Hülye láz

Csütörtökön délután Hanna és Kriszti voltak nálunk vendégségben, Dorka baromira élvezte. Egy csomót magyarázott, kiabált és folyton leste, hogy mit csinál a 15 hónapos nagylány. Aztán aludt, majd uzsonna után kezdett nagyon nyüsszögős lenni, olyan semmisejó forma. Folyton csak mászott rám és nyekergett. Megfogtam a fejecskéjét: meleg. Mérés: 37,4. Hm. Ez nem jó, de erre nem adunk semmi gyógyszert. Nagy nyűgében elaludt hétkor, még fürdés előtt. 20 perc szundi után ébredt. Új mérés: 38,6. Klassz... Igggen gyors fürdés, majd Germicid kúp éjszakára. Kisangyalka olyan kis bágyadt és rosszkedvű volt, sosem láttam még ilyennek. Nagyon-nagyon sajnáltam. A kúp jó egy óra után teljesen láztalanná tette.

Az éjszaka jelzőjét szépíthetném, de nem érdemes - szörnyű volt. Éjjel háromig félóránként sírt fel és költözött az ölembe, miközben folyton a homlokát tapogattam. Addigra már újra lázas lett és ekkor jött az egyszerűbben kezelhető Nurofen szuszpenzió. Öt óra volt, mire éreztem, hogy most már újra rendben a hője és addigra sikerült elaludnia. Tette ezt velem együtt háromnegyed nyolcig. Így telt a csütörtök éjszakánk, erős három órányi alvással. 

A reggel jól indult, ám hamar újra hőemelkedése lett. Doki 11-től rendelt, és bár semmi egyéb tünete nem volt a lázon kívül, mégis úgy gondoltam, megmutatom neki, mivel itt a hétvége, reméltem, hogy nem fog elküldeni egy "kis lázzal" a sunnyogóba. Szegény Kincsem egész délelőtt csak nyüglődött és 11 magasságában tudott végre elaludni, de azt is csak rajtam. Most ez az új módi. Vannak esetek (ez a gyakoribb), hogy le sem lehet tenni, mert mikor már azt hiszem, hogy jó mélyen alszik és lerakom az ágyába, amint talajt fog, már négykézláb is van, majd egy pillanat alatt felül és sír. Így a péntek délelőtt folyamán a négy sikertelen altatási és lerakási kísérlet után 11-kor már meg sem próbáltam letenni. Rajtam aludt háromnegyed egyig, aminek őszintén örültem, hogy legalább tudott kicsit pihenni. Gyors szopizás (szinte egész nap csak ez volt, hála a Magasságosnak, hogy még mindig van tejem) után öltözés és negyed 2 után elindultunk az addigra már hazakéretőzött Apával a doktornőhöz. Amúgy sem akartam 11-re odamenni, mert gondoltam, hogy az esetlegesen csak fogzási lázzal bíró gyerekem nem biztos, hogy való az influs kölkök közé, ez az elalvás pedig végképp a rendelési idő végére való érkezést hozta. Még így is sikerült egy jó 10 percet tölteni 4 köhögő gyerek társaságában a bruttó 10 négyzetméteren, amitől halál boldog voltam... 

