte, hogy milyen szép kislány (meglepődtem, mert amúgy nem nagyon szokott ilyeneket mondani, csak azt, hogy "De jól néz ki ez a kis harcos!") és fogadta a lánykám mosolyait. Aztán beleadagolta Angyalkám szájába a Rota oltást, amit a gyerek megint csont nélkül benyelt a jelenlevők nagy csodálatára (kivéve engem, mert én tudtam, hogy így lesz...), aztán hasra tették. Doktornő szúrt, asszisztens és védőnő lefogták, én pedig szorítottam a kis kezét. Édes Egyetlenem annyira sírt mindkettőnél, hogy azt hittem, megszakad a szívem... Mikor végeztek, gyorsan felvettem és megpuszilgattam, Ő pedig úgy bújt a nyakamba és kulcsolt át a kezeivel, hogy majdnem elolvadtam. Csak öleltem és puszilgattam és sutyorogtam a fülébe, hogy tudom, hogy fájt, de olyan-de olyan ügyes volt, mint senki, és nagyon büszke vagyok rá. Még jó pár sort hüppögött, persze megint megbőgette öltözés közben a kint még sorukra váró gyerekek nagy részét, s persze mikor ők rákezdték, Dorka abbahagyta, mert nem tudta, mi ez a nagy hangzavar körülötte.. Hazafelé hasra tettem a kocsiban és szinte nyomban el is aludt. Itthon aztán evett egyet, majd miután betettem a járókába, úgy kezdett játszani és nézelődni, mintha mi sem történt volna. Aztán beszélgettünk egy jó fél órát, Ő közben egy csomót nevetgélt és gügyögött, majd megdörzsölte a szemét, jelezvén, hogy akkor most Ő szundikálna egyet. Hasára fordítottam, megkapta a cumiját és azóta alszik. Ennek most már két órája. Párszor kereste már a cumiját, de amint megkapta, aludt tovább. Remélem, nem viseli meg estére sem nagyon ez a 3 oltóanyag, azért készenlétbe helyezem a Germicid kúpot és az altatós-ringatós ölemet...

Ezen is túl vagyunk, legalábbis a szúrásokon, legközelebb szept. 21-én jön a védőnéni hozzánk. Akkor már Dorka épp 5 hónapos lesz. Istenem, hogy megy az idő! Annyira félek, hogy mindjárt megnő!! Nem akarom-nem akarom!!!