Védőnős, tanácsadós

Tegnap az előbbi, ma az utóbbi. Amúgy nem is tudom, hogy a tanácsadást miért hívják tanácsadásnak... Futószalagon pelenkás gyerekek jönnek-mennek egymásnak adva a kilincset, ki oltással, ki anélkül, közben meg le van mázsálva a kisded, aztán annyi. Tanácsot úgyis a védőnő ad, nekünk legalábbis biztosan.

Dorka tegnap nagyon ügyesen megmutogatta összes tudományát a védőnéninek: mászott és csücsült sokat, mindenhez odament és felkapaszkodott-felállt mellettük és egyet-egyet toppantott is minden irányban. Itt jegyezném meg, hogy múlt szombat óta már a járókában és a kiságyban is feláll (rájött, hogyan lehet oldalról megfogni a rácsot és segítségül hívni azt felhúzódzkodás céljából) és roppantul élvezi. Mindemellett gagyogott, könyveket lapozott, pakolt, műanyagokat csapkodott össze és a padlóhoz, szóval jól elszórakozott. Addig mi megbeszéltük a sok okosságot, többek közt a darabos ételek bojkottját. Vénéni szerint semmi gond, egyszerűen még nem érett meg rá, pár hét múlva próbáljam újra, addig pépesítek továbbra is. Mondtam, hogy igencsak mennék babaklubba is, de ezek a hihetetlen szar éjszakák olyan fáradttá teszik Dorkát (is!), hogy van, hogy már 9-kor elalszik és az elmúlt pár napban újra háromszor is aludt napközben. Ja, mondjuk aki már hatkor fent van (meg persze előtte fél 12-kor, meg fél egykor, meg háromtól ötig), az ne csodálkozzon, hogy 9-kor már elájul...Én meg ilyenkor csak pislogok, mint a béka és nagyon nehezen fogom fel a felfoghatatlant minden egyes reggel, hogy "Ennyi. Ez tényleg nem alszik vissza... Ezt nem hiszem el..." ApaBóbi formázta meg ténylegesen és a legtalálóbban a reggeli érzéseimet, amikor a klasszikus Nitzsche idézetet megemlítette: "Isten halott." Pontosan ezt gondolom én is ilyenkor. Nem voltunk már hetek óta Kerekítőn sem, a fél10-10-kor kezdődő babás foglalkozásokra mire odaérnénk, addigra bealudna a babakocsiban és épp a végére fel is ébredne. Szóval jelenleg osztályidegen a gyerek. Alig találkozik más gyerekekkel, csak az én képemet bámulja egész nap és ez nagyon nem jó így. Szeretem-imádom, de már az apjával is egyre rosszabbul van el. Védőnéni azt mondta, lesz ez még majd így sem, másfél-kétévesen meg majd Apa lesz az istenkirálycsászár, én meg mehetek a sunnyogóba. Nem baj. Amúgy minden ok a gyermekkel. Következő Dorkamustra március 29-én.

A tanácsadáson (mint említettem) semmi extra nem volt. Dorottya már ott elsírta magát, amikor az öltöztetőn hanyatt fektettem, aztán beérve a vizsgálóasztalt érintve tette ugyanezt. Csak ott már ordított és végig így is maradt. Roppantul nem bírja most ezt az orvososdit meg a hanyattlevést. Szörnyű, mennyire szeparálódik és szorong. Amúgy 8900g-ot mértek, majd mikor kértem, hogy esetleg egy hosszt is nézzünk, ketten fogták le (védőnő és doki). Védőnő kihúzta a szabócentit és közölte, hogy 70cm. Két hónapja 72 volt, januárban 71, most meg 70. Még jó, hogy azért inkább a ruhák váltásából következtetek, mert még bepánikolnék, hogy összemegy a külyök. Pedig nem. Mert nő, gyarapszik szépen. Pont olyan és akkora, amekkorának egy 10 hónapos és egyhetes kiskorú Sz. Dorottyának lennie kell.