Már amikor beléptünk, láttam, hogy igen sietős már így egyötvenkor a tempó (rendelés kettőig volt), mert a másik anyuka még bent volt a kislányával, mikor minket már hívtak. Kétszer is szólt sürgetőleg a doki, hogy vetkőztessem Dorkát, aki már akkor is teljesen kész volt mentálisan (el sem tudom mondani, milyen kis zavart, riadt és érzékeny volt szegénykém) és mikor a dokinő lefektette, azonnal nekiállt sírni. Aztán a hátát már úgy hallgatta meg, hogy egyik karját fogva húzta volna fel, amitől rohadtul kiakadtam (tudtam, hogy milyen gyenge szegény kicsi babám) és gyorsan odakaptam, hogy a hóna alá nyúlva segítsem felülni. Majd doki közölte, hogy vizeletminta kell, mire az asszisztens már szét is nyitotta Dorka lábait is felcuppantotta a vizeletes zacsit, majd megkérdezte, figyeltem-e, hogy rakta fel, mert lehet, hogy leesik és nehéz felrakni (Miától már tudtam). Ja, figyeltem. Miközben torkaszakadtából üvölt a gyerekem, próbálom kihámozni, hogy mit mond a dokinő a fertőzőszájmaszkon keresztül. És persze, hogy aprólékosan megfigyeltem minden mozzanatot, pláne utólag. Bizti kedvéért azért kaptunk egy pótzacsit, hátha ez leesik még idő előtt. Aztán mikor már Dorkát öltöztettem a doktornő közölte, hogy nemazértahúszfillérért, de miért nem hoztam el a lázas (hőemelkedéses) gyereket már fél 11-kor (rendelés 11-től), mert ő már azóta itt van, bezzeg akkor nem jött senki, meg most már nekünk kell elvinni a kórházi laborba a pipit, mert ilyenkor ő már nem tudja elvitetni. És sürgessük meg és ha pozitív, akkor kénylenek leszünk az ügyeletre visszajönni, mert ő már akkor nem lesz itt. Mondtam, hogy nem akartam idetolongani a ténylegnagyon beteg gyerekek közé, de abba már bele sem kezdtem, hogy az éjjel alig alvó gyerekem elaludt a rendelési idő kezdésére és ezért nem fogok elnézést kérni. És azért sem, hogy nem akkor betegszik meg a lányom, amikor az orvosok ráérnek. Meg elhiszem, hogy péntek van meg menne haza, meg tele van a hócipője, de nem passzióból jöttünk és én sem vagyok túl kipihent az elmúlt hetek max. 4-5 órányi napi alvásaival meg a folyton anyatapasz, most meg extranyűg gyerekemmel. De ezekbe már nem kezdtem bele, mert láttam, hogy én vagyok amúgy is a szaranya, aki felelőtlenül nem gondolkodik még a labor nyitvatartási idején sem... Azért nem esett jól, főként a stílus. 

Mire hazaértünk, Dorkanyuszi már termelt is egy csomó pisit, úgyhogy Apa bevitte a laborba, majd 6 körül elment az eredményért. Minden negatív volt, kivéve a keton. Nem tudtuk, hogy ezzel most menjünk-e az ügyeletre antibiotikumért vagy sem, ezért mondtam Ricsinek, hogy Ő még nem húzta ki a gyufát a dokinőnél, úgyhogy beszéljen vele Ő... Felhívta, dokinő azonnal tudta, hogy kik vagyunk, mondta is Apának, hogy "megmorogta az anyukát", majd ellátta jótanácsokkal: vírusfertőzés, pár napig láz, sok folyadék, semmi teendő, hétfőn kontroll. Késő délután megint belázasodott a Kisbaba, ám az akkor adott Nurofen elég hatásosnak bizonyult, ugyanis az éjszakát teljesen láztalanul töltötte, először negyed hatkor ébredt, és szopizás után azonnal elaludt, egészen nyolcig. Azóta is jól van, visszatért a kedve és hűvös a feje. 

Az én lelkiállapotom sehol sem annyira érdekes, mint az, hogy Dorkanyuszi jobban van és csak bízni tudok benne, hogy ez a láz-izé ennyivel volt ennyi. Kicsi Kincsem, olyan rossz volt látni, hogy mennyire nyüglődik... Sosem volt még lázas, nagyon rossz dolog ez. Nyilván pár eset után már mi is rugalmasabbak leszünk, de egy beteg gyerek látványát és kínlódását nem lehet megszokni. Ennél nincs rosszabb... 

Reméljük, csak ennyi volt. Most elefánt-madzagot rágcsál és Mézga családot néz.  

Láztalan Kisbóbita.

Híradót néz Apával

"Helyzet?"