Csücsül és mászik...

... egyre többet és egyre ügyesebben. 

Ezen kívül pár napja már feláll a tanulószéknél is, valamint feláll minden mellett, amibe bele lehet kapaszkodni, kivéve a kiságy rácsa. Arra még nem jött rá, hogy abba kapaszkodva is fel tudja magát állásba húzni, de szerintem nagyon hamarosan arra is sor kerül. Mászáshoz vateráztam neki (épp ma jött meg) csúszásgátló térdvédőt, úgyhogy már a lakás síkosabb részei sem jelentenek akadályt. A szobájában leginkább csak akkor van el, amikor én/mi is ott vagyunk, egyébként amint elhagyom az objektumot, azonnal sprintel Ő is. Már az előszobába is kimerészkedik, a konyháig azonban még nem jött el. Tény, hogy olyan sokat nem is hagyom magára. Sokszor féltem egy-egy hajmeresztő felácsorgós, ide-oda imbolygós mutatványát látva, ilyenkor olyan kétség van bennem, hogy szóljak-neszóljak, azt sem akarom, hogy koponyatöréssel tanuljon mórest, de túlfélteni sem akarom, úgyhogy bizony vannak kisebb huppanások, orra bukások, ám szerencsére nagyobb baj még nem történt. Nem könnyű ez az okosan féltés dolog...

Nagyon büszke vagyok rá, mindig csak az jut eszembe, hogy két hónapja még... meg két hete még... Annyira kis ügyes, olyan gyorsan fejlődik most hirtelen. Tényleg, két hete rakta először a kis kezét mászásra és kb. akkortájt ült ki először oldalra, most meg már olyan, mint a gép és teljes természetességgel csinál mindent. Döbbenetes a kis értelme, huncutsága és az egyre nyíló akarata. Okos ember volt, aki azt mondta, hogy a gyerek az egy csoda. És valóban az,...

..., mert Dorka zenét szerez,...

...programoz,...

...szőnyeg alatt jár (fogalmam sincs, hogy csinálta),...

...tanulószéknek észt oszt,...

...térdvédőben F1-es habtapit reklámoz,...

...és elmélkedik a világ dolgain (amúgy mást is szokott enni Dm-es dobozon kívül).